Közvetlen, kedves, barátságos. Évtizedek óta érdeklődik a néprajz iránt, hagyományaink felkutatása és tovább adása számára fontos célkitűzés. Szereti a kézműves dolgokat. Szabad idejében szívesen foglalkozik kézműveskedéssel, s ebből már a gyerek is kiveszi a részét. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége dr. Gál Adél, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének docense, a Nagyberegi Tájház koordinátora.
Hegedűs Csilla
– Főképpen a tájházból ismerik, hiszen az oda látogatókat fogadja, kalauzolja. Mindig is közel állt önhöz a néprajzkutatás?
– A néprajz iránti érdeklődés már iskolás éveimben kialakult. A Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban tanultam, ahol a magyartanárom volt az, aki megszerettette velem a magyar nyelvet és irodalmat, ezért is választottam főiskolai tanulmányként ezt a szakot. Viszont a szakdolgozataimat és az évfolyammunkáimat mindig néprajz témában írtam. Dr. Kész Margit tanárom – akihez egyébként rokoni szálak is fűznek – volt az, aki a főiskolás éveim alatt megkedveltette velem a néprajzot. Főiskolai tanulmányaim után, 2010-ben felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájába, és azt befejezve teljesedett ki valójában ez a téma nálam: még teljesebb rálátásom lett a néprajzra, mint tudományágra.
– Hogyan folytatódott az élete?
– Közben sok minden történt. Fiatal szakemberként kezdtem el dolgozni a Salánki Középiskolában, férjhez jöttem Beregszászba, aztán a főiskolára kerültem az intézmény néprajzi gyűjteményének munkatársaként. Ezért a disszertációm is jócskán elhalasztódott, tíz év elteltével, 2023-ban szereztem doktori fokozatot. De úgy érzem, ez a tíz év kellett nekem ahhoz, hogy elmélyedjek ebben a tudományágban, és olyan munka szülessen meg, ami valóban megfelel egy disszertációnak. A főiskolán magyar irodalmat, tantárgypedagógiát és világirodalmat tanítok, és igen, valóban sokan találkozhatnak velem a Nagyberegi Tájházban, hiszen több mint tíz éve koordinátorként, programfelelősként sokat tartózkodom ott.
– Belefér a tevékenységébe, egyáltalán az életébe a halogatás?
– Nem szeretem halogatni a dolgokat. Nagyon ritkán fordult, fordul elő, hogy utolsó nap adtam volna le határidős feladatokat. Mindig arra gondolok, hogy az utolsó pillanatban valami közbejöhet, és nem sikerül, ezért mindig inkább előre dolgozom. És ez a hivatásomra és a magánjellegű feladataimra is érvényes. A kislányunkat is így nevelem.
– A pontosság is ilyen fontos az ön számára?
– Az időkorlátokat is igyekszem betartani. Nagyon kivételes esetnek kell történni ahhoz, hogy bárhonnan is elkéssek. Sőt, mindenhová igyekszem idő előtt megérkezni.
– Hogy áll a türelemmel?
– Türelmes embernek tartom magam. Mindig próbálom a másik ember helyébe képzelni magam, és itt most a tanítványaimra is gondolok, hiszen nekik is lehetnek problémáik, és ezt tolerálni kell, ezért igyekszem megértő lenni velük is.
– Eddigi élete során is sok emberrel találkozott már. Jó emberismerőnek tartja magát?
– Nem feltétlenül vagyok a legjobb emberismerő. Sokszor naiv vagyok, mindenkiben a jót feltételezem. Akár barátokról, ismerősökről, kollégákról, vagy új emberekről van szó, mindig a személyiség pozitív oldalát törekszem észrevenni, és úgy tekinteni rá. Persze nem mindig helyes a megítélésem, vagy a megérzésem, és annak csalódás a vége.
– A csalódást hogyan kezeli?
– Nehezen. Gyakran nem a másikat, mindinkább magamat okolom, hogy talán valamit nem vettem észre. Lehet, hogy ez nem mindig jó, de sajnos én ilyen vagyok.
– Van olyan emberi tulajdonság, ami bosszantja, amit nehezen tud elviselni?
– Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik nem képesek kompromisszumot kötni. Mindenki más tulajdonsággal, véleménnyel rendelkezik, viszont néha közös nevezőre kell jutni, ezért mindkét félnek engednie kell. Ha valaki nem hajlandó erre, az csak nehezíti a dolgok előre haladását.
– Van olyan dolog, amitől fél?
– Tartok a kudarctól. Mindig van valami új feladat, amit el kell végezni, és sokszor van bennem egy olyan érzés, hogy mi lesz, ha nem sikerül?
– Mit tesz, ha felhők gyűlnek a feje fölé? Hogyan lehet felvidítani?
– Vallásos vagyok, ezért azzal szoktam magam nyugtatni, hogy minden okkal történik. Ha most nehéz időszakot élek meg, akkor valamit biztosan meg kell tanulnom, és azért ad az Úr nehéz időszakot, hogy abból tanuljak, megpróbáljak kilábalni belőle, és ezáltal erősödjek. Olyankor többet imádkozom, többször olvasom a Bibliát.
– Több munkahelye is van, ami azt jelenti, hogy sok kollégával dolgozik együtt. Gondolom, az évek során kialakult önök között a barátság is. Szoktak munkán kívüli programokat szervezni maguknak?
– Nem vagyok kávézóba-járós nő, viszont szeretem a kellemes beszélgetéseket. A munkatársam, Andrea, nemcsak kolléganőm, de a barátnőm is, és mára szinte megszokottá vált, hogy a közös ebéd után leülünk kávézni, ez szinte rituálénak számít nálunk. Kávézás közben megbeszéljük az ügyes-bajos dolgainkat, kicsit kieresztjük a gőzt, így újult erővel vágunk neki a délutánnak. De hasonlóan jó a kapcsolatom a többi kollégával is. Ha sikerül, mindezt év végi csapatépítő kirándulással szoktuk megkoronázni.
– Említette, hogy közben férjhez ment. A vidéki élet után nehéz volt a beilleszkedés, a városi környezet?
– Bevallom őszintén, én még 14 év után sem szoktam meg teljesen. Még most is szokatlan, hogy a város zajosabb, forgalmasabb, nyugtalanabb. Én mind a mai napig ragaszkodom a szülőfalumhoz, ezért hetente, de legalább kéthetente megyünk Salánkra, és az az első, hogy sétálok egyet a kertben. Ez gyermekkori „hagyomány”, mert megszoktam, hogy a vasárnapi ebéd után szüleimmel sétáltunk a kertben. Imádom a kertünket, a tágas teret, a nagy udvart, a természetet, a friss levegőt, a nyugalmat, a csöndet.
– Egy kislányuk született?
– Igen, Csenge kilenc éves, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum harmadikos tanulója. Társaságban csöndes, visszahúzódó kislánynak tűnik, de egyébként nagyon cserfes gyermek, akivel nem unalmas az élet. Mindeközben nagyon ügyes, zongorázni tanul, ő is imád kézműveskedni, sokszor elkísér a tájházba. De otthon is ezt látja, mert én a magánéletben is nagyon szeretek kézzel készített dolgokkal bíbelődni, legyen az ünnepi asztaldísz, kopogtató vagy mézeskalács.
– Csenge már odanőtt, hogy lehet vele anya-lánya programokat szervezni. Mi az, amit szívesen csinálnak együtt?
– Sok mindent. Nekünk mindegy, hogy milyen a program, a lényeg, hogy együtt vagyunk. Van, amikor csak biciklizünk egyet, vagy a közeli hegyre, erdőbe kirándulunk. De volt rá példa, hogy átmentünk Magyarországra, és megnézünk a moziban egy jó filmet. Mostanában, karácsony előtt az asztaldíszeket és mézeskalácsot készítjük együtt. Ezek a foglalkozások lekötik, akár órákig képes egy helyben ülni és alkotni.
– Hogyan telik önöknél a szeretet ünnepe?
– Igyekszünk napokkal, hetekkel előtte ráhangolódni. A mézeskalácsokat jó előre megsütöm, és karácsonyig esténként azokat díszítgetjük. Nálam ez egy hobbi, mert megnyugtat, ihletet ad. Ha éneklős hangulatban vagyunk, akkor kántálunk, vagy karácsonyi dalokat hallgatunk, de most már zongorajátékot is a kislányunk jóvoltából. Az ünnep közeledtével feldíszítjük a házat, az adventi koszorú már készen van, az asztaldíszt pedig Csenge egyedül alkotta meg. Karácsonykor családi körben ünneplünk.
– Mi kerül az ünnepi asztalra?
– Nagyon szeretem az édességeket. A karácsonyi menüből nem maradhat ki a család nagy kedvence, a párizsi diós kifli krémmel és csokimázzal. A másik, ami szintén elmaradhatatlan, a mákos bobájka, vagyis a mákos guba. Ezt gyermekkorom óta minden karácsonyra készíti édesanyám, és én is megcsinálom itthon a családnak. Emellett természetesen ott lesz a tyúkhúsleves, a hidegtál, a kalács, amit magam készítek. Szenteste díszítjük közösen, a férjemmel és Csengével a fát. Mindig ragaszkodunk az élő fához, méghozzá a lucfenyőhöz, mert annak van igazi fenyőillata. Szerintünk a fenyőillat egyfajta tartozéka a karácsonynak, úgy, ahogy a gyertya, mézeskalács illat, a szeretet, a meghittség, az ima.
Kedvencek: étel: töltött káposzta ital: fehér bor állat: cica zene: mindenevő növény: orchidea, fokföldi ibolya gyümölcs: alma évszak: nyár napszak: este könyv: Márquez Száz év magánya szín: fehér erényének tartott tulajdonsága: alkalmazkodó negatív vonása: akaratos
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
