Az ukrán társadalom meghatározó többsége támogatja az ország csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz – derült ki a Rejting szociológiai csoport legfrissebb felméréséből. Az adatok szerint az EU-tagságot a megkérdezettek 69
százaléka, míg a NATO-csatlakozást 67 százalékuk tartja kívánatosnak. A számok önmagukért beszélnek: a háború árnyékában Ukrajna geopolitikai jövőjét illetően széles körű egyetértés mutatkozik.
Ugyanakkor a részletek árnyaltabb képet festenek. Az EU-tagság támogatottsága országosan egyöntetűnek mondható, azonban a katonai szövetséghez való csatlakozás kérdése már megosztóbb. A harkivi és donecki régióban a válaszadók közel fele jelezte, hogy egy népszavazáson vagy a NATO-csatlakozás ellen voksolna, vagy távol maradna az urnáktól. E régiók földrajzi közelsége Oroszországhoz és az elmúlt évek háborús tapasztalatai is befolyásolhatják ezt az álláspontot.
Az ukránok körében az EU-csatlakozás melletti erős támogatás nem új keletű jelenség. Az Európa-párti orientáció különösen a 2014-es Majdan-forradalom után erősödött meg, amely az ország nyugati integrációs törekvéseinek egyik fordulópontját jelentette. Azóta Kijev számos reformot hajtott végre, és az EU több szempontból is stratégiai partnerré vált.
A kérdés azonban továbbra is nyitott: mennyire reális az ukrán EU-tagság a belátható jövőben? Az ukrán társadalom egyértelmű támogatása ellenére az uniós csatlakozás hosszú és komplex folyamat. A gazdasági és politikai reformok mellett a háborús helyzet is jelentős akadály. Az Európai Unió számára kulcskérdés, hogy az ukrán jogrendszer és gazdaság milyen ütemben alkalmazkodik a közösségi normákhoz, és milyen feltételekkel valósítható meg a csatlakozás.
A NATO-tagság kérdése már megosztóbb, és itt nem csupán geopolitikai tényezők játszanak szerepet. A katonai szövetségbe való belépés Ukrajna számára egyértelmű védelmi garanciákat jelentene, ugyanakkor az orosz–ukrán konfliktus fényében az is kérdéses, hogy a Nyugat mennyire hajlandó gyorsított eljárásban befogadni az országot.
A keleti régiókban tapasztalható alacsonyabb támogatottság arra utalhat, hogy az ott élők – részben történelmi, részben kulturális okokból – tartanak attól, hogy a NATO-tagság még inkább eszkalálná a konfliktust Oroszországgal. Felmerül a kérdés: vajon elegendő-e az a stratégiai biztonság, amelyet a NATO-tagság jelenthet, vagy Ukrajnának alternatív megoldásokat is érdemes fontolóra vennie?
Az ukrán társadalom világos irányt mutat: többségük az euroatlanti integráció mellett áll. Ugyanakkor a régiók közötti különbségek, az uniós és NATO-tagság realitásai, valamint a háború közvetlen hatásai további kérdéseket vetnek fel. Lehet-e az EU-csatlakozás rövid távú cél? Mennyiben változtathatja meg a NATO-val kapcsolatos szkepticizmust a háború alakulása? És vajon milyen lépéseket kell Ukrajnának megtennie, hogy valóban készen álljon a két szövetséghez való csatlakozásra?
A válaszok még nem egyértelműek, ám egy biztos: Ukrajna új korszak küszöbén áll.
