Konferencia a háború okozta migrációs dilemmákról és túlélési stratégiákról.
A háború hatása a kárpátaljai magyar közösségre címmel szervezett konferenciát a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI). Az esemény célja a jelenlegi társadalmi és demográfiai kihívások feltárása, valamint a kárpátaljai magyarság helyzetének mélyreható elemzése volt. A rendezvényen elismert kutatók, szakértők és politikai döntéshozók osztották meg tapasztalataikat és kutatási eredményeiket, hozzájárulva a témáról folytatott szakmai diskurzushoz.
Bujdosó Ivett (Budapest–Ungvár)
Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kiemelte, hogy Magyarország a háború kezdete óta következetesen a béke pártján áll, hiszen a konfliktus a kárpátaljai magyar közösséget is súlyosan érinti.
– A háború első napjától kezdve két dolgot teszünk: minden nemzetközi fórumon elmondjuk, hogy tűzszünetre és békére van szükség. Emellett a határ mindkét oldalán humanitárius segítségnyújtást végzünk nem csak kárpátaljai magyarok részére, hanem keresztényi kötelességből és nemzetközi kötelezettségből az ukrán ajkúak számára is. Mi jó és megbízható szomszédként kezeljük a háború okozta kihívásokat, mind a humanitárius válságot, mind pedig a menekültkérdést – fogalmazott.
Nacsa Lőrinc hozzátette, Magyarország álláspontja három éve semmit sem változott: tűzszünet és béke kell.
– Korábban mindössze Magyarország és a Vatikán volt ezen a véleményen, ám az elmúlt időszakban azonban mindez megváltozott, és jelentősen megerősödött az a tábor, amely azt mondja, hogy tűzszünetre és békére van szükség – mondta az államtitkár.
Nacsa Lőrinc rámutatott arra is, hogy az elmúlt három évben a közösség nemcsak megőrizte intézményeit, hanem gyarapította is, például Beregszász külvárosában új óvoda nyílt. Hangsúlyozta továbbá, hogy Magyarország a háború utáni rendezési folyamatban fontosnak tartja majd a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak visszaállítását a 2015 előtti szintre.
– Nekünk a kárpátaljai magyar közösség érték, a szülőföldön való maradás érték, bármelyik nemzetrész elvesztése az egységes magyarság szegényedését jelentené – zárta szavait a nemzetpolitikáért felelős államtitkár.
Ferenc Viktória, a Fidesz európai parlamenti képviselője beszédében kiemelte, hogy Magyarország az orosz–ukrán háború kitörése óta történetének legnagyobb humanitárius segítségét nyújtja, bizonyítva, hogy a nemzet összefogásával hatékonyan tud segíteni a bajba jutottakon.
– Történelmünk során számtalanszor bebizonyítottuk, hogy a bajban, a rászorulók megsegítésekor a magyarok egységesen tudnak fellépni és cselekedni.
Az önkéntesek, az egészségügyi dolgozók, a karitatív szervezetek, a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a kormányhivatalok és az önkormányzatok munkája révén a menekülők ellátása folyamatossá és mindenre kiterjedővé vált. A kormány ezenkívül létrehozta a Híd Kárpátaljáért összefogást is, melynek keretében több mint 1 milliárd forint támogatás gyűlt össze. Három év alatt pedig a menekültek megsegítésére fordított összeg meghaladta a 100 milliárd forintot – fejtette ki Ferenc Viktória.
A kárpátaljai származású EP-képviselő méltatta a konferencián bemutatott kutatásokat, amelyek hozzájárulnak a kárpátaljai közösség valós igényeinek megértéséhez és a célzott támogatások kialakításához.
– Bízunk abban, hogy mielőbb béke lesz, és a szétszakított családok újraegyesülhetnek, a magyar intézményhálózat és az azt működtetők lelke megerősödhet, és a kárpátaljai magyarok tovább írhatják 1000 éves történelmüket otthon, Kárpátalján – fogalmazott Ferenc Viktória.
A konferencia előadásai rávilágítottak a háború következtében Magyarországra érkezett kárpátaljai magyarok migrációs folyamataira és boldogulási stratégiáira, valamint a szülőföldön maradottak társadalmi és demográfiai helyzetére. A szakmai eszmecsere célja az volt, hogy megalapozott ismeretekkel segítse a döntéshozókat a kárpátaljai magyarság megmaradását és fejlődését támogató programok kialakításában.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a rendezvény összefoglalásaként kifejtette, három háborút élt túl a kárpátaljai magyar közösség, ezek között voltak azonosságok és különbözőségek.
– A döntő kérdés azonban az, hogy meddig tart a háború? Kijelenthető, hogy minél tovább, annál többen fognak távozni Kárpátaljáról. A családok egyesítése folyamatos, és ez tovább fog folytatódni. Másrészt pedig, abban a pillanatban, amikor megnyitják a határokat, még egy migrációs hullám veszi kezdetét, ami nem csak a magyarságot, hanem valamennyi ukrajnait érint. Jelentős számban, elsősorban férfiak fognak távozni, hiszen pszichológiailag, gazdaságilag és egyéb szempontból is megpróbálnak majd szabadulni ettől a nyomástól – vélekedett Brenzovics László.
Határon áthozott otthon: az orosz–ukrán háború kitörése után áttelepült kárpátaljaiak Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében
Tátrai Patrik Erőss Ágnessel készült kutatásáról szóló előadásában a kárpátaljai magyarok migrációs folyamatait és azok társadalmi-gazdasági hatásait elemezte. Rámutatott, hogy a kárpátaljai magyarok kivándorlása nem új keletű jelenség, hanem már a 2010-es évektől fokozatosan erősödött a cirkuláris migráció és a kétlaki életmód, amelynek részeként sokan Magyarországon vásároltak ingatlant, vagy itt létesítettek lakcímet annak érdekében, hogy igénybe vehessék a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat.
Az első nagyobb migrációs hullám 2014 után indult meg, amikor az Euromajdan eseményei, a Krím félsziget orosz annektálása és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus miatt sokan biztonsági menedékként tekintettek Magyarországra, és elkezdték kiépíteni kapcsolataikat, akár egyfajta „B tervként” is.
A 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háború tovább erősítette ezt a folyamatot, és különböző migrációs mintázatok rajzolódtak ki. Voltak, akik egész családjukkal elhagyták Ukrajnát és véglegesen külföldre települtek, míg mások a családegyesítés révén követték a már Magyarországon élő rokonaikat. Egyes családoknál csak a férj költözött át Magyarországra, de a határ mentén maradt és hétvégi ingázással fenntartotta kapcsolatát Kárpátaljával. Más esetekben a férj távolabbra települt, Nyugat-Magyarországra vagy akár egy nyugat-európai országba, így a család különböző tagjai földrajzilag széttagoltan élik mindennapjaikat. Tátrai Patrik kiemelte, hogy a 2022 utáni migráció egy már meglévő migrációs infrastruktúrára épült, amelyet a korábban áttelepült családtagok, valamint a Magyarországon vásárolt ingatlanok biztosítottak.
A statisztikai adatok értelmezése ugyanakkor nehézségekbe ütközik, mivel a 2010-es évek közepén-végén Magyarországon regisztrált ukrajnai kötődésű személyek jelentős része az év nagy részében nem tartózkodott az országban, így nem feltétlenül tekinthetők véglegesen áttelepülteknek. A 2022 után érkezők között sokan olyanok voltak, akik már rendelkeztek magyar állampolgársággal vagy lakcímmel, így nem jelentek meg az új migrációs statisztikákban. Éppen ezért a 2022 utáni migráció pontos volumenét rendkívül nehéz megbecsülni.
A statisztikai adatok szerint csupán néhány ezer főről van szó, de ha a 2014 óta folyamatosan zajló áttelepülési folyamatot is figyelembe vesszük, akkor akár 50 ezer fő is érintett lehet.
Tátrai Patrik előadásában rávilágított arra, hogy a kárpátaljai magyarok migrációja egy fokozatosan kialakuló és megerősödő folyamat, amelyet a háború jelentősen felgyorsított. A migrációs mintázatok sokrétűsége és a statisztikai adatok pontatlansága miatt a valós helyzet pontos megismerése kihívást jelent, ugyanakkor világosan látható, hogy a kárpátaljai magyar közösség folyamatosan alkalmazkodik a geopolitikai válságokhoz a meglévő térbeli és társadalmi struktúrák erősítésével.
Kárpátalja az orosz–ukrán háború árnyékában: társadalmi folyamatok és megküzdési stratégiák a szülőföldön maradtak körében
Kovály Katalin előadásában igyekezett feltárni a Kárpátalján tapasztalható társadalmi-demográfiai folyamatokat, valamint azt, hogy a helyben maradó magyar közösségek milyen stratégiákat alkalmaznak a megélhetés és a közösségi kohézió fenntartása érdekében.
A kutató rávilágított arra, hogy a háború, a gazdasági bizonytalanság és a migráció erős hatást gyakorol a helyben maradók mindennapjaira, akiknek egy része tudatosan döntött a szülőföldön maradás mellett, míg mások számára a helyzetükből fakadóan nem volt reális lehetőség az elköltözésre.
A kutatás empirikus módszerekkel vizsgálta ezeket a folyamatokat, amelynek keretében 2024 tavaszán és nyarán négy különböző kárpátaljai településen – városi és falusi, tömb- és szórványközösségekben – zajlottak adatgyűjtések. A kutatók félig strukturált interjúk segítségével keresték a válaszokat arra, hogy a helyben maradók milyen módon alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, milyen gazdasági, szociális vagy közösségi stratégiákat alakítanak ki a megélhetés biztosítása és az identitás megőrzése érdekében.
Az interjúk során megszólították a helyi magyar közösségekhez köthető elitet, a migráció által érintett családokat, a szülőföldön maradás mellett döntő családokat, valamint azokat is, akik – bár korábban elhagyták Kárpátalját – végül a visszatérés mellett határoztak.
Emellett a belső menekültek tapasztalatait is vizsgálták, akik a háború következtében Kárpátaljára érkeztek Ukrajna más régióiból.
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a szülőföldön maradás sok esetben nem csupán gazdasági vagy politikai kérdés, hanem az erős érzelmi és közösségi kötődés is szerepet játszik benne. A helyben maradók számára a legnagyobb kihívást a gazdasági lehetőségek beszűkülése, az intézményi háttér meggyengülése és az elvándorlás miatt csökkenő közösségi támogatás jelenti. Az eredmények célja, hogy segítse jobban megérteni a kárpátaljai magyar közösség alkalmazkodását a háborús környezethez, illetve felmérni azt, hogy milyen támogatások segíthetik őket abban, hogy hosszú távon is megőrizzék identitásukat és közösségeiket.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
