Az ukrajnai távoktatás a háborús helyzet és a járványügyi korlátozások miatt vált a mindennapok részévé, komoly terheket róva diákokra, szülőkre és pedagógusokra egyaránt. Bár az online tanulás egyesek számára lehetőségeket teremt (akik nem tudnának iskolába járni a környékükön lévő biztonsági helyzet miatt), sokak számára akadályokkal teli út. A tanulmányi lemaradás, a technikai nehézségek és a szülők fokozott szerepvállalása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a távoktatás kérdése országos vitatémává váljon. Legutóbbi KISZó-kérdésünkben arra kerestük a választ, hogy a gyermekek önállóan tanulnak-e a távoktatás alatt?
Simon Rita
Nem meglepő módon az abszolút többség nemmel válaszolt. Habár a felmérés nem reprezentatív, jól szemlélteti, hogy mekkora terhet ró a távoktatás a szülőkre is.
Az Oxfordi Egyetem Demográfiai Kutatóközpontjának egy holland iskolákban végzett kutatása szerint a magas teljesítményű diákok is a tananyag ötödét nem sajátították el a távoktatás alatt. A gyengébb eredményeket elérő tanulók még nagyobb lemaradást halmoztak fel, ők a tananyag felét sem tudták feldolgozni.
A Szülők SOS Facebook-közösségben rengeteg panasz jelenik meg a távoktatás szervezetlenségéről. Okszana Petrenko, egy zaporizzsjai hetedik osztályos lány édesanyja így mesélt: „A lányom távoktatása gyakran kimerül abban, hogy a tanárok feladatokat küldenek messengeren vagy e-mailben. Az online órák ritkák, és amikor vannak, akkor is sokszor technikai hibák akasztják meg a tanítást.”
Okszana elmondta, hogy lánya szorgalmas, de a sok kimerítő probléma miatt jelentős tudásbeli hézagokat kell pótolniuk a tanév végén.
Van azonban, aki pozitívan nyilatkozik. Irina Demenjuk, egy kijevi első osztályos kislány édesanyja így fogalmazott: „A lányom imádja a távoktatást! Az összes óra online zajlik, még a testnevelés és a technika is. A tanárok rendkívül lelkiismeretesen készülnek, és aktívan bevonják a gyerekeket.”
A távoktatásról egy ungvári járási tanítónő úgy nyilatkozott, a legnagyobb kihívás a kapcsolat fenntartása a diákokkal. A gyerekek figyelmét nehezebb lekötni a képernyőn keresztül, és sok családnak nincs megfelelő technikai felszereltsége, illetve ha nincs otthon a szülő, sokszor a gyerekek nem is tudnak csatlakozni a tanórához.
Ezt a szülők is megerősítik. A kisebb gyermekek gyakran folyamatos segítséget igényelnek, ami miatt a szülőknek nehezebb a munkájukkal foglalkozni vagy nem is tudnak bejárni a munkahelyükre.
– Az elsős kisfiammal minden egyes lépésnél ott kell lenni: segíteni belépni a rendszerbe, keresni a feladatokat, és magyarázni, mit hogyan kell csinálni – meséli egy koncházai anyuka. – Vagy én vagy az édesapja van otthon vele, de a legtöbbet a felső tagozatos nővére segít neki. Viszont neki is megvannak a saját órái, ezért ez igencsak fárasztó mindannyiunknak. Határozottan ódzkodunk a távoktatástól, hiszen ilyenkor nemcsak a gyermek nem halad a tanulással megfelelően, de még mi is kifáradunk. Szerencsére csak egy hétig tartott most a távoktatás, a második hétre szünidőt rendeltek el a kicsiknek, de már azzal ijesztgetnek, hogy meghosszabbítják a karantént…
Számos szakértő részletezi, hogyan kellene megszervezni a szülőknek a távoktatást, mire kell odafigyelniük, hogy gördülékenyen menjen a tanulás. Viszont mindannyian tudjuk, hogy ez a gyakorlatban nem így működik, főleg ha még egy írni-olvasni nem tudó alsó osztályosról van szó… Egyes pedagógusok szerint a jelenlegi ukrán tanterv nem alkalmazkodik kellőképpen a távoktatáshoz. A problémák megoldásához elengedhetetlen lenne a tananyag és a tanítási módszerek digitalizálása.
Múlt heti KISZó-kérdésünk elemzése:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
