Zelik Éva: A gyerekek szeretete mindennél többet ér │ KISZó-portré

Interjú a „legkedvencebb” óvónővel.

Zelik Éva a Verbőci Fenyőfácska Óvoda elkötelezett óvónője. Áldozatos munkájával nem csak a gyerekek, hanem a szülők szívét is elnyerte. A Kedvenc kárpátaljai tanárom szavazás óvónő kategóriájában elért győzelme is ezt bizonyítja. Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány (KFMA) kuratóriumának döntése alapján idén immáron tizenkettedik alkalommal ismerték el a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási-nevelési intézményekben dolgozó pedagógusok munkáját.

Az idén úgy alakult, hogy mindhárom kategóriában Verbőcön működő oktatási-nevelési intézmények pedagógusai kapták az elismerést. Háromrészes cikksorozatunkban az ő munkásságukat mutatjuk be.

Simon Rita

– Hogyan került a Verbőci Fenyőfácska Óvodába?

– Az óvodánk hosszú ideig, több mint húsz évig zárva volt. Amikor a férjem polgármester lett, a képviselő-testülettel együtt úgy döntöttek, hogy megpróbálják újranyitni az intézményt. Ez nem volt könnyű folyamat, de néhány év alatt sikerült elérni, hogy az óvoda kulcsrakész állapotba kerüljön. Ekkor nekem is lehetőségem nyílt csatlakozni a csapathoz. Addig a feketepataki óvodában dolgoztam.

– Nem óvodapedagógusnak készült.

– Katekétának tanultam a Sárospataki Református Hittudományi Egyetemen (korábban Teológiai Akadémia). Már előtte is önkéntesként dolgoztam Feketepatakon 2010 és 2020 között, azóta pedig hivatásos hittanoktatóként vállalok órákat és vasárnapi iskolai foglalkozásokat a gyülekezetünkben. Ez a tudás képezte a későbbi munkám alapját is az óvodában. Eleinte dadusként dolgoztam. Aztán az intézményvezető látta meg bennem azt a lehetőséget, hogy óvónőként is helyt tudok állni. Bár eleinte kicsit tartottam tőle, az igazgató biztatott, hogy próbáljuk meg. Egy évet dolgoztam, mint óvónő, és rögtön egy ballagó csoportot kaptam. Ez nagy kihívás volt, de nagyon sokat tanultam belőle. A gyerekek ballagása is sikeresen lezajlott, és a mai napig tartom a kapcsolatot velük.

– Évikét minden gyerek tegezi az óvodában. Miben látja a sikeres óvodapedagógia kulcsát?

– A tegezést azért érzem jónak, mert ezáltal is közelebb kerülhetek hozzájuk. Nem akarok „fentről” beszélni, hanem szeretnék az ő szintjükön jelen lenni.

Ami a nevelésben számomra kiemelkedően fontos, az az érzelmi intelligencia fejlesztése.

Hiszem, hogy ha ez megfelelő alapokra épül, akkor a gyerekek az iskolában és később az életben is jobban megállják a helyüket. A kisebb gyerekek közelebb állnak a szívemhez, mert velük még közvetlenebb kapcsolatot lehet kialakítani. Az ölelések, simogatások, puszik mind olyan gesztusok, amelyek biztonságérzetet és szeretetet adnak nekik. Fontosnak tartom, hogy az óvodában egyfajta anyai melegséget nyújtsunk. Mindig is érdekelt, vajon mit érezhet a gyerek, amikor arra a pár órára az anyukájuk nélkül maradnak? Vagy mi zajlik az anyukában, aki otthagyja a „szívét”, a kicsi kincsét? Próbálom beleélni magam a helyzetükbe, és ennek megfelelően viselkedni.

– Mit tesz, ha nehéz megnyugtatni a gyermeket vagy ha csintalankodik?

– Jelenleg két csoportunk van, 15-15 gyerekkel. Köztük mindig vannak sírósabb, virgoncabb csöppségek. Ez néha csak egy érzelemkifejezés, vagy valaminek a feldolgozatlansága, esetleg egy helyzet következménye. Meg kell érteni. Ebben sokat segítettek a tanulmányaim.

Amikor azt látom, hogy a gyerek azért rossz, mert figyelmet szeretne, akkor igyekszem ezt a figyelmet számára megfelelő módon megadni. Elhívom magammal segíteni, feladatot adok neki, vagy egyszerűen több kedves érintéssel, például puszival vagy cirógatással fejezem ki, hogy törődöm vele.

Minden gyerek szereti, ha cirógatják, és a csendes pihenő idején ez különösen megnyugtató tud lenni számukra. Az ilyen apró gesztusoktól sokszor hamarabb megnyugszanak, mint bármi mástól és újra megtalálják a helyüket a csoportban.

– Említette a tanulmányait.

– Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Beregszászba kihelyezett mentálhigiénés segítő szakának másodéves hallgatója vagyok. Ez a képzés sokat segít abban, hogy jobban megértsem a gyerekek és a szülők érzéseit. Szeretném mélyebben megérteni, mi áll egy-egy viselkedés mögött, hogy hogyan segíthetek a gyerekeknek feldolgozni az érzelmeiket. A háborús helyzet és a modern technológia hatásai különösen nagy kihívásokat jelentenek. A hitoktatói képzés is sokat segít abban, hogy megértsem a gyerekek különböző fejlődési szakaszait, és azt, hogyan kell velük kommunikálni az életkoruknak megfelelően.

Az énekek, történetmondások, kézműves foglalkozások mind a hittanórákból jöttek, és ezeket az óvodában is használom.

A gyerekek tátott szájjal hallgatják a meséket. Bár a mesemondásban édesanyámat, aki dadusként dolgozik nálunk, nem tudom felülmúlni.

– Mik a jövőbeni tervei?

– A mentálhigiénés képzést szeretném sikeresen befejezni, és a megszerzett tudást beépíteni a munkámba. Nem vágyom nagy dolgokra;

az a legfontosabb számomra, hogy a családom, a 18 éves lányom és 12 éves fiam, illetve az óvodásaim számára biztonságot és támogatást nyújtsak.

A háttérből szeretnék segíteni, hogy kibontakozhassanak.

– Mit üzen azoknak, akik az óvodapedagógusi pályára készülnek?

– Ez a munka rengeteg türelmet és szeretetet igényel. Legyenek nyitottak a gyerekek felé, és találják meg azt a módot, ahogy a legjobban tudnak hatni rájuk. Az óvodapedagógia nem csupán egy szakma, hanem szívből jövő elhivatottság is kell hozzá. Ha a gyerekek szeretetét elnyerik, az mindennél nagyobb jutalom!