ifj. Pocsai Sándor: „Nagyon szeretem a csendet…”

Közvetlen, barátságos, szívesen beszélget úgy a hivatásáról, mint a magánjellegű dolgairól. Fontos számára a közösség, a gyülekezetéhez tartozó emberek lelki táplálása, de még fontosabb a családja, felesége és lányai. Minden szabad idejét velük tölti, számára ez az igazi kikapcsolódás. Ha pedig magányra vágyik, csendesen elvonul, mert akkor tudja igazán kitisztítani az elméjét. Kulcslyuk rovatunk vendége ifj. Pocsai Sándor, a csongori gyülekezet lelkipásztora.

Hegedűs Csilla

– Hol nevelkedett, és hogy telt a gyermekkora?   

– Guton nőttem fel, és mindmáig szívesen emlékszem vissza azokra az évekre. Nem jártam óvodába, a nagyapámmal teltek a napjaim, sok szép közös élményt éltem meg vele, sok életbölcsességet tanultam tőle, hiszen megjárta a lágert. Nagyon szép környezetben laktunk, volt folyó és erdő, sok időt töltöttünk a szabadban. Nagyapám volt a helyi református gyülekezet gondnoka és kántora, számtalan éneket megtanultam tőle. Ennek köszönhetően a teológián sosem volt gondom az énekvizsgával.

– Mikor fogalmazódott meg önben, hogy a papi hivatást választja?

– Édesapám a ’90-es években lett lelkész, amikor a kommunizmus szele még elég erősen fújt. Akkoriban nemi gazán vonzott a lelkészi hivatás, mert láttam a sok nehézséget ekörül. Sőt, lelkészgyereknek sem volt egyszerű lenni akkoriban. Édesapám Bótrágyon, Haranglábon, Rafajnaújfaluban és Csongoron hirdette Isten igéjét, és vele jártam azokba a falvakba istentiszteletekre, hittan órákra.

– Mégis lelkész lett…

– Igen, mert később, érettebb fejjel gimisként már nem a nehézségeket láttam, hanem azt, hogy milyen sok áldás lehet abban, ha lelkipásztorként szolgálhatom a közösséget, az Urat. Sokat jelentett számomra a következő ige: „Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem”. (1Kor 9,16). Abban az időben sok kárpátaljai fiatalember felvételizett magyarországi teológiai egyetemekre, főiskolákra, ezért egy olyan döntés született, hogy évente csak egy diákot vesznek fel. Én Debrecenbe kaptam meg a kiküldetést, ahová nem vettek fel, Pápán sem sikerült, de nem adtam fel, és végül Kolozsvárra nyertem felvételt. Két évig tanultam ott, majd Budapesten, a Tiszta Forrás Alapítványnál egy hajléktalanszállóban álltam munkába. Betekintést nyertem abba, hogy milyen kemény a hajléktalanok élete, milyen az élet a szabad ég alatt töltött hideg éjszakákon. Akkor nagyon sokat tanultam az életről, láttam, hogy egyik pillanatról a másikra hogy le lehet csúszni. Az ottani misszióvezető biztatott, hogy folytassam a teológiai tanulmányaimat, így beadtam a jelentkezésemet Sárospatakra, mindent elölről kezdtem, és sikeresen be is fejeztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémiát.

– Fiatal lelkészként hol kezdett el szolgálni?

– A kihelyezésem Csongorra és Munkácsra szólt. Gulácsy Lajos munkácsi tiszteletes mellé osztottak be segédlelkésznek, és mivel Csongoron laktunk, párhuzamosan édesapám mellett is segédlelkész voltam. A két helyszínen sok szolgálatot teljesítettem egy év alatt 398 igehirdetésen voltam túl, nem volt könnyű, de sokat tanultam, tapasztaltam. Aztán, 2012-ben lettem a csongori gyülekezet választott lelkésze.

– Az önök hivatásába belefér a halogatás?

– Fontos számomra a kötelesség, ám az adminisztráció végzését annyira nem szeretem, ebben szokott lenni némi halogatás. Viszont az igehirdetésekre való felkészülést soha nem halogatom, és soha sehonnan nem késem. Tehát a pontosságot is nagyon fontosnak tartom, nem lopom el mások idejét.

– Sokszor látom, hogy főleg az idősebb korosztálynak sok kérdése van a lelkipásztorhoz, jólesik nekik beszélgetni. Talán ehhez is egyfajta türelemre van szükség. Ön türelmes?

– Hogy ne legyen félreérthető, erre a kérdésre két választ adnék. Valóban nagy türelemre van szükség, bár a teológián azt tanultuk, hogy a gyülekezetet szeretni kell. És a szeretetnek az egyik fontos része a meghallgatás. Ha nem szánok időt az emberekre, akkor nem várhatom el, hogy figyeljenek rám. Tehát mindenekfelett való a türelem, viszont vannak olyan emberek, akik visszaélnek a türelmemmel. Sorozatosan ugyanazzal a problémával állnak elém, mégsem hallgatják meg a tanácsaimat. Az ilyen embereknek azt szoktam mondani, akkor jöjjenek vissza, ha hajlandóak a tanácsaimat meghallgatni. Meg kellett tanulnom a viharban és a csendes tengeren is evezni.

– Ha már a viharnál tartunk. Mit tesz, ha felhők gyűlnek a feje fölé? Hogyan lehet felvidítani?

– Amikor összezavarodnak a dolgok, akkor sokat imádkozom. Hiszem ugyanis, hogy az Istennel való kapcsolat nélkül semmit nem lehet „józanul” kibírni. Nagyon szeretem a csendet, ezért néha elvonulok, hogy kicsit kitisztítsam az agyamat. A főzés is kikapcsol, szeretem jóllakatni az embereket úgy testileg, mint lelkileg. A hobbim pedig a feleségem, akivel, ha látjuk, hogy zűrzavaros a helyzet, akár két-három napra is elutazunk valahová, mert tudjuk, hogy a feladatok megvárnak.

– A feleségével mikor és hol ismerkedtek meg?    

– Az utolsó vizsgám után házasodtunk össze. Tímea erdélyi, Sárospatakon ismerkedtünk meg, és mondhatom, szerelem volt az első látásra. De gondolom az érzés kölcsönös volt, mert tudta, hogy én haza szeretnék jönni Kárpátaljára, ő pedig azért, hogy velem tartson, egy németországi ösztöndíjat utasított el. A mai napig hálás vagyok neki azért, hogy követett, és Kárpátalján élhetünk mind a mai napig.

– Gyerekek?

– Három lánygyermekünk van. A legidősebb, Sára nemsokára 18 éves lesz, Katinka 15, a legkisebbik, Naomi, pedig 10 esztendős. Sára és Katinka a Sárospataki Református Gimnáziumban tanul, Naomi a Nagydobronyi Református Líceum padjait koptatja. A feleségemmel együtt nagyon hálásak vagyunk értük, mert úgy volt, hogy nem lehet gyermekünk, mégis van három, akik szívesen töltenek egymással minőségi időt. Nagyon szeretnek itthon lenni, nem lehet olyan rossz a helyzet itthon, hogy ne vágynának haza. Mi pedig sokat munkálkodunk azon, hogy olyan hajlékunk legyen, ahová jó hazajönni. Tehát négy nővel élek együtt, a legkisebb lányunk szokta is mondani, hogy apa, neked nem könnyű… de, úgy érzem, jól bírom.

– Az imént beszéltünk arról, hogy kétféle ember létezik: aki megérdemli azt, hogy türelemmel végig hallgassa, és az, aki visszaél az ön türelmével. Mondhatjuk, hogy ön jó emberismerő?

– Most már elmondhatom, hogy igen. Pár évvel ezelőtt még nagyon naiv voltam, elég sokan becsaptak, sokszor félrevezettek, kihasználtak. És ebben az volt az érdekes, hogy mindez a környezetemnek sokkal hamarabb feltűnt, mint nekem. Szívesen segítettem mindenkinek, ezért neveztek sokszor naivnak. Manapság már sokkal óvatosabb és bölcsebb vagyok.

– Amióta kitört a háború, szinte elkerülhetetlen, hogy szóba ne kerüljön ez a szomorú téma. Ön lelkészként az istentiszteleteken, vagy akár egy-egy családlátogatáskor tud-e lelket önteni az emberekbe?

– Az elején sokat bátorítottam a nyájamat, akár igékkel, akár saját szavakkal. Most viszont már úgy érzem, hogy Isten nem véletlenül enged meg dolgokat. És ha megengedte, hogy kitörjön a háború, akkor azt okkal tette, és Ő lesz az, aki véget is vet neki. Isten sok embert, közöttük minket is meggyőzött arról, hogy nekünk itt van a helyünk, itt van feladatunk. Az eltelt évek alatt sok minden változott, de nem változott az elhívónk, és nem változott a szolgálatunk célja. Sőt, plusz feladatokat is kaptunk, mert sajnos sokan irgalmatlanul itt hagyták az idős rokonaikat. Sosem gondoltam volna, hogy valamikor nekünk még idős-gondozással is foglalkoznunk kell, és ingyenkonyhát kell nyitnunk. De úgy hiszem, ennek is így kellett lennie, most ezekre a dolgokra is szükség van. Isten igéje mindig naprakész, én pedig igyekszem ezeket a naprakész dolgokat elmondani. És olykor már tudatosan nem imádkozom a háború végéért, viszont lelkileg táplálni az embereket nagyon fontos. Én inkább ebben akarok helyt állni és naprakész lenni. Ha egy helyen jól főznek, azt a helyet látogatják az emberek. Ha viszont elrontják a gyomrukat a rossz ételtől, oda nem mennek többé. És ez igaz lelkileg is. Én mindig olyan eledelt igyekszem adni, ami „hozzá illő”, ahogy az ige is mondja. Úgy táplálni a gyülekezetemet, ahogy arra lelkileg szükségük van.

Kedvencek:
étel: húsételek
ital: Cola
állat: nincs
zene: mindenevő
növény: virágok
gyümölcs: ananász
évszak: nyár
napszak: este
könyv: Bonhoeffer: Követés
szín: kék
erényének tartott tulajdonsága: pontosság
negatív vonása: frusztrálja a zaj