Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Zsoltárok 25,4
Huszonegy diák mellére tűzték fel a zöld szalagot
A Nagyberegi Református Líceum végzős diákjainak szalagavató ünnepségét a Beregszászi Művelődési Ház nagytermében tartották. Tóth László lelkészigazgató azt az igét magyarázta, mely a meghívón is szerepelt: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem”. Zsoltárok 25,4. Az ünnepeltekhez szólva kihangsúlyozta, örömmel tölti el, hogy gyakorta a látja kezükben a Szentírást. A szülőkhöz fordulva szintén örömét fejezte ki, hogy számukra is fontos Isten igéje, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy iskolaválasztáskor a református líceum mellett döntöttek.
Hegedűs Csilla
– Nem azért fontos ez nekünk, mert nagyapáink is beszéltek Istenről, és ez hagyomány a családban, hanem azért, mert hisszük és valljuk, hogy az az Isten, akiről a felmenőink is beszéltek, ma is ugyanaz. Áldás, hogy több olyan intézmény működik Kárpátalján, ahol az Isten szava jelen van, és meghatározza azt, amit csinálunk – fogalmazott a lelkész. Hozzátette, különféle út vár a fiatalokra, lesz, akiknek könnyű lesz, de olyanok is lesznek, akiknek nehéz. De az Úr minden helyzetben megtanít arra, hogy azt a keskeny ösvényt válasszák, amelyen a leginkább megmutatkozik az, hogy Krisztushoz tartoznak.
Az ünnepségen többek mellett jelen volt Papp Ferenc, az ungvári főkonzulátus konzulja, illetve Trieb Gergely, a beregszászi külképviselet konzulja, aki köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, mit is ünneplünk ma?
– Az utolsó év feszített ütemű napjaiban mindenki megállhat egy pillanatra, és visszanézhet, mekkora utat tett meg eddig, kik segítették ezen az úton. És persze egy kicsit előre is lehet tekinteni: mi vár még a következő hónapokban, kire lehet számítani. A végzősökhöz szólva kiemelte, adjanak hálát az iskolai évekért, a közösségükért, a barátaikért és a tanáraikért, akik igaz szívű embereket formáltak belőlük. Végül köszönetét fejezte ki a szülőknek és a pedagógusoknak, akik a saját helyükön hittel és elszántsággal, egyre nehezebb körülmények között végzik a feladataikat, építve ezzel az itt maradt magyarság jövőjét, és erősítse megmaradásba vetett hitét.
Ionika-Antal Viktória, a líceum igazgatója hálával a szívében szólt az ünnepeltekhez. Mint mondta, hálát adhatunk azért, hogy ezek a fiatalok szépek és egészségesek, itthon vannak, és a líceumban tanulnak. Hihetetlenül gyorsan telik az idő, a hetek, a napok, az órák. Éppen ezért fontos minden egyes napért és óráért hálát adni.
– Nem is olyan régen volt szerencsém a végzősökkel elbeszélgetni, és jó volt hallani, hogy a többségnek már van jövőképe, tudják, hogy mit szeretnének, és várják, hogy nekivágjanak a nagybetűs életbe. Viszont Isten nélkül ez a szabadság nem sokat ér. Jeremiás próféta levelében is ezt olvashatjuk: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” Azt kívánom, hogy úgy hagyjátok el a líceumot, hogy ezt az időszakot bölcsen használjátok, még több tudást szereztek, hogy az álmaitokat valóra válthassátok – intézte szavait a végzősökhöz az igazgató.
Az iskolától búcsúzók mellére Tar Tímea osztályfőnök tűzte fel a reménységet szimbolizáló zöld szalagot. Ezt követően a tizedikesek köszöntötték őket, majd az ünnepeltek színes, szívhez szóló zenés-irodalmi műsorral kedveskedtek az egybegyűlteknek.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
