Hosszú évek után kárpátaljai részvevő nélkül rajtolt el az ukrán Premier Liga. A Minaji FC hiába produkált fantasztikus tavaszt, a végén csak elmaradt a nagy bravúr, az Ung-vidéki klub búcsúzott. Nyáron váratlanul mégis adódott esély a visszakapaszkodásra, de a két osztályozóból csak egyet sikerült megnyernie Zeljko Ljubenovic alakulatának, így maradt számukra a másodosztály.
Nyáron a klub meghatározó játékosai közül többen is távoztak, ez bizony meglátszott az őszi teljesítményen. Hiába indított a csapat egy Ivano-Frankivszk elleni 4–2-es, meggyőző sikerrel, a folytatás nagyon döcögött. Olyannyira, hogy a 10 csapatos mezőnyben nem sikerült az első négyben végezni, amivel eldőlt, hogy a tavaszi szezonban a feljutás helyett a bennmaradásért kell harcolnia a gárdának. Már most tudni lehet, a télen tovább gyengülhet a keret. Sajnos ott tartunk, hogy a Minaji FC-ben mára egyetlen kárpátaljai játékos sem maradt…
Szintén az első ligában kezdte el a szezont a Huszti FC, de nem sokkal a kezdés után visszalépett a további küzdelmektől. Az okok között az is szerepelt, hogy a játékosokat fenyegető katonai mozgósítás miatt nem tudják Huszton tartani a focistákat…
A harmadik vonalat jelentő második ligában szintén két kárpátaljai csapatnak szoríthattunk. Közülük is az Ungvári FC jelentette az igazi üde színfoltot. Rudolf Balazsinec klubelnök egy nagyon eredeti klubmodellt álmodott meg, amihez a tengerentúlról szerzett finanszírozást. A keretet túlnyomórészt fiatal futballisták alkotják, s jócskán vannak köztük kárpátaljai tehetségek. Kiegészülve néhány rutinos játékossal, egész jó kis közösséget alkot a gárda, ami a kezdeti bukdácsolások után az eredményekben is megmutatkozott, s végül a hatodik helyen telelnek.
Az Ungvári FC filozófiájához jól illeszkedik a harmincas éveinek közepét taposó Jaromir Loboda vezetőedző. És ugyan a csapat csak a harmadosztályban szerepel, de a megyeszékhely Avangard-stadionjába bizony többen járnak ki, mint az egy ligával feljebb szereplő, sokáig élvonalbeli minajiak mérkőzéseire.
Nem véletlenül van ez így, az Ungvári FC-t inkább magukénak érzik a szurkolók. Jómagam pedig azon morfondíroztam el, vajon mikor lesz ismét tele az Avangard, s eszembe ötlöttek azok az emlékezetes idők, amikor még a Hoverla többször is megrángatta a Lucescu-féle, bivalyerős Sahtar bajuszát, az Andrij Sevcsenkóval felálló Dinamo Kijevet pedig 2011-ben még le is győzte. Vajon végleg búcsút kell intenünk azoknak a szép, békeidőbeli futballélményeknek?…
S hogy teljes legyen a kárpátaljai futballmustránk, az ungváriakkal egy osztályban szerepelő Vilhivci FC-ről annyit, hogy a técsői járási együttes is inkább a hágón túlról érkezett játékosokra épít. Az őszt a tabella hátsó fertályában abszolválta.
