Advent idején az istentiszteleteken kívül a helyi gyülekezetek különféle alkalmakat is szerveznek a közösségi lelki elmélyülésre. Harmadik éve már, hogy a kisgejőci reformátusok és görögkatolikusok közösen gyújtják meg a gyertyát az adventi koszorún, így a közösség összetartását is szolgálja a karácsonyi készülődés.
Varga Brigitta
Népes embersereg gyűlt össze Kisgejőc központjában vasárnap délután, hogy meggyújtsák az első gyertyát az adventi koszorún. A háborús nehézségek és az abból adódó elvándorlás ellenére is vannak még, akik számára fontos az összetarozás, az egymásra figyelés, az ünnepi várakozás és az Isten. Míg a reformátusoknál négy hétig tart az advent, a görögkatolikus híveknél már november 15-én elkezdődött a várakozás időszaka, náluk hathetes böjt előzi meg a karácsonyt, amely alatt a hívek testileg és lelkileg is igyekeznek méltón felkészülni Jézus születésének ünnepére. A rendezvényen elsőként a helyi görögkatolikus atya szólt az egybegyűltekhez.
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13, 34-35)
– kezdte Benzo György a szentírási ige felolvasásával.
Hozzátette: ez a parancs nemcsak a tanítványoknak szólt, hanem a ma élő embereknek is. Az egymás iránti szeretet az igazi tanúságtétel. Ne hagyjunk teret életünkben a gyűlölködésnek, az ármánykodásnak, a veszekedésnek, hanem szeretetben, megértésben, egymásra való odafigyeléssel teljen életünk családunk körében. E két gyülekezet is olyan, mint két család, viszont a családfő egy, ezért szeretettel kell lennünk egymás iránt. Nem szükséges nagy dolgokat cselekednünk, nem kell megváltanunk a világot, hisz azt már Krisztus megtette helyettünk, nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy ezt az egy parancsot megtartsuk – fogalmazott az atya.
Nagy István, református lelkész úgy fogalmazott, a közel három éve tartó háborús időszakban egyre erősebben fogjuk egymás kezét, egyre nagyobb az egymásra való odafigyelésünk és egyre hangosabban kiáltunk az Úrhoz egy békésebb időszakért. A lelkipásztor Ézsaiás könyvének 4. fejezetéből a 26-tól a 31. részig terjedő igeszakasz felolvasásával bátorította a megjelenteket, melyben a szentírás arra buzdít, hogy tekintsük fel a magasba és bízzuk rá életünket, mert „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”. Nagy István leszögezte, a legnagyobb sötétségben is eljön a világosság, mert az Istenben hívő embernek van jövője, és van esélye az örök életre.
Ezután a Te Deum kórus adott elő dicsőítő éneket, majd minden résztvevőt a reformátusok gyülekezeti termébe invitáltak szeretetvendégségre.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
