Magyarország Beregszászi Konzulátusa a hagyományoknak megfelelően idén is méltóképpen kívánt megemlékezni Beregszász 1944. október 9-i bombázásának áldozatairól. A külképviselet most is a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettel közösen szervezte meg a megemlékezést a beregszászi temető honvéd-parcellájában, illetve a beregszászi vasútállomás melletti emléktáblánál.
Hegedűs Csilla
A temetőben Fülöp Andrea konzul köszöntötte a résztvevőket. A nyolcvan évvel ezelőtt történtek kapcsán szomorúan konstatálta, hogy a szőnyegbombázás során és az azt követő gépfegyveres támadások következtében mintegy 250 polgár vesztette életét.
Gyebnár István, a beregszászi külképviselet ideiglenes ügyvivője emlékező beszédében kifejtette, a múlt eseményeinek felidézése a megmaradt közösség egyik fontos feladata, s abból erőt merítve törekedjen a tartós béke megteremtésére, annak elkerülésére, hogy a történelem megismételje önmagát. Sajnálattal jegyezte meg, hogy Ukrajnában immár harmadik éve dúl a háború, melynek magyar nemzetiségű áldozatai is vannak.
– Eddig 52 olyan családapáról, fiúról tudunk, aki magyar nemzeti identitással rendelkezett és életét áldozta ebben a háborúban. Kívánom, hogy a béke mihamarabb helyreálljon Ukrajnában és megkezdődhessen a békés építőmunka. Ugyanis a békés építkezés az, amely fontos számunkra, hiszen ez az alapja a mi és az utódaink jövőjének, ettől függ a magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, Kárpátalján – hangsúlyozta a diplomata, majd köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik gondozzák és karban tartják a honvédek sírjait.
A megemlékezésen a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 9. osztályos tanulói tartottak alkalomhoz illő előadást, majd a történelmi egyházak képviselő imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért, a most élők békés életéért.
Az 1944-es eseményekről való megemlékezés a vasútállomáson folytatódott. Itt Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica munkatársa köszöntötte a megjelenteket.
– 1944. október 9-én 27 szovjet bombázó hatolt be Beregszász légterébe a vasútállomás lebombázása céljával. Azonban a bombaszőnyeg elcsúszott, így a környező utcákat is érték találatok. És mindez nem volt elég: szovjet repülőgépek sortűz alá vették a várost, ahol nemcsak katonákra, de civil lakosokra is támadtak. Megközelítőleg 250-en estek áldozatul a támadásnak. Rájuk emlékezünk ma – fejtette ki Molnár Krisztina.
Babják Zoltán kihangsúlyozta, ma nemcsak azokra a veszélyforrásokra emlékezünk, amelyek mögöttünk vannak, hanem arra is, ami a mai napokban történik.
– Sajnos nem csak történelemről beszélünk most, hanem a jelenlegi valóság veszélyéről is. Mindent meg kell tennünk azért, hogy városunk, Kárpátalja, az ország, ahol élünk, minél hamarabb a békéhez tudjon közelíteni. Hogy a város gazdasága, oktatása, egészségügye minél hamarabb visszakerüljön abba a mederbe, ami még a háború előtt is nehézkes volt – fejtette ki a Beregszászi kistérség polgármestere, majd ő is megemlékezett a nyolcvan évvel ezelőtti tragédiáról, amely a város történelmének elválaszthatatlan része. Mint mondta, éppen ezért fontos, hogy soha ne felejtsük el, és őrizzük az áldozatok emlékét.
Maruszics Erik, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének munkatársa rövid előadásban elevenítette fel a nyolcvan évvel ezelőtt történt borzalmakat.
A megemlékezésen Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszék munkatársának előadásában A Kárpátokban megfújták a trombitát című magyar katonadalt hallhattuk. Orbán Viktória, a Rákóczi-főiskola magyar szakos hallgatója Reményik Sándor Catalaunum című költeményét szavalta el.
A megjelent társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az állomás épületének falán elhelyezett emléktáblánál. A rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
