Ukrajna a kurszki katonai akcióval rendkívüli presztízsveszteséget mért Vlagyimir Putyinra. Sokan azt mérlegelik, ez a betörés vajon átlépi-e azt a bizonyos „vörös vonalat”, s ha igen, milyen megtorlásra kell felkészülnünk, avagy lenyeli ezt a kellemetlen falatot a Kreml. Mi lehet a valódi célja ennek a hadműveletnek? Ezek után mi lesz a remélt béketárgyalások sorsa? Megpróbáljuk sorra venni a felmerülő kérdéseket.
Idegen ország hadteste a második világháború óta nem hatolt be orosz területre. Ez már önmagában arcpirító Moszkva számára. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2022 februárjában indított teljes körű orosz offenzíva eredeti célja az volt, hogy egy hét alatt bevegyék Kijevet, akkor az agresszor szempontjából most különösen kínos a helyzet. Ukrajnai közlések szerint mintegy ezer négyzetkilométert kontrollálnak a kijevi kormányerők, arról pedig a nemzetközi sajtó számolt be, hogy az orosz hatóságok már 130 ezernél is több főt evakuáltak, s nemcsak a kurszki régióból, hanem más határ menti területekről is.
Ám a pillanatnyi helyzetnél sokkal izgalmasabb, hogy mi lehet az ukrán cél? Miután erről hivatalos közlés nem született, így jobbára csak találgatásokba bocsátkoznak maguk az elemzők is. Több verzióról lehet hallani, olvasni. Felmerült, hogy a szudzsai gázelosztó állomás elfoglalása mellett a fő cél a kurszki atomerőmű feletti ellenőrzés átvétele lehetett, de erre mostanáig nem került sor, s ahogy telik az idő, egyre nehezebb lesz megvalósítani. A kurszki atomlétesítmény elfoglalásával Ukrajna a zaporizzsjai erőművét szerette volna visszakapni. Azzal is kalkulálhattak, hogy az orosz hadvezetés a kurszki régió védelme céljából erőket csoportosít át a kelet-ukrajnai frontról, vagy éppen Zaporizzsja mellől, amivel egyrészt csökkenne az ukrán védállásokra nehezülő nyomás a Donbászon, másrészt lehetőség nyílna Zaporizzsjánál az ukrán ellentámadásra. Egyelőre ez sem történt meg, úgy tűnik, az oroszok máshonnan, jellemzően belső területeikről összpontosítják az ukrán határ menti régiókba az erősítést. Cél lehetett az is, hogy az orosz területek elfoglalásával destabilizálják a föderációban a politikai-társadalmi helyzetet. Ezt nyilván fordítva Oroszország is igyekszik megtenni, kevés sikerrel. Nehéz elképzelni, hogy ez a manőver a putyini rendszerben eredményre vezethet, elég csak a prigozsini lázadásra gondolnunk…
Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó és Andrij Jermak, az államfő irodájának főnöke egy interjúban arról beszélt, hogy ezzel az ukrán erődemonstrációval akarják tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Putyint, valamint erősíteni Kijev pozícióit.
Ám az orosz elnök már kijelentette: ezek után semmi értelme tárgyalásokba bocsátkozni Ukrajnával, illetve a mögötte álló nyugati körökkel.
A békepárti álláspontot képviselő országoknak és vezetőiknek ez rossz hír. Az elmúlt hetekben már-már úgy tűnt, történtek valós, gyakorlati lépések a diplomáciai rendezés irányába. Maga az ukrán elnök sürgette, hogy Moszkvának is ott kell lennie a második békecsúcson. Azt is mondta, ő is azt szeretné, ha év végéig véget érne a háború aktív, intenzív, azaz a legpusztítóbb fázisa. Ám a kurszki behatolás után ennek nagyon minimalizálódott az esélye. Most már Kijev azt kívánja demonstrálni szövetségesei irányába, nem kell félni az oroszok által hangoztatott „vörös vonalak” átlépésétől, sőt, inkább adják meg végre az engedélyt a nagy hatótávolságú rakéták, illetve az F–16-sok használatára, amivel Moszkvát is képesek lehetnek elérni. Amennyiben ez megtörténik, újabb eszkalációs fordulóponthoz érhetünk. Nem hiába mondta azt Donald Trump amerikai elnökjelölt, hogy manapság nem a globális felmelegedéstől, hanem az atomháború kockázatától kell rettegnünk…
Akárhogyan is van, az ukrán politikai-katonai vezetés nagyon váratlant lépett, a kártyajátékokban jártasok ezt úgy nevezik, lapot húzott tizenkilencre.
Amennyiben beigazolódnak az akció céljai, hősök lehetnek annak kitervelői, ellenkező esetben számos kérdés és kritika merülhet fel velük szemben…
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
