Torma Gergely: „…a gyerekek képességeihez igazítom az elvárásaimat”

Közvetlen, barátságos, mindig jó kedélyű. Nem szereti a konfliktusokat, olykor hajlamos túlgondolni a dolgokat. Törekszik a pontosságra, s ezt másoktól is elvárja. Azzal foglalkozik, amire mindig is vágyott. A hagyományőrzés, a zeneoktatás nála kiemelt fontosságú. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Torma Gergely zenetanár, kántor.

Varga Brigitta

– Már kiskorában is zenész akart lenni?
– A kisdobronyi zeneiskolával szemben áll a mi családi házunk. Egyik nap az iskola zongoratanárnője átkísért az intézménybe, hogy kiderítse, van-e hallásom. Én hétéves voltam ekkor. Nyolc évig voltam az intézmény diákja, s ez idő alatt annyira megszerettem a zenét, hogy a későbbiekben egyértelművé vált, ezen a pályán folytatom a tanulást. Egy ideig érdeklődtem a szakács szakma iránt is, ugyanis nagyon szeretek főzni, de végül a zenét választottam. A helyi általános iskola elvégzése után az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzsben szereztem képesítést karmester szakon.

– Hol kezdte a pályafutását?
– Érettségi után rögtön munkába álltam a Kisdobronyi Művészeti Iskolában, ezzel párhuzamosan pedig a Drohobicsi Ivan Franko Állami Pedagógiai Egyetemen tanultam tovább karmester, zenetanár szakon.

– Könnyen szót ért a gyerekekkel?
– Az új gyerkőcökkel sosincs könnyű dolgom, mivel nehezen nyitnak felém. Tőlem, mint magas, nagydarab, erős hangú tanár bácsitól eleinte kicsit félnek. Szükséges pár óra ahhoz, hogy felszabaduljanak mellettem, megbízzanak bennem. Innen kezdve viszont nagyon jól kijövök velük, fél szóból is megértjük egymást. Nem tartom magam szigorúnak, a gyerekek képességeihez igazítom az elvárásaimat.

– Több helyen is példásan helytáll.
– A Nagydobronyi Református Líceum HIT ének- és zenekarát vezetem, továbbá a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola bátfai kihelyezett szakkörében népi harmonikát oktatok. Jelenleg 7 kisdiákom van. Emellett a bátfai, a botfalvai és a pallói református gyülekezetek kántora vagyok.

– Mi az, amit nem szeret a munkájában?
– A papírmunkát, a dokumentációt. Sok időt, energiát elvesz.

– Nemcsak pedagógusként, de előadóként is jól „muzsikál”.
– Régebben gyakran jártam zenélni esküvőkre, harmonikával kísértem a templomhoz vonuló násznépet. Közben a barátaimmal, kollégáimmal 2016 márciusában Szalókán Pál István Szalonna beregszászi népzenei mesterkurzusának a hatására megalakítottuk a Komótos együttest. Számos táncházat szerveztünk, népzenei és néptánctáborok lebonyolításában segédkeztünk, s megannyi kulturális rendezvényen léptünk színpadra. Tevékenységünk előbb a Covid, majd a háború miatt háttérbe szorult, de bízom abban, lesz még alkalmunk arra, hogy együtt zenéljünk a srácokkal.

– Az előadást vagy a tanítást szereti jobban?
– Bár ég és föld a kettő, mégis mindkettőt egyformán szeretem, nem tudnék rangsort felállítani.

– Meséljen a családjáról.
– Dorinával 2021 októberében fogadtunk egymásnak örök hűséget. Két évvel később, napra pontosan a 30. születésnapomon született meg a kislányunk, Hanna, így a Jóistentől megkaptam életem legszebb ajándékát. Jelenleg Bátfán élünk.

– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Lobbanékony vagyok, olykor türelmetlen és hirtelen haragú, de nagyon hamar csillapodik is bennem ez a felindultság. Nem vagyok haragtartó.

– Ha tehetné, változtatna valamit a múltján vagy a jelenlegi életén?
– Úgy gondolom, hogy az Úr mindent úgy intézett az én életemet illetően, ahogy annak lennie kell. Nem véletlenül vagyok és tartok most itt. Az Úrnak mindennel terve van, s hiszem, hogy ez mind az én javamat szolgálja.

– Tud nemet mondani?
– Régebben ez rendkívül nehezemre esett, mivel szerettem volna mindenkinek a kedvében járni. Az évek során azonban megtanultam, hogy nem mindig az a helyes döntés, ha igent mondunk. Korábban volt, hogy egyszerre 7 helyen is dolgoztam, minden felkérést elfogadtam. A sok munka azonban nagyon megterhelt, kimerített. Meg kellett tanulnom, hogy hol vannak a határaim, mi az, amivel meg tudok birkózni, s mi az, amiről le kell mondanom. Mikor saját családom lett, akkor a fontossági sorrend átrendeződött az életemben, hiszen most ők, s nem a munka áll az első helyen.

– Ha valami nem a tervei szerint alakul, az kizökkenti?
– Sokáig rágódom a történteken, de csak magamban, csendben és szótlanul. Azt azonban nem mondanám, hogy ez kizökkent. Elfogadom a történteket és igyekszem az adott szituációból kihozni a legtöbbet.

– Szereti a meglepetéseket?
– Csak azokat, amelyek mosolyt csalnak az arcomra.

– Van olyan dolog, amiről nem tudna lemondani?
– A dohányzással már sikerült felhagynom, a kávétól viszont nehezemre esne megválni. Eddig is sokat fogyasztottam, de mióta megszületett a kislányunk, különösen sokszor nyúlok a kávéscsésze után.

– Van olyan dolog, amitől fél?
– Az orvosi beavatkozásoktól, a műtétektől irtózom.

– Mi az, ami kikapcsolja?
– A szellemi munka mellett szükségem van a fizikai munkára is. Mindig ügyelek arra, hogy ebben meg legyen az egyensúly. Barkácsolás közben teljesen kikapcsol, megpihen az agyam. Az alkotás öröme mindig felvillanyoz. Legutóbb például egy játszóteret készítettem a bátfai református parókia udvarára a helyi édesapák és gyülekezeti tagok közreműködésével.

– Hogyan kezeli a konfliktusokat?
– Nehezen, ugyanis gyakran hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat. Túl sokat hezitálok, sokáig hallgatok egy-egy vitás kérdésben.

– Pontos?
– A megbeszélt időpontnál mindig hamarabb érkezem. Nem szeretek kapkodni, sietni. Ezt másoktól is elvárom, nem tolerálom a pontatlanságot.

– Miben változott a legtöbbet?
– Az emberekhez való hozzáállásom változott a legtöbbet, valamint sokkal lassabb lett az életritmusom, visszavettem a tempóból.

– Mi az, amit még kipróbálna?
– A repülést, a hőlégballonozást.