Karácsony közeledtével a szívünkben valami mélyebb, megfoghatatlanabb érzés éled. Ez az érzés sokszor a remény kicsiny fénysugarához hasonló: törékeny, alig észrevehető, mégis rendíthetetlenül jelen van. Amikor az élet nehezét cipeljük, amikor a kilátástalanság sötét árnyéka borul ránk, ez a fény az, ami irányt mutat, amiért érdemes továbbmenni.
A napkeleti bölcsek is csupán egy messziről ragyogó csillagot követtek. De az a kis csillag elvezette őket Betlehembe, ahol megtalálták a világ Megváltóját, a békesség, szeretet és öröm forrását. A remény nem csupán érzés, hanem tudatos döntés is. Amikor választunk, hogy hiszünk a jó eljövetelében, a megújulás és a változás lehetőségében, akkor a fényt választjuk. Ezt a fényt néha egy baráti szóban, egy mosolyban vagy egy csendes ima meghittségében találjuk meg. Néha mások csillaggá válnak számunkra, akik utat mutatnak, akár anélkül, hogy tudatában lennének ennek.
De mit jelent a remény ott, ahol a háború árnyéka vetül az emberek életére, ahol a szenvedés mindennapos? Mit jelent remélni akkor, amikor a légiriadók zaja és a bizonytalanság mindennapos valóság? A jelenlegi háborús helyzetben a reményt fenntartani nehezebb, mint valaha. Kárpátalján is. A szenvedés, a veszteségek, a családok szétszakítása mind-mind próbára teszik az emberi lelket.
De muszáj, hogy legyen egy fénysugár, amit látunk, amit követünk, mert enélkül az élet céltalanná, teljesen sötétté válna. Ehhez a remény fénysugarától a világ világosságáig kell eljutnunk.
Adja az Úr, hogy ebben a karácsonyi időszakban mindannyian megtapasztaljuk a remény fénysugarának erejét, amely képes a legkilátástalanabb helyzetekben is erőt adni. Kövessük a fényt, akár a napkeleti bölcsek, és jusson el mindannyiunk szívébe a Megváltó békessége, szeretete és öröme.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
