Rendkívül nyugodt, türelmes és jóakaratú. A segíteni akarás jellemzi. Közvetlen, barátságos, szívesen beszélget a hivatásáról, és a magánjellegű dolgairól egyaránt. Munkájában precíz, ambiciózus, a sportban folyamatosan hajtja a tovább jutás vágya. Ha kikapcsolódna, elvonul és festeget, így tud igazán relaxálni. Kulcslyuk rovatunk vendége Maha Natália erőemelő, az Ungvári Nemzeti Egyetem hallgatója, személyi edző.
Magyar Tímea
– Miért éppen a hölgyekre nem túl jellemző erőemelést választotta művelt sportágának?
– Szülőfalumban, Homokon végeztem az elemi iskolát, majd az Ungvári 8. számú Középiskolában érettségiztem. Ott kerültem kapcsolatba először a könnyű atlétikával tízéves koromban. Akkor váltottam, amikor térdsérülést szenvedtem és nem tudtam már hivatásszerűen folytatni az atletizálást. Négy évvel ezelőtt lementem néhány barátnőmmel az edzőterembe, megpróbáltam az erőemelést és elsőre megtetszett. A sport szeretetét valószínűleg édesapám oltotta belém, aki fiatal korában bokszolt, de egy sérülés miatt nem lehetett hivatásos sportoló. A bátyám is sportol, bár nem hivatásosan. A szüleim eleinte aggódtak, hogy egy „férfiasnak” tartott sportág mellett döntöttem, de sikereim láttán megnyugodtak és mindenben támogatnak. Édesanyám elkísér a versenyekre és mint mondja, látja, hogy ez a sportág az enyém, jól érzem magam benne, tetszik a vetélkedés, az adrenalin.
– A hivatásos sport szigorú időbeosztást, kemény diétát, kitartást, önfegyelmet igényel, gyakorlatilag ez a hagyományostól eltérő életmód és nemcsak versenyszezon idején.
–Ez igaz, de ha összehasonlítom az erőemelést a korábbi atletizálással, jelenleg sokkal kényelmesebb az időbeosztásom. Akkor napi kétszer két és fél órás edzésem volt, mellette nem jutott időm másra. Erőemelőként először másfél órás edzéseim voltak, aztán heti háromszor két, két és fél órára emeltük az edzések időtartamát, közben megszereztem a nemzetközi sportmesteri címet. Jelenleg heti 4 háromórás edzésem van. Emellett van időm dolgozni – személyi edző vagyok Ungváron és könnyűatlétikát tanítok gyerekeknek heti háromszor a csapi sportiskolában –, tanulni – alapdiplomát biológia és testnevelés szakon, magisztraturát fizikai rehabilitációs szakon szereztem, jelenleg a testnevelés és sport szakon tanulok a magisztraturán –, és a magánéletre is. Ezért is imponál nekem a powerlifting.
– Sok kritika éri a mai fiatalokat. Ön az ellentétje az átlagos, tipikus mai huszonéveseknek. Nem várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, hanem keményen dolgozik a céljaiért. Honnan ez a céltudatosság?
– Nem tudok egy helyben ülni, ilyen a természetem. Nemcsak a sportban szeretném elérni a céljaimat, hanem minden területen. Szeretnék szert tenni a szükséges tapasztalatokra, hogy meg tudjam valósítani magam. Jó időbeosztással mindent érkezek. Környezetemben elsősorban sportolók vannak, akik sokat tesznek közérzetükért, céljaikért. Lehet, hogy a korombeliek többsége inkább könnyen és gyorsan szeretne elérni mindent, főleg anyagi téren. Eközben napi 24 órában a telefonjába, laptopjába réved, főként online munkát végez. Ez a helyhez kötöttség viszont mind testi, mind mentális egészségükre is negatívan hat. Ezért amikor csak tehetem, hangsúlyozom a rendszeres testmozgás fontosságát. A sport szeretetét minél korábban bele kell táplálni a kicsikbe. A mozgás során testünkben boldogsághormon keletkezik, mentálisan felfrissülünk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy minden téren hatékonyak tudjunk lenni.
– A háború hogy változtatta meg a mindennapjait? Mi a legnagyobb félelme?
–A háború félelmet, szorongást, pusztulást és veszteséget hoz. Sok ember számára a háború olyan katasztrófává válik, amely az életük minden területére kihat. Nekem örökre megváltoztatta az életemet. Megfosztott a nyugalmamtól, és megismertetett az állandó veszély érzésével. A háború megtanít minket arra is, hogy értékeljük a békét és a nyugalmat. Erőt és kitartást ad, amelyre építve az élet bármely kihívásával szembenézhetünk. Szóval, bár a háború örökre megváltoztathatja az életünket, fontos, hogy erősek maradjunk, és ne veszítsük el egy jobb jövőbe vetett reményünket.
– Melyik eddigi eredményére a legbüszkébb?
– Az ukrán bajnokságokon elért eredményeim alapján bekerültem az ukrán nemzeti válogatottba. Annak keretében idén súlycsoportomban bajnok lettem a Luxemburgban megrendezett Európa-bajnokságon. Ezen kívül több kis érmet is szereztem korábban, legutóbb a máltai világbajnokságon összesítettben negyedik helyezett, fekvenyomásban bronzérmes lettem. Guggolásban 165 kg-ot emeltem, ami 5 kg-mal magasabb, mint a személyes legjobb eredményem. Felhúzásban 160 kg-ot. Rengeteg tapasztalatot szereztem és a versenyek során világot is látok.
– Az eddigi legnehezebb súly, amit emelt?
– Fekvenyomásban 90, guggolásban 165, felhúzásban 167 kg.
– Volt olyan, hogy abba akarta hagyni?
– Volt ilyen, amikor nagyon kimerültem. Nem lehet huzamos ideig nagy súlyokkal pihenés nélkül dolgozni. Az idegrendszernek szüksége van a regenerálódásra.
– Mennyire költséges ez a sport?
– A nemzetközi porondon való jó szerepléshez gondoskodni kell az egészséges táplálkozásról, a sportdiétáról, a regenerálódásról, ami magában foglalja az úszást, a szaunát, a fürdőt. Profi felszerelés is kell. Mindez anyagi befektetéseket igényel, ezért jó lenne, ha szponzorokkal dolgozhatnék. Szerencsém van, mert sok szükséges eszközt ajándékba kaptam, például az edzőmtől, Andrij Fedoriskótól. De egyébként sem ez a legköltségesebb sportág.
– Jelenleg milyen célt tűzött ki?
– Szeretnék dobogós helyet elérni a powerlifting felnőtt csoportjában, eddig ugyanis az ifjúsági kategóriában szerepeltem. Nehezebb lesz, itt már nagyobb a konkurencia, de igyekezni fogok. Sportágamnak van egy az olimpiához hasonló világversenye is – legközelebb 2025-ben rendezik meg –, amelyre a legjobbak kapnak meghívást. Annak nagyon örülnék, ha azon részt vehetnék.
– Hány éves korig lehet művelni az erőemelést?
– Akár 40-ig, de tovább is. Magam is meglepődtem, amikor észrevettem a világszövetség honlapján az 50, 60 évesek számára meghirdetett megmérettetéseket. Szóval, soha nem késő.
– Mit gondol az életről?
– Vannak kihívások, amelyekkel meg kell küzdenünk, tanulnunk kell belőlünk, hogy tovább haladhassunk. Hiszek Istenben, a jó cselekedetekben, hogy azokat valahol számon tartják és hogy minél többet adunk, annál többet kapunk vissza.
– Van valamilyen hobbija?
– Autodidakta módon próbálkozom a festészettel. Elsősorban akrill- és oljafestékkel örökítem meg a természetet, az állatokat. A szobám falait is kipingáltam, mivel gyerekkoromban nem volt szabad. Megnyugtat.
– Családalapításra gondolt már?
– Természetesen én is szeretnék saját családot, gyerekeket, egy kutyát… Ha egyszer rám talál a szerelem…
– A házimunkákba besegít?
– Ma már Ungváron lakom, de amikor hazamegyek Homokra, kikapcsolódásként besegítek az éppen aktuális tennivalókba.
– Van valamilyen rituáléja mielőtt kilép a versenypódiumra?
– Hangosan beszélek magammal. Hergelem magam, hogy meg tudom csinálni, nem érdekelnek a konkurensek, stb. Nem tör le, ha nem sikerül valami, mert abból is levonom a következtetést és tanulok belőle.
– Barátok?
– Egy igazi gyerekkori barátnőm van, Bohdana, akit rávettem az erőemelésre is és akivel kölcsönösen számíthatunk egymásra.
– Mi nélkül nem tudja elképzelni az életét?
– Sport, mozgás nélkül.
Kedvencek:
étel: tészta
ital: kávé
állat: cica
növény: rózsa
évszak: tavasz
napszak: reggel
zene: rock
olvasmány: Remarque: Három bajtárs
erényének tartott tulajdonsága: türelmes
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
