Rendkívül optimista, saját bevallása szerint kissé naív is. Hatalmas tudásvágy hajtja, folyamatosan tovább képzi magát, mindig új távlatok foglalkoztatják. Nem tűri az állóvizet, akkor érzi jól magát, ha zajlanak körülötte az események. Sokoldalú orvos, mivel több szakterületen is otthon van. Számos szakmai szervezet – a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társasága, a Kárpátaljai Magyar és az Európai Kardiológusok Társasága, az Ukrán Endokrinológusok Egyesülete stb. – tagja. Kulcslyuk rovatunk mai vendége Puskarjova-Spenik Natália, a Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központ endokrinológusa.
Magyar Tímea
– Harmadjára sikerült elcsípnem a doktornőt, valószínűleg most is csak azért, mert éppen betegszabadságon van.
– Nem emlékszem, hogy valaha ilyen beteg lettem volna. Elkapott egy fránya influenza vírus, egy hétig 39,7 fokos lázzal kínlódtam, sehogy nem tudtam leverni. A többféle gyógyszer sem segített, végül kiderült, hogy tüdőgyulladást kaptam. Már jobban érzem magam, de nagyon nehezen viselem, hogy semmittevésre vagyok kényszerítve. Ahhoz vagyok szokva, hogy mindig dolgozom.
–Hogy az egészségügyi hivatást választotta, minek köszönhető?
– A családomban többen is a medicinában dolgoztak. Édesapám, aki tavaly hunyt el 91 éves korában és az utolsó percig dolgozott, gyógytorna oktató, rehabilitológus volt a Munkácsi Megyei Gyermekkórházban, több mint negyven éven át. Azok a gyerekek, akik csecsemőkori cerebrális parézisben szenvedtek és idejében a keze alá kerültek, teljesen meggyógyultak. Néhány kezelés után lábra álltak. Édesanyám egyetemi docens, filozófia és pszichológiatanár volt. Nagyszerű memóriája révén még 80 éves korában is fel tudta sorolni a kéz és a láb minden egyes csontdarabját. Anyai nagymamám gyógyszerészként dolgozott. Imádtam bejárni vele a patikába, a sok kis „varázsüvegcse” közé. Szóval, volt kitől ellesnem az orvoslást. Egyébként felmenőim mindegyike játszott valamilyen hangszeren, zongoráztak, harmónikáztak, volt aki énekelt, rendszeresen jártak színházba.
– És miért pont az endokrinológia?
– A középiskola elvégzése után bejutottam az Ungvári Állami Egyetemre, amit 1986-ban végeztem el. Közben férjhez mentem és mivel a férjemet mérnökként külföldre helyezték katonának, mentem vele. Belgyógyászként kezdtem a szakmát, az internaturát később végeztem el. Eredetileg szemorvosnak készültem, de úgy éreztem az nem elég nagy kihívás. Amikor hazajöttünk, először a mentőszolgálatnál dolgoztam és a munkácsi vasúti kórházban az ambulancián. De amikor ajánlatot kaptam, hogy kardiológussá és endokrinológussá képezhetem magam, nem sokat gondolkodtam, belevágtam. Egyébként sem szeretem a sablonos dolgokat. 1991-től a vasúti kórház poliklinikáján és a katonai kórházban is rendeltem. Mivel időközben elváltam, egyedül neveltem András fiamat, mindig több állásban dolgoztam.
–A fia folytatja a családi hagyományt?
– Igen, a felvételije során több szakra is bejutott, de hogy könnyebb legyen anyagilag, az államilag támogatott fogorvosi szakot választotta. Ungváron egy magánklinikán praktizált, amellett az Ungvári Nemzeti Egyetemen oktatott. De választás elé állították, az egyikről le kellett mondania, s ekkor úgy döntött, kimegy Szlovákiába. Sokat sírtam emiatt, de megmagyarázta, hogy szeretne végre anyagilag önállósodni, ami az itthoni bérek mellett, sajnos, nem sikerült volna. Végül elfogadtam a döntését. Nagyszerű állása van, emellett tanítja az Ukrajnából érkező orvosokat. András megnősült, egy kárpátaljai lány a felesége és van egy hatéves kisunokám, Gizella Ivanna.
– Milyen gyakran látja az unokát?
– Háromhavonta egyszer feltétlenül elutazok hozzájuk.
– Az emberek mennyire vannak tisztában a pajzsmirigy fontosságával?
– Sajnos nem sokan tudják, hogy Kárpátalján gyakorlatilag mindenki jódhiányos, vagy azt, hogy a pajzsmirigy a szervezetünk „karmestere” és működésétől nagyban függ a hormonrendszerünk. Nagy hiányosság, hogy évek óta nincs államilag támogatott jódpótlás az iskolákban, hiába kezdeményeztük Kijevben. A várandós, szoptató édesanyáknak is rendkívül fontos a jód. Annak hiánya ugyanis szellemi elmaradást, fáradékonyságot, romló teljesítményt, hajhullást okozhat, ronthatja a teljes általános anyagcserét. Napjainkban nagyon elterjedt a túlsúly, a cukorbetegség, az inzulinrezisztencia, a zsírmáj és már gyerekkorban. Ahhoz, hogy a gyerek kigyógyuljon ezekből, az érintett egész családjának életmódot kell váltania, rendszeresen mozognia kell és át kell térnie az egészséges étkezésre. Ez a legfontosabb. Sajnos, sokak számára ennél könnyebb gyógyszereket szedni, holott már napi 30 perc mozgás is sokat számít. Újdonságot jelentenek azok az új készítmények, amelyekkel csökkenteni lehet a testsúlyt, a szívnek is jót tesznek, de életmódváltással ezek is csak ideiglenes eredményt adnak.
– Mi az első dolga ébredés után?
– Iszom egy kávét és imádkozom, római katolikus vagyok.
– Tart valamilyen háziállatot?
– Nem, mert rengeteget utaztam mindig, nem lett volna kire hagynom.
–Tanult-e valamit a fiától?
– Azóta értem a fiúk „működését”, amióta megszületett az enyém.
– Miben különbözik az anyaság és a nagymamaság?
– Az unokámhoz több türelmem van és engedékenyebb vagyok vele. A fiammal sokkal szigorúbb voltam. Élénk gyerek volt, kemény kézzel irányítottam.
– Magas sarok vagy lapos?
– Lapos.
– Arany vagy bizsu?
– Arany.
– Ha hatalmában állna, milyen törvényt vezetne be?
– Hogy mindenki csak jót tegyen és a szakmáját becsületesen végezze.
– Hogy tud a legjobban kikapcsolódni?
– Ha elutazom valahová, egy szép városban sétálva, vagy a tengerparton.
– Kivel találkozna szívesen egy beszélgetésre?
– Pierre-Auguste Renoir festővel.
– Mit gondol melyik tárgy fölösleges az életünkben?
– Majdnem az összes. De legfőképp a lőszerek…
– Hisz a sorsban vagy az életünket magunk irányítjuk?
– A jó Isten irányít bennünket.
– Eddigi élete legboldogabb időszaka?
– A fiam születése.
– Mennyire mulatós?
– Ha elsőnek nem is, de másodiknak beállok a táncolók közé.
– Optimista, pesszimista vagy realista?
– A komám azt szokta mondani, hogy rózsaszín szemüveget viselek, ami ugyan néha leesik, de többnyire hamar visszakerül a szememre.
– Hobbi?
– Szeretem a virágokat, sok rózsát ültetek.
– Milyen tanácsot adna 18 éves önmagának?
– Hogy legyek bátrabb minden téren.
– Szakmai terv a közeljövőre?
– Készülök az endokrinológus kongresszusra. És azzal a gondolattal is kacérkodom, hogy újabb továbbképzésen – gasztroenterológusin – vegyek részt. De még nem szántam rá magam.
Kedvencek:
étel: rakott krumpli
ital: kávé
állat: kutya
növény: rózsa
évszak: tél
napszak: reggel
zene: klasszikus és jazz
olvasmány: könnyű krimi
erényének tartott tulajdonsága: optimista
negatív vonása: határozatlan
