A Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) a partnereivel – Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (KMKSZ ISZ), Momentum Doctorandus, Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ), Kárpátaljai Szövetség – mentálhigiénés konferenciát és jótékonysági estet szervezett Budapesten. A konferencia a háború kitörésének harmadik évfordulója okán került megrendezésre, azzal a céllal, hogy a Magyarországon élő kárpátaljai fiatalok megoszthassák tapasztalataikat és érzéseiket, szakemberek segítségével vitassák meg problémáikat.
Simon Rita
Családias hangulatban telt a Kárpátaljai Szövetség székházában megrendezett kétnapos esemény. Köszöntő beszédet mondott Kovács Péter, a NIT elnöke és Tuba Adrián, a NIT határon túli partnerségekért felelős elnökségi tagja, majd Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója Milyenek a határon túli magyar fiatalok? Különös tekintettel a lelki, mentális állapotra címmel tartott előadást. Ezt követően Bence Norbert, a Momentum Doctorandus alelnöke kvíz-esttel hozta közelebb egymáshoz a résztvevőket.
A szakmai nap megnyitóján felszólalt Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára, Bodrogi Richárd, a Tempus Közalapítvány főigazgatója, Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő, Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke, Karpinecz Krisztián, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezet elnökségi tagja.
Mint azt Tuba Adrián, az esemény főszervezője a KISZó-nak nyilatkozta, a mentálhigiénés témájú konferencia és jótékonysági est megszervezése szívügye volt. Mivel, mint mondja, annak ellenére, hogy ő még a „szerencsésebbek” közé tartozik, neki is nagyon nehéz megélnie azt, hogy nem jöhet haza a szülőföldjére.
– 2018-ban költöztem Budapestre, a családom is külföldön él.
Én a saját elhatározásomból jöttem el, nem pedig kényszer hatására, mégis hiányzik az, hogy hazalátogathassak, lássam az otthonomat, a szeretteimet – magyarázza a barkaszói születésű fiatal.
– Az elmúlt években előbb a Covid, aztán a háború miatt nem mehettem haza. Ez szörnyen hiányzik. És úgy érzem, hogy engem is megvisel mentálisan. A barátaimmal beszélgetve pedig kiderült – nem meglepő módon –, ők is hasonlóan éreznek. Innen jött a konferencia ötlete, hogy ezekről a tapasztalatainkról beszélni tudjunk, szakemberek segítségével. Szerettem volna teret biztosítani arra, hogy megosszuk egymással a bennünk lévő érzéseket, feldolgozhassuk az esetleges traumákat. A konferencián is elhangzott, otthon még gyerekcipőben jár ez a téma és a mentálhigiéné, csak úgy, mint a pszichológia. A mi felfogásunk az, hogy majd megoldjuk egyedül, nem kell senki segítsége… Viszont néha nagyon is nagy szükség lenne segítségre.
Örültem, hogy a fiatalok nyitottak voltak a beszélgetésekre, és úgy érzem, elindult valami. Igyekeztünk úgy felépíteni a szakmai napot, hogy a kerekasztal-beszélgetéseket követően egymás gondolatai mentén haladjon az eszmecsere.
Szó volt a társadalmi felelősségvállalásról, arról, hogy a református szeretetszolgálat vagy a cserkésszövetség milyen segítséget nyújtott a háború elején és azóta hogyan segítik a rászorulókat. Aztán a traumafeldolgozás és a beilleszkedés témakörét jártuk körbe. A workshopok a reziliencia fejlesztéséről és a hosszú távú mentális egészség megőrzéséről, illetve a bizonytalanság és elszigeteltség érzésével való megküzdésről szóltak, majd pedig Nagy-Vargha Zsófia a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkára számolt be a kormányzat mentálhigiénét és fiatalokat támogató programjaikról. Záró programként pedig jótékonysági estet tartottunk, amelyen a kárpátaljai tagokból álló Emily zenekar lépett fel.
A jótékonysági esten befolyt adományokat a Magyar Református Szeretetszolgálat által működtetett kárpátaljai szeretetkonyháknak ajánljuk fel.
Ezeknek a működési költsége közel 9 millió forint havonta. Nekünk ehhez nagyjából egymillió forintot sikerült hozzátenni. Mi ezzel tudjuk támogatni az otthoni közösséget, az idős vagy beteg embereket, akik közül sokan egyedül maradtak a háború óta.
Az egyik résztvevő lapunknak elmondta, a konferencia nagyszerű volt és kiváló alkalom a kapcsolati tőke gyarapítására.
– Mind szakmai, mind közösségi szempontból hiánypótló esemény volt – magyarázza Gábor Ernő nagydobronyi születésű fiatal. – Nem sok alkalom adódik, amikor ennyi kárpátaljai fiatal találkozhat. Igazi lelki felfrissülést szerzett ennyi kárpátaljai között tölteni két teljes napot. Nagy szükség volt rá. Különösen tetszett, hogy mennyire közvetlen volt az előadók hozzáállása. Mindannyian hasznos témákkal szolgáltak és a szünetekben személyesen is beszélhettünk velük. Tetszett az is, hogy magas színvonalú volt a szervezés.
– Úgy érezted, hogy a kerekasztal-beszélgetések témái, például a traumafeldolgozásról, téged is érintett, szükséges volt erről hallani, beszélni?
– Világéletemben otthon éltem. Egy takaros kis családi virágkertészetet vittünk a szüleimmel. A Nyíregyházi, majd a Debreceni Egyetemen folytattam a tanulmányaimat, emellett pedig jelenleg a Debreceni Egyetem Kancelláriáján dolgozom. Úgy gondolom, minden otthonától távol levő ember számára szükségesek az ilyen beszélgetések. Mindenki különböző, így másképp is érinti, máshogy dolgozza fel a traumákat. Van, aki jobban viseli, van, aki kevésbé. Nekem személy szerint szívügyem az otthonom. A családom. 3 éve érzem a hiányát és ez felőröl.
A folytonos hiány olyan energiákat emészt fel, amelyet nem lehet utántölteni egy edzéssel, vagy egy alvással.
Nekem egyébként nem volt idegen ez a téma és a mentálhigiéné, mivel édesanyám évfolyama volt az első, amely tagjai körülbelül 10 éve elvégezték a Károli Gáspár Református Egyetem Mentálhigiénés képzését a beregszászi kihelyezett szakon. Viszont nem mindenkinek ennyire közeli ez a téma, így nagyon értékesnek tartom, hogy ezzel foglalkoztunk a konferencián és lehetőséget biztosítottak ennyi fiatalnak a kapcsolódásra, a fejlődésre.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
