Csend honol a környéken, az utcán mindössze néhány ember lézeng. Nemrég szólalt meg a légi veszélyre figyelmeztető sziréna. Pár lépés múlva, az egyik ungvári menekültszálló ajtaján belépve, nyüzsgő élet fogad: a MedSpot Alapítvány önkéntesei dolgoznak, orvosi, pszichológiai és lelki támogatást nyújtanak azoknak, akik a harcok és a bizonytalanság elől ide menekültek. Ez a mostani már nem az első alkalom – az alapítvány tagjai lassan három éve térnek vissza, rendületlenül.
Simon Rita
„Orvosi segítség, ahol kell” – ez a MedSpot mottója, és ez tevékenységükben valóban testet ölt. A csapat a háború második napjától jelen van Kárpátalján. Először a határon segítettek, aztán megszervezték ezeket a pontokat, ahol a menekülteket gondozzák. Havi rendszerességgel visszajárnak, ismerik a betegeket, akik számítanak rájuk. Egy-egy hétvége alatt akár több mint száz embert is ellátnak ingyen, saját szabadidejüket feláldozva.
Amikor megérkezik a MedSpot csapata az ungvári menekültszállóra, olyan, mintha ünnep lenne.
Az emberek már csupán a találkozástól is feltöltődnek, talán egy kis időre még az ízületei fájdalmaikról is megfeledkeznek.
Dr. Spányik András türelmesen hallgatja az idős asszonyok panaszait. A tolmácsolásban a helyi partnerszervezetük, a Western Unity Alapítvány munkatársai segítenek. Az egyik néni egy teli zacskó orvossággal távozik. Az orvosok igyekeznek tartalékot is adni az ittenieknek, mert nem tudják, hogy sikerül-e pont egy hónap múlva visszatérniük. Általában krónikus betegségekre, alvásproblémára, depresszióra, vérnyomás szabályozásra írnak fel gyógyszert.
– A magas vérnyomás (hipertónia) nagyon gyakori. Ez életkori probléma is, másrészt ez a stressz miatt van, a szorongás felnyomja a vérnyomást – magyarázza Spányik András.
– Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a belső menekültek gyakran nem ismerik fel időben a krónikus betegségek súlyosságát, illetve a gyógyszerszedéssel is hadilábon állnak. De akadnak sikertörténetek, vannak, akiket rá tudtunk venni, hogy rendszeresen szedjék a gyógyszereiket, és legyenek nyitottak a pszichológiai, életmódbeli tanácsainkra. Az általánosan jellemző, hogy nem sokan beszélnek a lelki állapotukról, a gondjaikról. Ha nem beszélünk az érzéseinkről, nem adjuk ki magunkból, nem fogalmazzuk meg, mi bánt, akkor krónikus stressz alakul ki, amely pedig testi megbetegedésekben mutatkozik meg idővel.
Éppen ezért az alapítvány segítői nem csak orvosi ellátást nyújtanak. Rendszeresen hoznak ajándékokat, szerveznek közösségi eseményeket, különösen ünnepek idején, hogy az embereket jobb kedvre derítsék és éreztessék velük, hogy gondolnak rájuk.
– Ez legalább annyira fontos, mint a gyógyszer: megmutatjuk, hogy számítanak, van, aki törődik velük. Ma már az egész országot áthatja a bizonytalanság. Közben nő a feszültség, gyengül a megküzdési erő. Amikor mi idejövünk, kicsit olyan, mintha egy vándorcirkusz érkezne: felpezsdül az élet, mindenki örül a találkozásnak. A karácsonyi akciónk is nagyon jól sikerült, több tucat gyermeknek csaltunk mosolyt az arcára. A kicsik elmondhatták, mire vágynak, mi pedig azt hoztuk el nekik. Nemzetközi, főként magyarországi támogatók is csatlakoztak a kezdeményezéshez, civil szervezetek, gyógyszergyárak és magánemberek is. Célunk, hogy minél jobban bevonjuk az embereket, hogy érezzék ennek a helyzetnek a fontosságát.
A háborúval, így közel három év után, sokan már nem akarnak foglalkozni, de attól, hogy becsukjuk a szemünket, még létezik. Itt a szomszédban, Kárpátalján nagyon nehéz körülmények között élnek emberek.
Ez a háború nemcsak a frontról szól, hanem emberekről, családokról, hétköznapi történetekről. Arra pedig mindenkinek emlékeznie kell, hogy akárki kerülhet hasonló helyzetbe. Mi, az önkéntesekkel és a támogatóink segítségével, politikától függetlenül, pusztán emberségből segítünk, és minden alkalommal igyekszünk egy kis reményt is adni az ukrán menekülteknek.
Az idő előrehaladtával a menekültszállókon is átalakult a hangulat: míg a háború elején rövid, heves fázisként élték meg a lakók, mára krónikussá vált a helyzet. A reménytelenség, a fásultság és az apátia egyre inkább úrrá lesz.
Ez a folytonos bizonytalanság gyakran vezet depresszióhoz, alvászavarhoz, magas vérnyomáshoz. Mindez a MedSpot felméréseiben is megmutatkozott: a megkérdezettek közel fele depressziós vagy depresszióra hajlamos, és általános a kilátástalanság érzése.
Kovács Györgyi, klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta azonban örömmel konstatálja, hogy látható változás történt az elmúlt időszakban.
– Eleinte sokan idegenkedtek a pszichológiai segítségtől, de ma már egyre több ember fordul hozzánk. Nem csak ventillálni akarnak, hanem elfogadják a stresszkezelő technikák, például a progresszív relaxáció alkalmazását is. Döbbenetes látni, amikor valaki először veszi észre, hogy mennyire folyamatos feszültségben él. Amikor pedig egy pillanatra is ellazul, hirtelen érzi a különbséget – ez már önmagában fontos lépés a jobb közérzet felé. Nagyon gyakori a magas vérnyomás, amelyet, az orvosi kezelés mellett, a relaxáció is segíthet csökkenteni.
A pszichológus művészetterápiát is tart, mert – mint mondja – a gyerekek és a felnőttek is sokszor így tudják a legjobban kifejezni a kimondhatatlant:
– Itt nincs külön szoba, nincs elég személyes tér, nagy a zsúfoltság, a kamaszok számára pedig szinte lehetetlen a természetes leválás a szülőkről. Már egy egyszerű rajzolás vagy kézműves foglalkozás is sokat segít, hogy kimozduljanak a monotonitásból, s megéljék a saját szabadságukat – vélekedik Kovács Györgyi.
A folyosón lassan elfogynak a vizsgálatra várakozó betegek, újra csend lesz, ám most valahogy könnyebbnek tűnik a levegő. A MedSpot csapata összepakolja a „mobil rendelőt” és elindul. A menekültek szemében pedig ott csillog valami, ami a legnagyobb sötétségben is fény: a remény.
A belső menekültek helyzete Ukrajnában
Az ukrán szociálpolitikai minisztérium 2024 októberi adatai szerint Ukrajnában több mint 4,6 millió belső menekültet tartanak számon. Közülük 59,9% nő, 40,1% férfi. Körülbelül 906 000 gyermek van a belső menekültek között. Ebből Kárpátalján több mint 125 ezer él (hivatalosan ennyien vannak nyilvántartva, ám összességében a megyébe áttelepült személyek száma mintegy 350 ezer)
A tavaly készült MedSpot-kutatás alapján – melyet négy kárpátaljai menekültszálláson végeztek 119 fő részvételével – világosan kirajzolódik a belső menekültek kiszolgáltatott helyzete. A menekültek többsége Luhanszk (34%) és Doneck (32%) megyéből érkezett, 16% pedig Harkivból.
- Sokan több mint egy éve élnek a régi otthonuktól távol, a megkérdezettek 77%-a közvetlenül Kárpátaljára menekült, míg 23% már több ideiglenes szállást is megjárt, mire ide ért.
80% egyáltalán nem ismert senkit. - A menekültek közel kétharmada (65%) nő, és 45%-uk 55 évesnél idősebb.
- Annak ellenére, hogy a csoport 30%-a felsőfokú végzettséggel, 39%-a pedig középfokú szakképzettséggel rendelkezik, mindössze 21%-uk talált munkát.
- Külön nehézség, hogy 46%-uk kisnyugdíjas, miközben a háború elhúzódásával nőnek a költségek és a bizonytalanság.
- A legalább jó egészségi állapotról beszámolók aránya az ukrán belső menekültek körében nem érte el a válaszadók ötödét (19%). Összehasonlításképpen ez az arány Magyarországon 58%, az EU átlag 69%.
- A megkérdezett belső menekültek közel fele szenved magas vérnyomástól (45%), több, mint negyedük depressziótól (27%), illetve krónikus tüdőbetegségtől (26%).
A depressziót, mint az egyik legjelentősebb pszichés betegséget egy objektív mérőeszközzel is vizsgálta a csoport. Azt találták, hogy a kérdésekre választ adók 42%-a tekinthető depressziósnak (ez meghaladta a magukat depressziósnak tekintők arányát is).
A trauma átöröklődik
Dr. Milák Piroska, pszichoterapeuta és pszichiáter szakorvos szerint azok, akik már huzamosabb ideje ideiglenes körülmények között kénytelenek élni, nemcsak lelkileg, de testileg is meggyötörtek.
– Nehéz helyzet menekültszállón, ideiglenes körülmények között élni. Felemészti őket a bizonytalanság, hogy nem tudják, mikor térhetnek haza. De ha vége lesz a háborúnak, akkor sem lesz könnyű visszatérni a háború nélküli létbe… – vélekedik a MedSpot Alapítvány önkéntese. – Olyan régóta zajlik ez a háború, hogy már vannak újszülöttek is, akik nem ismerik a békeidőket. Nehéz elképzelni, hogyan fognak felnőni. Ők maguk is sérülnek, hiszen az édesanyák is nehéz körülmények között figyelnek rájuk. Rengeteg kutatás igazolja, hogy a traumák – a holokauszttól az örmény népirtásig – biológiailag és pszichológiailag is átöröklődnek. Ez nemcsak magában a nevelt viselkedésben jelenik meg, hanem bizonyos stresszhormon-eltérésekben is. A krónikus stressz több generáción át hat, és ez a kárpátaljai menekültekre is igaz. Tehát nem csak arról van szó, hogy szavakkal vagy viselkedéssel átadnak valamit egymásnak a generációk, hanem biológiai eltérések is kimutathatók. A stressz, a trauma átörökítődik.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
