Megbízható, figyelmes, rátermett. Több feladatban helytáll, célja a maradandó értékek átadása. Zavarja a hanyagság, nem tűri az igazságtalanságot. Könnyen megbocsát, nem haragtartó. Bár nem mutatja ki, sokszor bizonytalan. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Dr. Hadnagy István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszékének docense, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka.
Simon Rita
– Miben nyilvánul meg a precizitása?
– Nagyon nehezen viselem azt, hogyha valaki hanyag, ha szándékosan csak úgy „összedobál” valamit. Sokszor annyira bosszant az ilyesmi, hogy inkább magam megcsinálom helyette. Ezt persze a diákokkal nem tehetem meg, ezért igyekszem őket a precizitásra is nevelni, fejleszteni ezt a tulajdonságukat. Megértem, ha valakinek nem sikerül olyan minőségben elvégeznie egy feladatot, mint ahogy én azt elvárnám, de ha meg sem próbálta igazán, nem is törekedett arra, hogy jól megcsinálja, akkor az bosszant.
– Mivel lehet megbántani?
– Nem szeretem a tiszteletlenséget és az igazságtalanságot. Az egyszerű, tényszerű megoldásokat kedvelem, és zavar, ha valaki feleslegesen kiabál vagy bonyolítja a helyzetet.
– Hogyan került a pedagógusi, kutató pályára?
– 2003-ban, amikor befejeztem a középiskolát, a szüleim javaslatára jöttem a beregszászi főiskolára tanulni. Akkor még nem terveztem, hogy pedagógus legyek. De ahogy telt-múlt az idő, a tanulmányaim révén megszerettem a pedagógiát is. 2007-ben szereztem diplomát, rögtön elkezdtem munkát keresni. Több középiskolában is voltam már állásinterjún, amikor szembejött velem az egykori főiskolai tanárom, Dr. Kohut Erzsébet, és mondta, hogy mivel több egységre oszlott a Természettudományi és Matematika Tanszék, lenne lehetőség az újonnan alakult Biológia Tanszéken munkát vállalni laboránsként. Örültem, hogy a Jóisten így alakította. Bekerültem egy inspiráló közegbe, és onnantól kezdve már szinte magától adódott, hogy a tudományos pályán is helytálljak.
– Sok energiája van abban, hogy idáig eljutott.
– Valóban, rengeteg munka és áldozat vezetett idáig. Laboránsként kezdtem, később kaptam órákat. Elmentem a Ternopili Egyetemre, elvégeztem a földrajz mesterképzést, majd a biológia végzettséget már a főiskolán szereztem meg, 2016-ban. Akkor már egyszerre dolgoztam és párhuzamosan tanultam a biológia mesterképzésen, illetve a Debreceni Egyetem tájvédelem és éghajlat doktori iskolájában. 2010-től ez egy igen sűrű és nehéz időszaka volt az életemnek. Nyelvvizsgáznom kellett, doktori szigorlatot tettem, diplomamunkát védtem…
– És még ott volt a család is…
– 2012-ben nősültem meg, 2013-ban pedig már megszületett az első fiunk, István, 2015-ben pedig a második, Máté. Szóval felgyorsultak az események, de így utólag visszagondolva nem csinálnám másképp. A feleségemmel Makkosjánosiban élünk, a szülői házban. Krisztina gáti születésű. Előbb Munkácson, majd a főiskolán végezte a tanárképzést. A Gáti Kovács Vilmos Középiskolában volt alsós tanítónő, aztán onnan jött el szülési szabadságra, majd a Makkosjánosi Óvodában is dolgozott, jelenleg pedig a Beregszászi Horváth Anna Gimnáziumban alsó tagozatos tanárnő és igazgatóhelyettes.
– Nemrég kapta meg a docensi címet. Mit szeretne még elérni?
– 2021-ben védtem meg a doktori fokozatot, aztán azt elismertettem Ukrajnában, és most nyílt lehetőségem arra, hogy itt tudományos címet szerezzek. Amikor a védés előtt álltam, azt mondtam, na, csak ezt fejezzem be és kész… Ez persze nem így működik. Az intézmény is elvárja tőlünk a szakmai fejlődést, másrészt pedig szeretem ezt csinálni, mindig foglalkoztat valami. Engem eddig sem kellett nagyon noszogatni, hogy fejlesszem magam. Tehát a kutatás az állandó, továbbra is marad, és ki tudja, később lehet a professzori címet is megpályázom. Jelenleg Kárpátalja ökológiai viszonyainak és éghajlatának kutatásával foglalkozom behatóbban. Emellett a felszín alatti vizek, konkrétan az ivóvíz minőségének a vizsgálatával foglalkozom. Ezen belül is kollégáimmal egy úgynevezett nitrát-ion-koncentráció mértékét vizsgáljuk.
– Eddig mi derült ki, milyen az ivóvíz minősége Kárpátalján?
– A nitrát szempontjából nem túl jó a helyzet, mert több településen az ivóvízben a megengedett határérték felett van a koncentráció. Ez többek között azzal magyarázható, hogy itt a Kárpátaljai-alföldön még nagyon sok településen hagyományos ásott és fúrt kútból nyerjük az ivóvizet, ami a talajvízből vagy a felszínhez viszonylag közeli rétegvízből táplálkozik. A legtöbb településen azonban nincs kiépítve központi csatornahálózat és szennyíztisztító telep és a háztartási szennyvízből sok szennyezőanyag juthat a felszín alatti vizekbe, amelyek ott felhalmozódhatnak és hosszú időre ott is maradnak. A szántóföldekre kiszórt nitrogéntartalmú műtrágyák szintén bemosódhatnak a felszín alatti és a felszíni vizekbe egyaránt, ezért azokban feldúsulhat a nitrát. Mivel a nitrát egy fontos növényi tápagyag, ezért a felszíni vizekben, azaz a folyókban, tavakban ritkán halmozódik fel hosszú időre, mert a vízi növények gyorsan felhasználják. Ebből mi csak annyit látunk, és abból vesszük észre, hogy több a nitrát a vízben, hogy az egykor tiszta vizű tavainkat, folyóinkat egyre jobban benövik a vízi növények. Tehát a nitrát a környezetben nem egy ártalmas méreganyag, viszont a magas nitráttartalmú ivóvíz fogyasztása, különösen a csecsemőknél, egészségügyi veszéllyel jár.
– A tanításon, kutatáson kívül vannak még más feladatai is.
– Elsősorban főiskolai oktató vagyok, környezetvédelmet, természetvédelmet, ökológiát, és tudományos kutatások alapjait oktatok, emellett a tanszékünken adminisztratív feladatokat is végzek . A többi munkám inkább szolgálat vagy önkéntes tevékenység. 2001-től a Makkosjánosi Református Gyülekezet kántora vagyok. Ez a hobbim is, nagyon szeretek zongorázni. 2014-től-tól a gyülekezet presbitere és gondnoka is vagyok. 2018-tól a Beregi Református Egyházmegye főgondnokává választottak. Két éve pedig a Beregszászi Járási Tanács magyar frakciójának képviselője lehetek.
– Hogyan itatta át az életét a hit?
– Templomba járó családban nőttem fel, nagyon jó példát mutattak szüleim, nagymamám is, de a legjelentősebb indíttatást, hogy keressem az Urat, a nagybátyámtól kaptam. A családban többen voltak harangozók, presbiterek, de ez nyilván nem elegendő ahhoz, hogy az ember hívő életet éljen és átadja az életét Istennek. Ez az elhatározás bennem kamaszkorban született meg, fokozatosan. Több nehéz életesemény, például az unokaöcsém elvesztése hatására kerültem közelebb Istenhez. Azt érzem az életemben, hogy Isten különös gondviseléssel van felém. Volt gyerekkori betegségem, amiből kigyógyított, és sok olyan ajándékot kaptam tőle, amiért nagyon hálás vagyok.
– Mi az, amit mindenképp szeretne átadni a gyerekeinek, diákjainak?
– Mindenképp értékeket szeretnék átadni. Számomra pedig a lelki dolgok az igazi értékek. Tehát nem házat szeretnék a gyerekeimre hagyni, nyilván ez is fontos, mindenki megpróbál gondoskodni a saját gyerekéről itt a földön, de én olyan értékeket szeretnék átadni, amelyek örökérvényűek. Azt tapasztaltam a saját életemben, hogy ha nehéz helyzetbe kerültem, akkor nem az anyagi javak segítettek azon átlendülni, hanem az Isten kegyelme. Éppen ezért, én azt szeretném átadni a fiataloknak, hogy ők is, ha bármi előtt állnak, akkor előbb a Teremtőtől kérjenek tanácsot, vezetést, útmutatást és merjék Rábízni magukat.
– Isten biztatása mellett mi az, ami erőt ad Önnek, ha elcsügged?
– A feleségem. Szeretem megbeszélni vele a dolgokat. Ha jobb kedvre szeretnék derülni, akkor ő ebben biztos segít nekem, csakúgy, mint a fiúk. Ők fénysugarak az életemben. De az egész családom ilyen. Ha őket látom, akkor ott nincs szomorúság. Az is segít még néha, ha leülök zongorázni.
– Ha több ideje lenne, milyen hobbit helyezne előtérbe?
– A horgászatot és a focit. Ezeket a fiaim is egyre jobban élvezik, és sajnálom is, hogy kevesebb időt tudunk így együtt tölteni.
– Min szokott a legtöbbet aggodalmaskodni?
– A háborús helyzetből fakadóan nyilván sok minden foglalkoztat engem is.. Most elsősorban a jövő. Amellett, hogy bízom Isten kegyelmében, sok kérdés megfogalmazódik bennem: vajon milyen élet elé nézünk itt Kárpátalján? Látjuk az elvándorlás, a demográfiai krízis hatásait, vajon lesznek-e keresztelők a templomokban, lesz-e hallgatónk a főiskolán, lesz-e a feleségemnek első osztálya? Hol lesznek a fiaim? Lesz-e még akkor mozgósítás, amire ők oda nőnek?
– Mottó, kedvenc Ige?
– Lehet kevesen gondolnák, de sokszor bátortalan vagyok. Ilyenkor emlékeztetem magam a Józsué könyvében megírtakra: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Ez sokszor segített átlendülni a félelmeken. A mottóm pedig szintén a hitemhez kapcsolódik: kegyelemből élek.
– Mi az, ami nem hiányozhat a napjából?
– Nem kávézom, azt a reggeli meleg tea helyettesíti. Az Igeolvasás sem hiányozhat a napomból. Gyakran, miután korán beérek a főiskolára, fél órára elcsendesedem. Úgy vettem észre, hogy ha ez kimarad a mindennapjaimból, akkor egy idő után kezdek széthullani. És természetesen a reggeli búcsúpuszi sem maradhat el a feleségemtől, mert amennyiben a sietség miatt ez mégis elmarad, aznap lehet, morcos leszek.
