Az ukrán ombudsman, Dmitro Lubinec nemrégiben azt mondta, hogy egyre több belső menekült tér vissza otthonába, amely a frontvonalon vagy nem a kormány által ellenőrzött területeken található. Megdöbbentő, nemde? Hogy valaki az életveszélyt, a folyamatos ágyúzást, a fegyverropogást, a bizonytalant is vállalva visszamegy. Mi kényszerítheti erre?
Nos, az elemzők szerint az egyik nyilvánvaló ok, hogy az állam filléres segélyekkel szúrja ki a szemét a belső menekülteknek. Felnőttek számára ez havi 2 ezer, gyermekek és fogyatékkal élők számára pedig 3 ezer hrivnya. Ráadásul ezt az összeget csak az első hat hónapban utalja az állam, miután az illető belső menekültként nyilvántartásba véteti magát. Ezt követően csak a nyugdíjasok és néhány kedvezményezett kategóriába tartozó személy jogosult a kifizetésekre. Nyilvánvaló, hogy ebből a pénzből nem lehet megélni.
A másik ok, amiért az áttelepültek nem tudják megvetni lábukat új lakóhelyükön, hogy nem tudnak saját otthonhoz jutni. Hiába az agyonreklámozott állami lakásprogramok, az eVidnovlenya és eOszelja? Ezek a tapasztalatok szerint gyakorlatilag elérhetetlenek az ukrajnaiak számára, beleértve a belső menekülteket is. Ahhoz, hogy akár egy fillérhez is hozzájussanak, elképesztő mennyiségű igazolást, különböző papírokat kell összegyűjteniük, amelyeknek ők sokszor híján vannak.
Ha nincs pénzed, lakást bérelni is nehéz. Ma egy egyszobás albérlet Kijevben legalább 10 000 hrivnyába kerül havonta, a közüzemi költségek nélkül. Nyugat-Ukrajnában pedig még ennél is drágább. Kárpátalján például 11 738 hrivnyát kérnek egy egyszobásért. Honnan legyen az áttelepültek többségének erre pénze? És most nyilván nem arra a szűk rétegre gondolok, aki ennél magasabb áron is megengedheti magának, hogy új otthont teremtsen.
És persze ne feledkezzünk meg a Nyugat-Ukrajnában rendszeres botrányokról sem, melyek során a magukat „igaz ukránoknak” vallók tanítják a „rossz ukránokat”, hogyan kell élni – megmondják, ki milyen nyelven beszélhet, melyik templomot látogathatja, kit tisztelhet, milyen irodalmat olvashat. A közösségi médiában napi szinten alakulnak ki konfliktusok, alaptalan, durva vádaskodások a helyi lakosok és az áttelepültek között. Holott minimális empátiával, jóindulattal, megértéssel, belátással ezek elkerülhetők lennének.
De a háború, mintha ezeket az emberi alaptulajdonságokat is lerombolta volna.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
