Kovács Zoltán: „…legfontosabb célom, hogy megszerettessem a gyerekekkel a természettudományt…”

Pontos, megbízható és segítőkész. Pozitív hozzáállása, nagy munkabírása és türelme segít neki átvészelni a nehéz időszakokat. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, amire hivatásként tekint. Aktív tagja a közösségnek, kedvenc szabadidős tevékenysége a barkácsolás és a méhészkedés. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Kovács Zoltán biológiatanár.

Varga Brigitta

– Meséljen a kezdetekről.
– Kisgejőcön születtem, a helyi középiskolában (ma: Kisgejőci Egry Ferenc Líceum) érettségiztem 2009-ben. Sokáig tanakodtam, hogyan tovább. Érdekelt a történelem, de nem szeretek sokáig egy helyben lenni. Nem is tudtam magam elképzelni úgy, hogy egész nap csak előadásokon üljek, ezért végül biológia szakon folytattam a tanulást az Ungvári Nemzeti Egyetemen. Nem az a tipikus számítógép előtt ülő kisgyerek voltam, mindig a természetet jártam, a barátaimmal horgásztam és gombáztam.

– Hol kezdte a pályafutását?
– Még abban az éven, mikor lediplomáztam, elhelyezkedtem a kisgejőci iskolában, mint napközis nevelő és biológiatanár. Időközben újra felvételiztem az ungvári egyetemre, ezúttal német nyelv szakra. Édesanyám német nyelvet oktat a helyi iskolában, így senkit nem lepett meg a választásom.

– Időközben megházasodott.
– 2017-ben kötöttem össze az életem Viktóriával. Ő ruszin származású, az Ilosvai járásban született. Fiatalon elhatároztuk, hogy sok kortársunkhoz hasonlóan mi sem maradunk itthon. Még azon az éven útnak indultunk és előbb Csehországban, majd Magyarországon vállaltunk munkát. Három évig maradtunk távol. Mindketten hazavágytunk. 2022-ben született egy kisfiunk, Máté. Ő a szemünk fénye, a család öröme. Az édesanyja ukránul, én magyarul beszélek vele, így mindkét nyelvet folyékonyan beszéli.

– Visszatért a pedagógusi pályára.
– 2020-ban németórákat kaptam a Tiszasalamoni Általános Iskolában. Később a kisgejőci líceumba is visszatértem, mint biológiatanár, valamint a Kárpátaljai Magyar Líceum kisgejőci fiókintézetében is biológiát oktatok.

– Felesége is pedagógus, otthon az asztalnál szóba kerül a tanítás?
– Előfordul, hogy megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, de nem túl gyakran. Otthon inkább pihenéssel töltjük az időt.

– Mi a legfontosabb, amit át szeretne adni a gyerekeknek?
– Mint biológus, az első és legfontosabb célom, hogy megszerettessem a gyerekekkel a természettudományt, hogy megismertessem velük az élővilágot és megtanítsam őket arra, hogyan óvják meg környezetüket, hisz ezáltal minél kisebb ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. A tanórákon például gyakran szóba kerül, milyen sok időbe telik, mire a különböző műanyagok lebomlanak a természetben, de arról is szót ejtünk, hogyan tudnánk újrahasznosítani olyan tárgyakat, melyeknek már nem vesszük hasznát, és csak a kukában kötnének ki. Nyilván nem lesz minden gyerekből biológus, ennek ellenére a természet szeretete remélem, megmarad bennük.

– A gyerekekkel könnyen megtalálja a közös hangot?
– Igen, ez sohasem okozott gondot. Nem jellemző rám, hogy felemelem a hangom, nehéz kihozni a sodromból. Úgy vélem, a gyerekeket nevelni kell, és fontos, hogy világos határok legyenek, amelyek segítik a fejlődésüket.

– Mindezek mellett a Kisgejőci Református Egyházközség presbitere is.
– A mi családunk ökumenikusnak mondható. Édesanyám római katolikus, a feleségem görögkatolikus vallású, míg édesapám református. Ő mintegy 20 éve szolgál a helyi gyülekezetben presbiterként. Engem idén tavasszal választottak meg erre a tisztségre. Nem számítottam rá, nagyon megtisztelőnek tartottam a jelölést.

– Szokott halogatni?
– Igyekszem a rám bízott feladatokat időben elvégezni, nem szeretem, ha felhalmozódnak a teendők.

– Spontán vagy mindent előre eltervez?
– Inkább spontán. Nem ragaszkodom görcsösen az elképzeléseimhez, igyekszem elfogadni a történéseket és kihozni belőlük a legtöbbet. Alkalmazkodom, rugalmas vagyok.

– Precíz?
– Igyekszem alapos lenni, szeretek biztosra menni. Nem adok ki hanyag munkát a kezem közül.

– Pontos?
– Nem szeretek késni, de az sem jellemző, hogy 5-10 perccel hamarabb érkezem. Igyekszem időben ott lenni, ahol kell.

– Könnyen kiismeri az embereket?
– Nem kell hozzá sok idő, mindig beigazolódnak a megérzéseim. Emiatt ritkán érnek csalódások.

– Miben változott a legtöbbet?
– Sokkal megfontoltabb, türelmesebb lettem.

– Ha van egy kis szabadideje, azt mivel tölti?
– Mintegy 15 éve foglalkozom méhészettel. A családban én vagyok az első, aki ebbe belevágott. Régebben sokat olvastam és egyik nap a kezembe került egy méhészetről szóló könyv, amit még nagyapám vásárolt évtizedekkel ezelőtt. Sok érdekességet tudtam meg belőle és számos hasznos tanácsot lestem el a könyvből. Nem sokkal később megvásároltam az első méhcsaládot egy helyi gazdától. Az első pár év tanulással telt, próbáltam minél jobban körbejárni a témát. Mára nagy szenvedélyemmé vált. A méz mellett beszerezhető nálam például virágpor, méhkenyér, méhpempő, propolisz, propoliszos tinktúra, viasz és abból készült gyertyák.

– Van olyan dolog, amit szívesen kipróbálna még?
– Az asztalosmesterség az, ami még érdekel. Ezt a méhészettel gyakran összekötöm, mivel a kaptárakat és azok tartozékait magam készítem. Persze vannak dolgok, melyeket megvásárolok, de az itthon fellelhető eszközök többségét én állítom elő. Ebben szeretnék a későbbiekben még jobban elmélyülni, fejlődni.