Szerény, halk szavú ember, aki inkább a háttérben teszi becsülettel a dolgát. Mindenkit maga elé helyez. Nem szeret szerepelni. Bár annak idején azt hitte, hogy az egészségügy „könnyű” válfaját választja, ma már tudja, hatalmas felelősség van rajta. Alapmunkahelyén kívül délutánonként a Vöröskeresztben vizsgálja a Kárpátaljára áttelepült belső menekülteket. Emellett magyar nyelvtudása kapcsán együttműködést ajánlott neki egy beregszászi magánklinika, ahol szombatonként fogad. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Polyák-Tóth Viktória docens, az egészségügyi tudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem előadója, a megyei Infektológiai Központ ultrahangos szakembere.
Magyar Tímea
– Édesapja is orvos, egyértelmű volt, hogy követi a hivatásában?
– Édesanyám pedagógus, az Ungvári Drugeth Gimnázium tanára, édesapám az Infektológiai Központ főorvosa. Kora gyerekkoromtól ebben a két szakmában tudtam elképzelni magam, többnyire vagy „gyógyítottam” vagy tanítónőt játszottam. Amikor eljött a választás ideje, az orvoslás mellett döntöttem, de a felvételin fizika vizsga is volt, ami nem állt hozzám túl közel. Ezért először angol szakra gondoltam felvételizni. De az utolsó percben, a fizikát kémiára cserélték, és így már neki mertem vágni a felvételinek az Ungvári Állami Egyetemen. Az öcsém is orvos, ő egyértelműen azonnal a medicina mellett döntött. Szüleimnek köszönhetem a legtöbbet azért, hogy orvos lettem, sokat tettek ezért. Például akkoriban Ökörmezőn éltünk és egy éven át minden hétvégén felhoztak Ungvárra a kémia felkészítő miatt…
– Ha körbeülik az asztalt bizonyára szakmáznak?
– Nem, otthon tabu a munka.
– Hogy édesapjával egy intézményben dolgozik, az pluszt jelent önnek vagy nehezíti a munkáját?
– Mivel rendkívül szigorú vezető, semmilyen előnyt nem élvezek.
– Miért éppen az ultrahangos diagnosztizálásra szakosodott?
– Mindig tetszett a diagnosztika, és szerettem volna, ha nem kell éjszakai műszakba járnom, hogy minél több időt tölthessek a családommal. Kiderült, hogy a diagnosztika ezen része nem könnyű. Az egészségügy, az életkörülmények folyamatosan változnak, a szférában dolgozók kénytelenek több helyen is helyt állni, továbbképezni magukat.
– Húsz éve dolgozik az egészségügyben. Miben tapasztalja a legnagyobb változást?
– Jóval pontosabbak, korszerűbbek a mai diagnosztikai eszközök, megjelent a színes doppler-vizsgálat, jóval mélyrehatóbban, pontosabban tudjuk vizsgálni a belső szerveket. Amikor kezdtem, kevés ultrahangos szakember volt, ma már nagy a konkurencia ezen a téren, ezért folyamatosan fejlődni kell.
– Amíg nem voltak diagnosztikai készülékek a családorvosok a beteget kikérdezve, manuális vizsgálattal állították fel a diagnózist. Ha holnaptól eltűnne az ultrahang, a CT stb. aligha lennének erre képesek.
– A régi orvosok még végighallgatták a pácienst. Volt rá idejük. Ma kevés terapeuta képes meghallani a beteget, megfelelően kommunikálni vele. Tisztelet a kivételnek. Olyan keretek között kell dolgozniuk, amikor alig van idejük egy-egy személyre, sok idejüket elveszi a bürokratikus dokumentálás. Így értékelődött fel fokozatosan a különféle képalkotó eszközök szerepe, amelyek elvégzik helyettük a kórmeghatározást.
– Soha nem tartott tőle, hogy megfertőződik valamivel?
– Nem, annyira szigorúak az előírások a kórházban, hogy teljes biztonságban érzem magam. Higgye el, sokkal könnyebben megfertőződünk az üzletben vagy odahaza egy családtagtól.
– A több mint két éve tartó háború miben változtatta meg a napjait?
– Pácienseim között megjelentek a belső menekültek, akik sokat mesélnek az átélt borzalmakról. Amikor hallgatom őket, velük együtt élem át a veszteségeiket, félelmeiket. Együttérzek velük, amiben tudok, segítek. Egyre többen jönnek. Abban különböznek a helyiektől, hogy szívesebben vizsgáltatják ki magukat, kevésbé foglalkoznak öngyógyítással. A főleg nyugdíjaskorú kárpátaljaiak sajnos egyáltalán nem tulajdonítanak jelentőséget a szűrővizsgálatoknak.
– Mivel relaxál, hogy töltődik fel?
– Az olvasás pihentet. Sok szabadidőm nincs, hisz amikor hazajövök a munkából, várnak rám a háztartási teendők. De ha csak tehetem, előveszek egy könyvet. Korán fekszem, mert reggel korán kelek.
– A családjáról mondana néhány szót?
ؘ– Az első házasságomból van egy húszéves lányom, Viktória, aki harmadéves az orvosi karon. A jelenlegiből egy nyolcéves fiam, Makszim. A férjem nem szakmabeli, a nyugdíjalapnál dolgozik. Tizenöt éve vagyunk együtt.
– A párja milyen otthoni teendőket vesz le a válláról?
– Az udvar rendben tartása az ő dolga. Ha van hozzá kedve, megfogja a fakanalat is, a grillsütő kizárólag az ő felségterülete. De finom desszerteket is szokott kreálni.
– Mi az első dolga ébredés után?
– A fürdőszobába megyek, a reggelit ugyanis a férjem készíti.
– Milyen mindennapi rituáléja van?
– A takarítás, szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak.
– Tanult valamit a gyerekeitől?
– Türelmet.
– Mi a legjobb és a legnehezebb az anyaságban?
– Hogy gondoskodhatok róluk, hogy nem érzem magam egyedül. Látom mennyire magányosak azok a nők, akik a karrierépítés közben nem alapítottak családot. A legnehezebb? A lányom simulékonyabb, szófogadóbb volt. A fiamhoz több türelem kell, mint a mai gyerekekhez általában. A rengeteg okoseszköz erősen befolyásolja őket. Ezért nehéz megtartani a bizalmukat.
– Magas vagy lapos sarok?
– Szeretem a magas lábbelit, de a covid óta, amikor gyakorlatilag a munkán kívül sehová nem jártunk és hozzászoktunk a kényelmes, sportos lábbelihez, egyre inkább áttérek a laposra.
– Ha Ön lenne a világ ura, milyen törvényt vezetne be?
– Kötelezővé tenném a becsületességet, az őszinteséget.
– Mi az a három tárgy, ami mindig benne van a kézitáskájában?
– Telefon, kulcsok, zsebkendő.
– Hol tud a legjobban pihenni?
– A tengeren. Minden nyáron várom, hogy elutazhassak feltöltődni. Megnyugtat a tenger moraja.
– Mit tanácsolna 18 éves önmagának?
– Hogy többet utazzak, úgy érzem keveset láttam a világból.
– Hisz a sorsban vagy az életünket mi magunk irányítjuk?
– Valamilyen szinten igen. Hívő ember vagyok, de meggyőződésem, hogy mindig van választásunk és ettől függ, hogy alakul a sorsunk.
xxx
Kedvencek:
étel: hal
ital: vörösbor
állat: kutya
növény: orchidea
zene: tánczene
olvasmány: melodrámák
szín: lila, zöld
évszak: nyár
erényének tartott tulajdonsága: becsületesség
negatív vonása: rendmániás
