Gerő Sándor: „Ha nem követed a saját utadat, akkor másét kell”

Határozott, precíz és megbízható. Segítőkészsége miatt gyakran maga elé helyezi mások érdekeit. Nehezen viseli, ha a körülmények átírják a terveit, és várakozni sem szeret. Példamutató, Istennek tetsző életet próbál élni, s erre neveli, tanítja a gyerekeket is. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Gerő Sándor, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum kollégiumigazgatója és biológiatanára

Simon Rita

– Hogyan lett pedagógus?

– Gyerekkoromban a lelkészi hivatás érdekelt. Mezőkaszonyi református létemre a görögkatolikus líceumba felvételiztem 2008-ban. Egészen a középiskola utolsó évéig kitartottam a jövőképem mellett, már a püspöki ajánlást is megkaptam Sárospatakra, de az utolsó évben lett egy kiváló biológiatanárom, Dobsa István, aki úgy megszerettette velem a tantárgyat, hogy mégis meggondoltam magam. A biológia mellett végül még a földrajz szakot is felvettem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Két évig tanultam párhuzamosan, nappali tagozaton, aztán elrendelték, hogy tilos két szakot vinni egyszerre. A biológia maradt nappalin, a földrajz levelezőn, de az utóbbit végül elhanyagoltam. Egy ideig még úgy gondoltam, később befejezem a földrajzot is, de már elengedtem… Főleg, hogy a negyedik évfolyamon már dolgoztam is, nevelőtanárnak jelentkeztem a karácsfalvai líceumba. Aztán a következő tanévtől már biológiaórákat is kaptam. 2019-ben pedig kineveztek kollégiumigazgatónak.

– A teológiáról akkor végleg lemondott?

– Az is lehet, hogy fiatalkoromban félreértelmeztem a Jóisten akaratát, és nem azt kérte, hogy lelkész legyek, csupán hogy segítsek az embereknek, meghallgassam őket, irányt mutassak. Úgy érzem, most jó helyen vagyok. A líceumban is tartok esti imákat, beszélgetek a fiatalokkal, akár szexuális felvilágosítást is tartok nekik, támogatom őket. Kiteljesedtem, számomra ez is szolgálat.

– Hogyan tudja rendszerezni a teendőit?

– Néha úgy érzem, háromfelé szakadok, és egyik munkámat sem tudom százszázalékosan elvégezni, ami rossz érzést kelt bennem. De igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, és mindegyik feladatomra elegendő energiát szánni. Szeretek előre dolgozni, mindent megtervezni, beosztani az időmet. Ha minden a terv szerint halad, akkor általában nincs gond. Szerencsére az igazgatónőnk is pont ilyen, így könnyű vele a munka. Az viszont kikészít, ha valami váratlan jön közbe és változtatni kell, át kell szervezni a dolgokat. Amennyiben saját magam döntök úgy, hogy módosítok valamit, akkor rugalmasabban állok hozzá, de ha kényszerít a helyzet, akkor igen nehezen állok át.

– Miben fejlődött a legtöbbet az elmúlt öt évben?

– A pálya elején még úgy gondoltam, a szigor nem megoldás. Aztán rájöttem, hogy ha túl lazán állok a tanításhoz, akkor a diákok nem a tanárjukként, hanem amolyan barátként kezelnek. Tehát ebben sokat változtam, határozottabb és szigorúbb lettem, sokat tanultam arról, bizonyos szituációkban hogyan kell viselkedni. Pozitívumként élem meg, hogy a végzősök azt mondták, jól mértem fel a helyzeteket, amikor fel kellett emelni a hangom, akkor megtettem, amikor viszont kedvesnek kellett lenni velük, akkor arra is képes voltam. Jó érzés, amikor utólag belátják a gyerekek, hogy mindent értük teszünk, és csak a javukat akarjuk.

– Mit tart a legfontosabbnak a munkája során?

– Azt, hogy példát mutassak. És nem csak a líceumban, hanem otthon is. Ember vagyok, nem tudok minden elvárásnak megfelelni, sokszor a sajátjaimnak sem, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Csak azt várom el másoktól, amit én is megteszek.

– Milyen rigolyái vannak?

– A napi rutinomhoz szigorúan ragaszkodom. Ezzel néha a feleségem agyára is megyek. Felébredek, azonnal bevetem az ágyat, felöltözöm. Mindig éhes vagyok, ezért a reggeli elmaradhatatlan. Kávézom, fogat mosok, és ennek mind gyorsan egymás után kell megtörténnie, mintha sietnék valahová… Ha a munkahelyen vagyok, akkor az ott töltött időt a líceum homeosztázisának hívom. Ez a biológiában a szervezet belső állapotának állandóságát biztosító élettani folyamatok összességét jelenti. Számomra pedig azt, hogy a líceumban minden az ütemterv szerint halad, percről percre. És ezt a folyamatot tényleg nem szabad megzavarni, mert ha mégis megtörténik, akkor felborul az egész rendszer, „beáll a betegség”. Úgyhogy igyekszem megőrizni a mindennapok nyugodtságát azzal, hogy tartjuk a megszokott rendet a gyerekekkel.

– Rendmániás?

– Igen, de ebből itthon nincs gond, mert a feleségem rendmániásabb. Ezt már a kislányunk is kezdi elsajátítani.

– Meséljen a családjáról.

– A feleségemmel a főiskolán ismerkedtünk meg, tíz éve. 2018-ban volt az esküvőnk, augusztus 18-án. A kislányunk 2021-ben született meg. Nyugalomban, boldogságban élünk, sokat beszélgetünk, ami elsősorban Katicának köszönhető, ő a „párkapcsolati felelős”. Nem hagyja, hogy csak úgy ellegyek magamnak, odafigyel arra, hogy érzelmileg is kiegyensúlyozottak legyünk.

– Hogy áll a humorral?

– A lételemem. Egy kis szarkazmussal vegyítve. A feleségem nagyszőlősi származású, kétnyelvű. Gyakran viccelődöm vele, ha egy-egy szót nem helyesen használ. A szó- és favicceimmel pedig nem tudok leállni. A gyerekeknek is elsütök egy-egy ilyet az órákon, hogy kicsit felfrissüljenek.

– Mivel kapcsolódik ki?

– Egy jó alvás mindig megnyugtat. De igazából szeretek sürögni-forogni, barkácsolni, kertészkedni, így az kapcsol ki, ha épp fát metszek, megjavítok valamit a ház körül. Ebből a szempontból kissé koravén vagyok. A spontaneitás abszolút nem jellemző rám.

– Mivel lehet kihozni a sodrából?

– Türelmetlen vagyok. Általában fél órával hamarabb kész vagyok már indulás előtt, aztán meg bosszankodom, ha valakire várni kell. A suliban is bosszant, ha valaki lassú, lusta. De talán az hoz ki legjobban a sodromból, ha valaki lassan eszik (nevet – a szerk.).

– Konfliktuskerülő?

– A gyerekekkel szemben erélyesebben lépek fel és beleállok egy-egy konfliktusba, a felnőttekkel már más a helyzet. Az ő korsójuk már tele van, abba úgysem tudsz új vizet tölteni, tehát igen kis esély van arra, hogy megváltoztassuk valaki véleményét, ezért nem is megyek bele a vitákba. Hála Istennek a munkahelyen nem is kell, mert tényleg jó csapatunk van, megértjük egymást.

– Kedvenc mondás?

– Ha nem követed a saját utadat, akkor másét kell. Ezt próbálom szem előtt tartani, hogy a saját álmaimat valósítsam meg, és úgy éljek, hogy elégedett legyek.

– Álmok?

– Sok mindent szeretnék, de a legtöbb dologhoz béke kell.