2015-től minden évben összegyűlnek Beregszász főterén a város elöljárói, egyházi és civil szervezetének képviselői, hogy közösen ünnepeljék a várakozás időszakát. Advent második vasárnapján a gyertyagyújtási ünnepség a Pro Cultura Subcarpathica és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola közös szervezésében zajlott.
Hegedűs Csilla
Köszöntőjében Gyebnár István kihangsúlyozta, a gyertya nem csupán az ünnepi készülődés egy állomása, mélyebb jelentéssel bír: a várakozás örömére és a jövőbe vetett bizalomra emlékeztet mindannyiunkat.
– A remény lángja arra ösztönöz, higgyünk abban, hogy a sötét idők is elmúlnak, mindig van lehetőség az újrakezdésre. Ez különösen érvényes a kárpátaljai magyarság mostani helyzetére. De bízunk abban, hogy hamarosan minden jobbra fordul
– hangsúlyozta a beregszászi konzulátus ideiglenes ügyvivője. Hozzátette, ahogy a második gyertya is fellobban, egyre közelebb kerülünk a karácsony szentségéhez. És a remény lángja a lelkünkbe is melegséget hoz. Arra emlékezetet, hogy soha nem vagyunk egyedül, mindig van okunk a jövőt fényesebbnek látni.
A Pro Cultura Subcarpathica nevében Orosz Ildikó elnök osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.
– Kilencedik éve gyűlünk össze, hogy mi, keresztények, keresztyének lélekben felkészüljünk Krisztus, a fény fogadására. És ehhez kell a gyertyagyújtás, hogy minket is figyelmeztessen, az adventi időszak arra való, hogy minden nap tegyünk egy lépést Istenhez, minden nap legyünk egy kicsit jobbak
– fogalmazott Orosz Ildikó.
– Ahogyan a gyertya fénye oszlatja a sötétet, úgy járja át advent idején a szívünket, lelkünket az öröm és a várakozás. Mától két gyertya világítja meg utunkat a karácsony felé, és azt kívánom, hogy mindenki találja meg ezen az úton a várakozás örömét, a karácsony misztériumát. Kívánom, hogy legyen elég hitünk, ne hagyjon el bennünket a remény és találjon ránk a szeretet
– hangsúlyozta Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora.
Az adventi koszorú második gyertyáját Orosz Ildikó, Gyebnár István és Csernicskó István gyújtották meg. A remény lángjának fellobbanását követően a történelmi egyházak képviselői kértek áldást, a megjelentekre. Elsőként Molnár János római katolikus esperes szólt a résztvevőkhöz. Keresztelő Szent János üzenetét olvasta fel. Arra kért mindenkit, Krisztus kegyelmének segítségével távolítsuk el az útról a rossz dolgokat, hogy valóban szabad legyen egymáshoz, nekünk Krisztushoz, Krisztusnak pedig hozzánk az út.
Marosi István görögkatolikus áldozópap kifejtette: ahogy gyúlnak a fények, az evangélium magyarázói úgy tekintenek Krisztusra, mint orvosra, aki gyógyírt hoz a szenvedő emberek lelkébe. De ez a gyógyulás nemcsak abban jelenik meg, hogy az ember elfogadja az Isten kegyelmét, hanem abban is, hogy elismeri önmagában.
Margitics János református lelkipásztor kérte Isten áldását kérte a résztvevőkre. A lelkész a Zsoltárok könyvéből olvasott fel:
„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol”.
– Azt gondolom, ha sokunk életében meg kellene nevezni egy vágyott dolgot, akkor a boldogság, a békesség nagyon hamar ott lenne a képzeletbeli listánkon. És annak ellenére, hogy hosszú idő óta próbákat élünk meg, ezeknek híján vagyunk. De van egy nagyon régi, Istentől jövő tanítás, amelyet felfedezhetünk mind elődeink életében, mind a templomban, vagy abban, ahogy a Szentírást vizsgáljuk. A győzedelmes Krisztust várjuk vissza, aki minden könnyet letöröl – fejtette ki a lelkész.
A gyertyagyújtást követően a szervezők koncertre hívták a résztvevőket. A főiskola átriumában a Kaláka együttes a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című karácsonyi műsorával tekinthették meg az érdeklődők. A magyarországi együttes programja azonban itt nem ért véget, a beregszászi fellépést követően: Ungváron, Nagydoronyban, Tiszapéterfalván és Nagyberegen léptek fel.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
