Kedves, empatikus és elkötelezett. Fontos számára a család, a közösség és a tanítás, amit nagy szenvedéllyel végez. Erős tudásszomj hajtja, mindig új lehetőségek után kutat, és folyamatosan fejleszti magát. Nem kenyere a tétlenkedés, akkor érzi igazán jól magát, amikor pörögnek körülötte az események. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának a vendége Leskó Csilla, a P. Frangepán Katalin Gimnázium kincseshomoki óvodájának a vezetője.
Varga Brigitta
– Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?
– Katolikus családban nevelkedtem és a szüleimmel minden vasárnap Ungvárra utaztunk szentmisére. Ez egyfajta családi program volt számunkra, mivel a templom után mindig elmentünk fagyizni.
– Mindig is egyértelmű volt, hogy a pedagógusi pályát választja?
– Már 5 éves koromban elhatároztam, hogy tanító néni leszek. A zsebpénzemből füzeteket vásároltam a szomszéd gyerekeknek és írni, olvasni tanítottam őket. De például két unokatestvérem is én tanítottam meg magyarul írni, mert máshol erre nem volt lehetőségük, mivel szüleik ukrán iskolába íratták be őket. Mindig is ez vonzott, de más területeken is volt alkalmam kipróbálni magam.
– A folytonos tanulás, megújulás híve.
– A Homoki Általános Iskola elvégzése után az Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzs rendezői szakára nyertem felvételt. Kis ideig dolgoztam a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház kötelékében is, de úgy éreztem, az nem az én utam. Időközben megismerkedtem egy kiváló szakemberrel, Varga Viktória pszichológussal, bátorítására jelentkeztem a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári fiókintézetébe pszichológia szakra, melyet 2008-ban fejeztem be. Eközben pedig Nagyszőlősön is elvégeztem egy római katolikus hitoktató képzést és azóta, körülbelül 25 éve tartok hittanórákat Homokon. Közben a helyi iskolában, az alma materemben is alkalmaztak, először, mint pszichológust, majd a kollégák buzdítására tanítói diplomát szereztem a drohobicsi egyetemen. Jelenleg pedig a beregszászi magyar főiskolán tanulok intézményvezetői szakon.
– Nincs ideje unatkozni.
– Körülbelül másfél éve neveztek ki a P. Frangepán Katalin Gimnázium kincseshomoki óvodájának vezetőjévé, ahol a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola által népi játékot is oktatok a kicsiknek. Emellett továbbra is vannak óráim a Homoki Általános Iskolában. Tagja vagyok a Rákóczi Szövetség alapszervezetének is. Mindezek mellett pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség homoki alapszervezetének az elnöke is vagyok. Úgy vélem, ha a jelenlegi vészterhes időkben is szülőföldemen maradtam, annak oka és célja van. Nap mint nap azért dolgozom, hogy a helyben maradt magyarokat összefogjam és segítsem. Sok más kollégámmal együtt azért fáradozunk, hogy kedvező feltételeket és kellemes környezetet teremtsünk, amely az itt élők mindennapi terhein is enyhít és talán egyszer hazacsalogatja a jelenleg távollévőket is.
– Választása sohasem okozott csalódást?
– Soha. A tanítás a szenvedélyem, örömöm lelem benne. Nincs olyan dolog, amire lecserélném.
– Van olyan, amit még szívesen kipróbálna, elsajátítana?
– Szeretnék megtanulni vezetni.
– Meséljen a családjáról.
– 18 éve vagyok férjnél és van egy 17 éves fiam, Maxim, aki jelenleg a Kárpátaljai Magyar Líceum beregszászi fiókintézetében tanul autószerelőnek.
– Mikor volt a legboldogabb?
– Amikor megszületett a fiam és a karomban tarthattam.
– Érzékeny?
– Nagyon, könnyen meghatódom dolgokon és sokszor a lelkemre veszem, ha valaki durván szól hozzám, azonban nem vagyok sértődékeny és haragtartó.
– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Nem szeretem a hazug és képmutató, valamint az önző és érzéketlen embereket. Nagyra becsülöm viszont a tiszteletet, az alázatot és az empátiát.
– Hogyan kezeli a konfliktusokat?
– Jobb szeretem inkább elkerülni, mintsem bele állni. Nem szeretek összetűzésbe keveredni senkivel, de ha mégis így alakul, akkor a heves reakció helyett inkább elvonulok és átgondolom, hogyan oldható meg a legbékésebben az adott konfliktus.
– Tud nemet mondani?
– Elégedettséggel tölt el, ha mások segítségére lehetek. Emiatt nehezemre esik nemet mondani és hajlamos vagyok túlvállalni magam. Szerencsére van egy rendkívül megértő férjem, aki mindenben támogat.
– Belefér a halogatás?
– Minden reggelt úgy indítok, hogy írok egy listát a napi teendőkről. Persze előfordul, hogy a nap végén nem sikerül kipipálnom minden pontot a kis füzetemben, de ez segít átlátni és rendszerezni a teendőimet. Szeretem a rendet, a fegyelmet.
– Mitől fél a legjobban?
– A jelenlegi helyzetben a fiam és a férjem biztonsága miatt aggódom a leginkább.
– Mi a legféltettebb tulajdona?
– A rózsafüzér és a telefonom nélkül sehova sem megyek. Szeretek mindig mindenki számára elérhető lenni és ezt másoktól is elvárom.
– Szigorú?
– Annak tartom magam, elvárom a rendet, a pontosságot. Van egy tempóm és szeretem, ha ezt más is tartani tudja. A kollégáimmal szemben olykor talán túlságosan is magasak az elvárásaim, de ennek az az oka, hogy magánintézményként sokkal jobb teljesítményt kell felmutatnunk és kedvezőbb feltételeket kell teremtenünk, mint egy állami intézmény. A gyerekek esetében viszont kiemelten ügyelek arra, hogy a szigor miatt ne félelemmel, hanem tisztelettel és szeretettel közelítsenek felém.
– Mi a kedvenc illata, szava?
– Az édes illatokat kedvelem és a kedvenc szavam a szeretlek.
– Ha akad egy kis szabadideje, azt mivel tölti?
– Itthon a családommal. Bár nem mindig volt ez így, a háború előtt nagyon sokat kirándultunk, minden hétvégén elutaztunk valahova. Most békésebben telnek a hétvégénk, de talán több időnk is jut egymásra.
– Miben változott a legtöbbet?
– Erősödött a hitem és sokkal türelmesebb, alkalmazkodóbb lettem.
– Van olyan, amin változtatna?
– Elégedett vagyok az életemmel. Minden úgy van jól, ahogy van és mindenért hálás vagyok Istennek.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
