Több tízezernyi ember vesztette el eddig a végtagjait Ukrajnában a háború miatt. Becslések szerint 20 és 50 ezer közé tehető azoknak az ukránoknak a száma, akik az orosz invázió kezdete óta megcsonkultak. Viszont a tényleges szám ennél jóval magasabb is lehet, mivel a sebesültek nyilvántartásba vétele a beavatkozás után időbe telik. Előfordulnak esetek, amikor csak hetekkel vagy hónapokkal a sebesülésük után derül ki, hogy menthetetlen a végtagjuk. A száraz statisztikánál elszomorítóbb, hogy az amputált katonák száma elérhette az első világháborús szintet. A háború végét még mindig nem látni, így a sebesültek száma egyre csak nő.
Az első világháború (1914-1918) négy éve alatt mintegy 67 000 németnek és 41 000 britnek kellett amputáción átesnie, egy olyan korban, amikor az eljárás gyakran az egyetlen megoldás volt az életek megmentésére. Az afganisztáni és az iraki háborúkban kevesebb mint kétezer amerikai katona veszítette el végtagját. A protézisek ára a több tízezer eurót is elérheti, miközben az ukrán állam 20 ezer euró kártérítést fizet a végtagjukat elvesztett veteránoknak. Sokan nem engedhetik meg maguknak a művégtagot, így a katonák jótékonysági szervezetekhez és alapítványokhoz fordulnak segítségért, hogy egy teljesebb életet élhessenek, ha lehet ezt így nevezni. Szomorú tény, hogy a sebesült katonák ellátása nem kap olyan figyelmet, mint a sebesültek pótlására irányuló katonai mozgósítás.
Az ukrán kormány hadititokra hivatkozva nem teszi nyilvánossá a veszteséglistákat, így a sebesültekkel, amputáltakkal kapcsolatban sem rendelkezünk pontos adatokkal. A Protez Foundation szolyvai központjában eddig több mint háromszázan kaptak lehetőséget teljesebb életre. A kárpátaljai protézis központban katonák, civilek (gyerekek is) kaphatnak művégtagot, külföldi támogatóknak köszönhetően. Viszont elszomorító tény, hogy több mint 1800-an várnak protézisre az alapítványnál. És ez csak egy az egyre szaporodó protézisközpontok közül az országban. Szomorú, de sajnos most erre van igény, enélkül sokan ágyhoz vagy tolószékhez lennének kötve.
Szörnyű kimondani, de az amputált végtagú katonák szerencsésnek érezhetik magukat, hogy túlélték a borzalmakat. Viszont egy megcsonkított testben kell tovább élniük, ami minden egyes nap emlékezteti őket az átéltekre. Bár rezzenéstelen arccal idézik fel azt, hogyan szerezték sebesülésüket, viszont tekintetük másról árulkodott. Azt szokták mondani a szem a lélek tükre, megpecsételt emberi sorsokról regél. Ez a háború kevésbé ismert valósága.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
