Roman Murnik szobrász legújabb alkotása Bercsényifalván (Dubrinics) kapott helyet. A miniszobor az ungvári járási település híres szülöttjének, Kassai Antal festőművésznek, grafikusnak állít emléket, aki 104 évvel ezelőtt, 1921. február 24-én született. A bronz szobor fémből készült festőállványon került elhelyezésre, az alkotó szemüvegben, kezében ecsettel ábrázolta a festőt.
Ukrajna Érdemes Képzőművésze, Ukrajna Népi Festőművésze azon kárpátaljai alkotók közé tartozik, akik autodidakta módon lettek nagy művészek. Sikerének kulcsa tehetsége, valamint a kárpátaljai festőiskola alapítóihoz, Boksay Józsefhez és Erdélyi Bélához fűződő szoros kapcsolata, akik segítségével gyarapította tudását.
Erdész édesapja nyitotta rá szemét a természet, az élővilág szépségeire, harmonikus rendezettségére, mindezt első rajzaiban örökítette meg. Az ungvári állami ruszin reálgimnáziumban Boksay József rajzóráin gyarapította tudását. Erdélyi Béla szabadiskolájában sajátította el a festészet formanyelvét, témalátását, azt, hogy hogyan öntse színekbe és formákba a tájélményt.
1945 után pénzügyi tisztviselőként dolgozott. 1946-ban megbízást kapott, hogy a képzőművészeti kivitelező vállalat gazdasági helyzetét rendezze. Ezt a feladatát pénzügyi szakemberként sikeresen el is végezte. Itt került először közvetlen kapcsolatba képzőművészekkel és maga is komolyan kezdett foglalkozni a festőművészettel.
Az alapos felkészülésnek köszönhetően az ötvenes évek elején szinte berobbant a kárpátaljai képzőművészet élvonalába. Sajátos stílusú, bensőséges hangulatú tájképei megnyerték a honi és külföldi művészetkedvelők tetszését. 1947-tõl a megyei, 1951-től a köztársasági, 1952-től az összszövetségi és nemzetközi kiállítások, művésztelepek állandó résztvevője. 1954-től az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség tagja. 1961-1976 között a szövetség elnöke volt. Nevéhez fűződik a közös festőtáborok beindítása a szomszédos országok művészeivel. A szervezet életében a kapcsolatépítés Balla Pál idejében folytatódik. 1964-ben tanulmányúton járt Olaszországban, 1965-ben Norvégiában. Kommunikatív és színes egyéniség volt, sajátos stílusú munkáival gazdagította Kárpátalja képzőművészetét. Pályájának első felében impresszionista, a második felében posztimpresszionista alkotások kerültek ki keze alól. Első országos sikerét az 1952-ben festett Tél a Kárpátokban című alkotásával éri el.
Grigorij Osztrovszkij az 1969-ben megjelent Kassai-albumhoz írt előszavában úgy fogalmaz, hogy „a természetábrázolás leíró jellegét mély és beható analizis váltja fel, a megismerés új, töretlen ösvényeinek kutatása.”
Vallomása szerint a természetből merített életörömöt alkotásaival közvetítette az emberek felé. Számára az volt a fontos, hogy a Kárpátok bármelyik részén készült „minden egyes művét saját prizmáján átszűrte és egyéni módon transzponálta, hol kibővítette, hol leegyszerűsítette, összevonta a valóságélményeket”. Ez által az életöröm átadását tartotta a legnagyobb sikerélményének. A harmadik nemzedék legidősebb tagja, a teljes mértékben autodidakta „Kassai Antal alkotóművészi pályája egyenes vonalúan fölfelé ívelő, törésektől mentes, sima. Nem él át kríziseket, nem ismeri a háttérbe szorítottságot. Tősgyökeres valóságfestő, ezért mindvégig élvezi a hatalom támogatottságát, képei azonban szakmailag is magas klasszist képviselnek, így a művészvilág is tisztelettel és elismeréssel veszi körül.”
Kassai Antal 1992-ben hunyt el.
Forrás: Magyar művészet Kárpátalján
Kapcsolódó tartalom:
