Sokoldalú szakember, aki a tudományos élet és a nemzetközi kapcsolatok területén egyaránt otthonosan mozog. Pályája során oktatott, kutatott és államigazgatási területen is dolgozott, ám végül az oktatás és a tudományos munka mellett kötelezte el magát. Hisz a folyamatos fejlődésben, ezért tanulmányai és kutatásai során számos nemzetközi programban vett részt, amelyek során széles körű tapasztalatokat szerzett Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban egyaránt. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Maruszinec Marianna, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem és társadalomtudományi tanszékének docense, kutató.
Bujdosó Ivett
– Hogyan indult a pályája, és miért ezt az irányt választotta?
– Gyermekkorom óta érdeklődtem a nyelvek és a társadalomtudományok iránt, ezért tanulmányaimat a germanisztika területén kezdtem a Vaszil Sztefanik Ivano-Frankivszki Nemzeti Egyetemen. A nyelvészet mindig is fontos szerepet játszott az életemben, ezért később a bölcsészettudományban és a nyelvészetben is elmélyültem, különösen a módosítószók funkcióinak kutatásában. A pedagógia és a nemzetközi kapcsolatok világa is egyre inkább magával ragadott, így a későbbiekben a Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetemen is folytattam tanulmányaimat, ahol nemzetközi kapcsolatok szakon szereztem mesterdiplomát. Az évek során számos külföldi programban és szakmai képzésben vettem részt, alapfokon pedig elvégeztem a pszichológia szakot is.
– Hogyan került jelenlegi pozíciójába, és milyen út vezetett idáig?
– Pályám során mindig is az oktatás és a kutatás állt a középpontban, ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatok és az európai integráció területe is fontos szerepet játszott az életemben. Karrierem kezdetén Kijevben dolgoztam különböző oktatási és kutatási intézményeknél, majd a magyar Országgyűlésben szereztem tapasztalatot az Ukrán Nemzetiségi Parlamenti Szószóló asszisztenseként. Az államigazgatásban is kipróbáltam magamat, amikor a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás európai integrációs osztályán dolgoztam. Ezek az évek sokat formáltak, és megerősítettek abban, hogy a kutatás és az oktatás területén szeretnék kiteljesedni. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem és társadalomtudományi tanszékének docenseként, valamint a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójaként dolgozom. Ez a pozíció lehetőséget ad arra, hogy mind a tudományos kutatásban, mind az oktatásban aktívan részt vegyek, és hozzájáruljak a fiatalok képzéséhez és szakmai fejlődéséhez.
– Tanulmányai és munkája során számos nemzetközi programban vett részt. Milyen országokban járt, és melyek voltak a legmeghatározóbb külföldi tapasztalatai?
– Az elmúlt években szerencsém volt több országban is tapasztalatot szerezni különböző oktatási és kutatási programok keretében. Egyetemi gyakorlatom során például Magyarország Kijevi Nagykövetségén dolgoztam, így közelebbről is megismerhettem a diplomácia világát. Kínában, a Yunchengi Egyetemen előadóként vehettem részt egy programban, ahol lehetőségem volt betekinteni egy teljesen más oktatási rendszerbe. Az Egyesült Államokban is jártam, ahol a Tennessee Állami Egyetemen tartottam előadást. Emellett részt vettem számos európai programban is, például a Mi vagyunk Európa német–ukrán ifjúsági programban Drezdában, valamint a lengyel–német–ukrán ifjúsági csereprogramban Zakopaneban. Bécsben az ENSZ-nél és Budapesten az ukrán nagykövetségen is részt vettem szakmai gyakorlatokon. A Mathias Corvinus Collegium vezetőképzőjét is sikeresen elvégeztem. Ezek az élmények nemcsak a szakmai fejlődésemet segítették, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy nemzetközi perspektívából szemléljem a társadalmi és oktatási kérdéseket, valamint értékes kapcsolati hálót építsek ki.
– Munkácsról került Kijevbe.
– Nagyapám magyar származású volt, ezért Munkácson magyar óvodába és magyar tannyelvű általános iskolába jártam. Helyben szereztem az első diplomámat is, majd innen vezetett az utam Ivano-Frankivszkba. Eközben édesanyám Kijevbe költözött, őt követtem a fővárosba, ahol 11 évet éltünk. 2021-ben ő visszatért Munkácsra, én azonban a végleges hazatérést megelőzően még aktívan tevékenykedtem Budapesten, majd Brüsszelben töltöttem fél évet Bocskor Andrea akkori EP-képviselő mellett gyakornokként. Ezt követően állapodtam meg újra szülőföldemen. Kijevben is ragaszkodtam a gyökereimhez, hiszen ottlétünk során csatlakoztam a Magyarok Kijevi Egyesületéhez, amelynek 2014-től elnökségi tagja is voltam, illetve megalapítottuk a Tisza énekkart is, mellyel számos ukrajnai városban és a világ több pontján népszerűsítettük a kárpátaljai magyar kultúrát. Sokat köszönhetek az egyesületnek, hiszen remek emberekkel ismerkedhettem meg, és az itt eltöltött idő során tudatosult bennem a nemzetközi kapcsolatok iránti érdeklődés.
– Milyen volt a hazatérés?
– Egy évtizednyi ottlét után megszoktam a fővárosi pörgést, az MKE és a Magyarország Kijevi Nagykövetsége által rendezett eseményeket, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia által szervezett konferenciákat, a folyamatos információcserét, a kapcsolatépítési lehetőségeket, így valamelyest mozgalmasabb volt a kijevi élet. Nagyon jól éreztem magamat ott, ám a jelenlegi helyzetben nem vágyom vissza. Évente egy-két alkalommal ellátogatok a fővárosba, néhány napot ott töltök az aktuális eseményen való részvétel miatt. A barátságok, ismeretségek megmaradtak, a háború miatt azonban sokakkal már leginkább online tartom a kapcsolatot.
– Könnyen beilleszkedett a kárpátaljai mindennapokba?
– Hamar megtaláltam a helyemet a főiskola kollektívájában, hiszen közös célok vezérelnek minket, a magyar oktatás fenntartása, a kulturális élet és a hagyományok továbbadása Kárpátalján. A kijevihez hasonló közösségben dolgozom, hiszen ott is leginkább kárpátaljaiakkal voltam körülvéve, az ottani gyakorlati tapasztalataimat pedig igyekszem beépíteni a tanmenetbe. Ezért a diplomácia jeles képviselőinek előadásaival, a gyakorlatban megvalósuló párbeszédekkel próbálom színesíteni az óráimat, hiszen fontos, hogy a diákok első kézből ismerjék meg a nemzetközi kapcsolatok működését, a különböző kultúrák közötti kommunikáció sajátosságait, valamint a diplomácia és az európai integráció aktuális kihívásait.
– Hogyan értékeli az elmúlt öt év történéseit?
– A koronavírus-járvány előtt két hónappal éppen Kínában tartózkodtam, így érdekes és egy kicsit félelmetes volt megtapasztalni az epidémia következményeit. Kijev nagyváros, mégis teljesen leállt az élet, ám egy idő után a digitalizáció terjedésével és fejlődésével emberibb körülmények között vészelhettük át az elszigetelt mindennapokat. A háború kitörése szintén külföldön, Magyarországon ért, ám a barátaimtól első kézből értesültem azokról a borzalmakról, amelyeket át kellett élniük. Az azóta eltelt időben sem tudtam mindezen teljesen felülkerekedni.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Az aktív élet és kikapcsolódás híve vagyok, ezért számos sportot kipróbáltam. Szeretek úszni, teniszezni járok, illetve a síelés is az egyik kedvenc időtöltésem közé tartozik. Emellett nagyon szeretek utazni, a korábbi amerikai és kínai utazásaim nagy hatást gyakoroltak a világnézetemre. A vágyálmom Ázsia fejlett országainak, köztük Szingapúrnak és Mianmarnak a felfedezése, illetve szívesen eljutnék még Thaiföldre és Rio de Janeiróba is. Az európai kontinenst tekintve pedig Írország vonz. Igaz, itt már jártam, ugyanis a nagydoktori munkámat a Diaszpóra-diplomácia: Írország külpolitikája a modern nemzetközi kapcsolatok rendszerében témában írom az ír nyelv fokozatos eltűnéséről, annak politikai hátteréről. Számos hasonlóságot vélek felfedezni Írországgal és Kárpátaljával, Ukrajnával kapcsolatban, így kitartok e tematika mellett.
– Kiismeri az embereket?
– Számos nemzetiségű és kultúrájú emberrel dolgoztam együtt, így úgy érzem, hamar megtalálom a közös nyelvet mindenkivel, és a szándékaikat is helyesen felmérem. Sok múlik azonban az élő kommunikáción, ami az utóbbi időben kezd háttérbe szorulni a digitalizáció és az online kapcsolattartás térnyerése miatt, pedig a személyes kontaktus kulcsfontosságú a hatékony párbeszéd és a bizalom kiépítése szempontjából. Barátságok kiépítésével már óvatosabb vagyok, munkahelyi kapcsolatokat azonban szívesen hozok létre.
– Mik a céljai?
– Szeretném befejezni a nagydoktori munkámat, illetve elérkezettnek látom az időt a családalapításra.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
