Klücskei Szlávik László: „…mindent, amim van, az isteni gondviselésnek köszönhetek…”

Energikus, céltudatos, maximalista. Fontosnak tartja a család tiszteletét, a hagyományok megőrzését, mert az a gyökér, amelybe kapaszkodunk, amelyből építkezünk, a múltunk és egyben a jövőnk is. A munkáját szolgálatnak tekinti, elért eredményeiért hálás Istennek. A tanulást és a tudást tartja annak az eszköznek, mely magabiztos fejlődést, tisztánlátást biztosít. Bátran néz a kihívások elé. Kulcslyuk rovatunk mai vendége Klücskei Szlávik László, a Kárpátaljai Református Egyházkerület Jótékonysági Alapítványa gazdasági igazgatója.

Bökényi Magdolna

– Hogyan telt a gyermekkora, ifjúsága?
– Ha visszagondolok a gyerekkoromra, s azt egy szóval kellene jellemezni, az a szó a boldogság lenne. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellett volna megvívni a magunk kis csatáit. Hétéves koromban, a técsői magyar tannyelvű iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat. Városunkban még két – egy ukrán és egy orosz tannyelvű – iskola is működött, ezért a két iskola tanulói részéről gyakran érkeztek felénk sértő, megalázó megjegyzések, amik bizony gyakran verekedésbe torkollottak, és mivel impulzív természetű vagyok, ezekből én is rendszeresen kivettem a részem. Ez a felénk irányuló barátságtalan magatartás sokunkban okozott traumát, és még nagyon sokszor kellett sportpályán, versenyeken bizonyítani, hogy a magyar gyerek semmivel nem rosszabb az ukránnál. Kilencedik osztály után a Técsői Magyar Tannyelvű Líceumban folytattam tanulmányaimat, úgy gondoltam, jogi diplomát szerzek. Erről a tervemről akkor tettem le, amikor édesapám ügyész ismerőse mesélt a szakma nem egészen romantikus oldaláról is. Végül a polgáribb, fogorvosi szakma mellett döntöttem.

– Mégsem lett fogorvos.
– Gyermekkorom nagy része a 90-es évekre esett, sokan emlékeznek még az akkori gazdasági viszonyokra, bár én akkor még gyermek voltam, azt azért láttam és felfogtam, mekkora erőfeszítésbe került akkor az élet, ráadásul építkeztünk is. Ahhoz, hogy én felvételizhessek, édesapámnak el kellett adnia a Cezet – 500-as motorkerékpárját. Megjegyzendő, motocross-versenyző, kárpátaljai bajnok volt, edzőként is dolgozott. Ez hatalmas áldozat volt részéről, és én úgy éreztem, soha többé nem lehetek önző. Hazafelé az úton, félálomban hallottam a szüleim beszélgetését, arról tanakodtak, hogyan fogják bírni anyagilag az elkövetkező öt évet. Mire befejezem az egyetemet, az öt évvel fiatalabb öcsém került pályaválasztás elé, aggódtak, hogy neki is meg tudják-e adni azt, amit nekem. Otthon azt mondtam, fogtechnikus szeretnék lenni, diplomát szerezhetek később is, hamarabb lehetek önálló, mert csak három évet kell tanulni, és azt megtehetem Huszton is. Nagyon nem örültek neki, hiszen már feljutottam az egyetemre Ivano-Frankivszkban, de ismerve az elszántságomat és makacsságomat, beleegyeztek. Másfél évet voltam Huszton. A tanulmányaimat már Kijevben fejeztem be, majd egy kijevi magánklinikán voltam gyakornok, és egy ideig ott is dolgoztam. Kijev után ismét Husztra kerültem, ahol egy éppen megnyílt magánklinika fogtechnikai laboratóriumában dolgoztam, hét év alatt laborvezetőig küzdöttem fel magam. Egy idő után úgy éreztem, itt már nem tudok tovább fejlődni, eldöntöttem, hogy a továbbiakban önállóan próbálok boldogulni. 2010-ben elvégeztem néhány tanfolyamot, majd a foglalkoztatási központba kerültem. Abban az időben volt egy nagyon pozitív megnyilvánulása az ukrán államnak, a munkabörzén keresztül lehetőséget biztosított fiataloknak magánvállalkozások elindításához, s ehhez még 21 000 hrivnya indulótőkét és egy egyéves tanfolyamot is biztosított. Ebből nyitottam hivatalosan is bejegyzett, multifunkcionális fogászati laboratóriumot, ahol technikusok és fogorvosok is dolgoztak. Csodálatos időszak vette kezdetét, rengeteg tapasztalatot szereztem, közben az öcsém is befejezte tanulmányait – ő fogorvos lett –, már volt annyi jövedelmem, hogy neki is tudtam segíteni. A rengeteg ülő munka egészségügyi problémákat okozott, az orvosok dinamikusabb elfoglaltságot ajánlottak. A vállalkozásomat átadtam az öcsémnek, én pedig más munka után néztem. A barátaimmal betonkonstrukciókkal foglalkozó, máig sikeresen működő vállalkozást nyitottunk, de miután sínre kerültek a dolgok, csendestárssá váltam. 2023-tól a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum gazdasági igazgatója, 2024 szeptemberétől pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület Jótékonysági Alapítványa gazdasági igazgatói állását töltöm be.

– Kedveli a kihívásokat?
– Igen, szeretem a kihívásokat, bár az utóbbi években ebből a kelleténél jóval többet kaptunk. A Covid időszaka, majd a háború olyan kihívások elé állította az embereket, amelyeket nagyon nehéz megoldani.

– Folyamatosan tanul, fejleszti a tudását.
– Munkám során rengeteg megoldásra váró problémával kerültem szembe. Ahhoz, hogy ezeket helyesen kezeljem és megoldjam, úgy éreztem, több tudásra, jogi jártasságra van szükségem, ezért 2018-ban felvételiztem a Kijevi Jogi Egyetemre, amelyen bachelor minősítéssel fejeztem be, majd elvégeztem egy gazdasági és személyzeti menedzsment mesterkurzust, ahol magiszteri minősítést szereztem. Visken, ahol lakom, képviselőnek választottak meg, frakcióvezető vagyok, itt másféle tudásra van szükségem, mint amilyennel már rendelkezem, így jelentkeztem a Nemzetközi Politikai Oktatási Intézet levelezői karára. Erre a diplomámra a szüleim is nagyon büszkék. A gyerekeimnek pedig mindig elmondom, hogy a buta embert lehet a legkönnyebben irányítani. A kitartó, szorgalmas munka és a sok tanulás gyümölcsei a valóra vált álmok. Ahogy Francis Bacon, angol filozófus mondta, „A tudás hatalom”, vagy legalábbis egy olyan eszköz, amely segítségével tisztábban látsz, és magabiztosabban haladsz az utadon.

– Van példaképe?
– Anyai nagyapámra és édesapámra tekintek példaképként. Nagyapám volt az, aki életvitelével tanított hinni Istenben, tisztelni a vallást, ragaszkodni a családhoz, a hagyományokhoz, a gyökerekhez. Tette mindezt határozottan, mégsem erőszakosan, olyan volt, mint egy összetartó kapocs. Minden vasárnap ott kellett üljünk mellette a templomban. Nagyon szerettem az elmaradhatatlan vasárnapi ebédeket, a karácsonyt, a húsvétot, ahol mindig együtt volt az egész család. Mindig az egymás iránti tiszteletet és szeretetet tanította nekünk. Nagyszüleim halála hatalmas űrt hagyott maga után. Most negyvenévesen, mintha lepel hullott volna le a szememről, rájöttem, hogy mindent, amim van, az isteni gondviselésnek köszönhetek, s a szabályok nem korlátoznak, hanem megvédenek. Hiszem és vallom, hogy nem hiába van a tízparancsolat, enélkül az emberek talán már régen elpusztították volna egymást és magukat is. Tisztelem azokat az embereket és vallási közösségeket, akikben, illetve amelyekben megvan az Istenbe vetett feltétel nélküli hit, van erejük felismerni és kizárni, vagy legalább korlátozni az életükből a szabadságot hirdető, valójában pedig káoszt teremtő, természetellenes modern eszméket.

– Tervei a jövőre nézve?
– Van egy régóta dédelgetett tervem, ami, ha Isten is úgy akarja, 2025-ben megvalósul, ez a diszlexiás, vagy ADHD tüneteket produkáló gyermekek fejlesztése. Ez nem betegség, hanem egy állapot, de ezek a gyermekek külön figyelmet és fejlesztési módszereket igényelnek, meg kell őket tanítani tanulni.

– Van önkritikája?
– Őszinte leszek, tudatában vagyok annak, hogy velem nagyon nehéz együtt dolgozni. Maximalista vagyok, és még tanulnom kell, hogy nem követelhetem mástól ugyanazt, amit magamtól. A többletmunkát igyekszem kompenzálni. Azt tartom, hogy egy jó szakembert anyagilag meg kell becsülni, és azon dolgozom, hogy intézményeinkben olyan anyagi környezetet teremtsek, amiért a jó szakembereknek megéri hozzánk jönni.

– Család?
– Van három csodálatos gyerekem, Dávid 11, Dániel 9, Emili pedig 6 éves. A feleségem Natália, szülésznő, ő a szél a vitorlámban.

– Mit kérne a Mikulástól?
– A 2024 év a Kárpátaljai Református Egyházkerületben a megújulás éve, szeretném, ha elhozná a Mikulás a világnak ezt a megújulást, s hozzá bölcsességet a helyes út megtalálásához.

Kedvencek:
étel – húsételek, máj, zöldborsó
ital – száraz vörösbor, teák
állat – kutya
évszak – késő tavasz
gyümölcs – alma, papaja
növény – tujafajták, kövirózsa
könyv – Biblia
szín – fekete, fehér
erénynek tartott tulajdonsága – hűség
negatív vonása – túlbuzgó