Huszár Péter: „nem szabad elengedni egymás kezét, tovább kell dolgozni…”│KISZó-portré

Határozott, megbízható, olyan ember, aki betartja a szavát, bármilyen helyzetben lehet rá számítani. Új munkakörében igyekszik maximálisan teljesíteni, a rá bízott feladatok elvégzését komolyan veszi. Szabad idejét teljes mértékben a családjával tölti, hobbija a horgászat. A tóparton minden gondját-baját elfelejti. Rovatunk mai vendége Huszár Péter, a Beregszászi Kistérség alpolgármestere.

Hegedűs Csilla

– Hol és hogy telt a gyermekkora?
– Beregardóban születem, ott is nevelkedtem. A gyerekkoromat, mint többnyire minden itteni fiatal, az ardói futballpályán focizással és a bányató partján töltöttem. Az alsó négy osztályt a helyi általános iskolában fejeztem be, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanultam tovább. Érettségi után felvételt nyertem a Munkácsi Mezőgazdasági Agráripari Technikumba, aztán Lembergben állatfelcsernek, majd állatorvosnak tanultam.

– Ha jól tudom, sokáig a végzettségéhez közel álló tevékenységgel foglalkozott.
– Ez így van. 2010-ben fejeztem be a Lembergi Állategészségügyi Nemzeti Egyetemet, aztán 2015-ig állatorvosként dolgoztam Beregardóban, mindemellett a családi vállalkozásból is kivettem a részem: családunk méhészettel, mezőgazdasággal, szőlészettel foglalkozik mind a mai napig. Kisebb borászatunk is van.

– Mindeközben a társadalmi életből is kiveszi a részét, néhány hete pedig a Beregszászi Kistérség alpolgármesterévé nevezték ki. Nagy változást hozott ez az életébe?
– 2015-től vagyok önkormányzati képviselő, a kinevezésemet november 15-én, a 37. születésnapomon kaptam meg. Valóban nagy változás ez számomra, hiszen senki nem születik polgármesternek, vagy alpolgármesternek, ezt meg kell tanulni. Teljesen más volt eddig képviselőként szemlélni a történéseket, megpróbálni beleszólni a kistérség ügyeibe, vagy most a másik, a végrehajtás oldaláról intézni az ügyeket. Képviselőként könnyű megfogalmazni egy igényt, hogy mit, hogy kellene csinálni, vagy min kellene változtatni. Most én arra az oldalra kerültem, ahová bejönnek ezek az igények, és azokat kell megpróbálni teljesíteni.

– Ehhez a hivatáshoz nélkülözhetetlen a határozott kiállás. Önben megvan ez a képesség?
– Meg kell, hogy legyen. Persze az is sokat nyom a latba, hogy úgymond nem az utcáról kerültem ide, volt ennek egy háttere. Orosz Géza korábbi alpolgármester leköszönése után engem tartottak alkalmasnak, én pedig minden erőmmel igyekszem megfelelni.

– Tud alkalmazkodni az új szerepkörhöz?
– Úgy vélem, hogy az alkalmazkodás és az egyéniség megtartása között kell mindig megtalálni a középutat.

– Pontos?
– A munkahely megköveteli a pontosságot, bizonyos megbeszélésekről, előadásokról, konferenciákról nem késhetek el. A hétköznapi ügyeket lehet 5-10 perccel tolni, de igyekszem azokról sem elkésni.

– Belefér az életébe a halogatás?
– Egyértelműen nem. Ez a munkakör teljesen más, itt a halogatásnak komoly következményei lehetnek. Vegyük példának a kedd reggelenként megtartott technikai értekezletet. Ilyenkor mindenki megkapja a feladatot, amire egy héten belül megoldást kell találni. Magánemberként is alkalmazkodnom kell az új helyzethez, háromgyermekes családapaként kell, hogy szakítsak időt a gyermekeimre, átnézzem a házi feladatukat, amiben tudok, segítsek nekik. Az új beosztásom miatt át kellett alakítanom az életemet, s úgy szétrakni a kártyákat, hogy mindenkinek meg tudjak felelni. Egyedül a hétvége az, amikor otthon is tudok valamit mozdítani a ház körül.

– Ha már szóba került a család, mondana róla néhány szót.
– 2012-ben nősültem. Felségem, Veronika makkosjánosi születésű, házasságunkból három gyermek született, Péter, Amira és Dániel. Mindhárman a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban tanulnak, hatodik, harmadik és második osztályban.

– Péter már elég nagy ahhoz, hogy közös programokat szervezzenek. Vannak apa-fia programok?
– Persze. Nagyon szeretünk horgászni, Péternek már türelme is van hozzá. A kicsik még nem igazán élvezik. Ha elkérik a pecabotot, és tizenöt perc után nincs kapás, megunják és oldalra teszik a botot. Emellett gombázni járunk, a vasárnapi ebéd után az ardói hegyre szoktunk felsétálni.

– Kettőjük közül ki az aggodalmasabb szülő?
– Veronika. Én úgy vélem, hogy a gyerekeknek el kell követniük azokat a hibákat, amelyekből megtanulják, hogy mi a rossz, és mi a jó. Például ameddig a gyerek nem tartja az ujját a láng fölé, és nem égeti meg, addig nem tudja, mi az, hiába mondjuk neki, hogy nem szabad. Tehát hagyom, hogy hibázzanak, mert így okulnak és tanulnak.

– Sok és sokféle emberrel találkozott már eddigi élete során. Jó emberismerőnek tartja magát?
– Igen. Eléggé szkeptikus vagyok az emberekkel kapcsolatban, lehet sokat néztem a Dr. House című sorozatot, ahol a főszereplő azt mondja, abból kell kiindulni, hogy az emberek mindig hazudnak. Persze száz százalékban nem alkalmazom ezt így, de sajnos olyan világban élünk, melyben tudni kell ki az, akit a barátunknak, jó ismerősünknek fogadunk és kit csak távoli ismerősnek.

– Érte már csalódás?
– Persze. Valószínűleg nem voltam eléggé óvatos, hogy be tudtak csapni, ez az én hibám, így jártam. Egyébként nem vagyok haragtartó, félreteszem a sérelmeket.

– Van olyan emberi tulajdonság, amit nem tud elviselni?
– A gőgös embereket nem szeretem. Lehet, az élet még nem tanította meg őket arra a közmondásra, hogy egyszer fent, egyszer lent.

– Mit tesz, ha felhők gyűlnek a feje fölé?
– A munkahelyi és egyéb problémákról nem szeretek és nem is szoktam otthon beszélni, úgy vélem, nem tartozik oda. Ugyanúgy az otthoni problémákat sem kell behozni a munkahelyre.

– Mi kapcsolja ki? Kikkel tud a leginkább pihenni, lazítani?
– Vannak ünnepek, összejövetelek, amiket családi körben tartunk, és vannak, amelyekbe már a barátok is beleférnek. A testvérem és családja úgy a családi, mint a baráti körömbe tartozik, nyaranta együtt horgászunk, télen szánkózunk a gyerekekkel. Ez utóbbira sajnos egyre ritkábban kerül sor, sajnos a klímaváltozás azt hozta, hogy míg néhány évvel ezelőtt a hegyoldalban a barackosban tudtunk szánkózni, most már a mi gyerekeinket fel kell vinni a Kárpátokba, hogy a téli sport örömeit is be tudjuk csempészni a hétköznapokba.

– Saját hobbi?
– A horgászat az, ami engem teljes mértékben kikapcsol. Olyankor el tudom felejteni azt, hogy másnap, vagy azután milyen gondok-bajok jönnek, vagy milyen feladatok várnak rám.

– Nagyon az elején járunk még a 2025-ös esztendőnek. Ön hogyan tekint az új évre, mit vár 2025-től?
– Ha pusztán a számokat vesszük figyelembe a munkahelyen, akkor a 2025-ös költségvetés kb. ugyanaz, mint a 2024-es, vagyis egyelőre semmi jóra nem számíthatunk. Az viszont nagyon fontos, hogy a meglévő eszközeinket megfelelően használjuk ki. És ha a holnapi napot egy kicsit jobbá tudjuk tenni, mint a mai volt, vagy az idei évet, mint az előző volt, már megérte. Mi ezen dolgozunk, bár nem egyszerű a helyzet. Három éve tart a háború, a szabadnapok, az ünnepnapok hiánya rányomja a bélyegét az emberekre. Mindenki belefásult a hétköznapok rohanásába, már a dátumokat sem figyeljük annyira, csak felkapjuk a fejünket egy-egy alkalom eljövetelekor. Családapaként is ezt tapasztalom, sajnos nyomasztó a jelen, de nem szabad elengedni egymás kezét, tovább kell dolgozni. Ha mindenki a helyén van, és végzi a rá bízott feladatot, akkor hiszem, hogy előre tudunk lépni.

Kedvencek:
étel: vasárnapi húsleves
ital: vörös bor
állat: kutya, macska
zene: változó
növény: nincs
gyümölcs: alma, körte
évszak: mind
napszak: reggel
szín: zöld
könyv: Rejtő Jenő könyvei
erényének tartott tulajdonsága: megbízható
negatív vonása: a körülmények határozzák meg