Orvoscsaládba született, teljesen egyértelmű volt számára, hogy a gyógyítás lesz a hivatása. Nagy örömére szolgál, hogy gyermekei is tovább vitték ezt az örökséget. Akupresszúrás szakemberként nagy elégedettséggel tölti el, hogy viszonylag gyorsan tud enyhíteni páciensei fájdalmain. Hatékonyan segít például a dohányzásról való leszokásban, ízületi csont- és porc degeneratív elváltozás, gerinc és idegrendszeri panaszok esetén. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Jaszencsák Vladimir belgyógyász, akupunktúrás szakorvos.
Magyar Tímea
– Mi ösztönözte rá, hogy a világ talán legfelelősségteljesebb hivatását válassza?
– Számomra magától értetődő volt, hogy a medicinát választom, ugyanis orvoscsaládba születtem. Szüleim, nagybácsim, akinek az emlékére a nevemet kaptam, a felesége, a testvérem, mindnyájan egészségügyisek. Nem kellett késztetni, gyerekkoromtól magamba szívtam az orvoslást, miután folyamatosan doktorok között voltam, édesanyám osztályvezetőként gyakran konzultált, apukám és a nagybácsim az egyetem orvosi karán tanított, így amikor arra került a sor, egyértelmű volt, hogy az Ungvári Állami Egyetem orvosi karára felvételizek.
– Szakmai pályafutása gördülékenyen alakult, vagy emlékszik nehézségekre?
– Akkoriban három évre bárhová kihelyezhették a friss diplomásokat, én viszont természetesen Kárpátalján szerettem volna maradni. Hiába jeles eredménnyel végeztem, Ungváron nem tudtam elhelyezkedni, így kerültem a munkácsi járási Kárpáti Szanatóriumba belgyógyásznak. Három év után felajánlották, hogy képezzem tovább magam. Éltem a lehetőséggel és elutaztam a tatárföldi Kazanyba, ahol Dina Tabejeva professzorasszony irányítása alatt elsajátítottam az akupresszúra csínját-bínját. Itthon egy ideig még belgyógyászként is gyógyítottam, de egy idő után, amikor egyre több páciensem lett és már nem érkeztem két feladatot ellátni, teljesen áttértem az akupunktúrára. Mivel az akupunktúra a fizikoterápia szerves része, ami viszont a szanatóriumi ellátás alapja, a szanatórium vezetősége támogatta ezt a novációt.
– Mennyire vált elterjedtté ez a gyógymód, s miben rejlik a lényege?
– Eleinte csak a mi szanatóriumunkban volt elérhető, aztán idővel egyre többen kezdtek foglalkozni vele Kárpátalján. Lényege abban rejlik, hogy vékony tűkkel stimuláljuk a test bizonyos pontjait, hogy enyhítsük a fájdalmat és helyreállítsuk a test energiarendszereinek egyensúlyát. A hagyományos kínai orvosláson alapuló módszer szerint ugyanis testünkben vannak olyan energiacsatornák, amelyeket meridiánoknak nevezünk, és ha elzáródnak, betegségeket okozhatnak. Amikor tűket szúrunk ezekbe a pontokba, feloldjuk a meridiánokat és helyreállítjuk a test természetes egyensúlyát. Azonnal hat, például a fejfájással vagy isiásszal hozzám betérő páciensnek a kezelés után azonnal megszűnik a panasza. Teljesen biztonságos, ártani nem lehet vele, ellentétben például a helytelen manuálterápiával. Kevesen tudják, hogy többféle akupresszúra létezik: klasszikus kínai (egész test), koreai (kéz, láb, fej) és francia (fül) akupunktúra. Nagyszerűen segít például a dohányzásról való leszokásban, ízületi csont- és porc degeneratív elváltozás, gerinc és idegrendszeri panaszok esetén is.
– Mikor alapított saját családot?
– Feleségemmel, aki kardiológus, még egyetemi éveim alatt házasodtunk össze. Egyik barátom, Rájnis Gyuri házibuliján láttam meg Erikát, de eleinte csak ismerősök voltunk. Aztán mindketten az orvosi karon tanultunk. Én elég bátortalan, csendes fiú voltam, de egy nap, amikor kijöttem az egyetemről, Erika megszólított, hogy „mehetünk együtt hazafelé.” Azóta, immár 44 éve, együtt vagyunk. Három évig terveztünk a szanatóriumban maradni, ugyanis 1983-ban ő is ott helyezkedett el, aztán 45 év lett belőle. Mellesleg akkoriban a 25 orvosból 12 színmagyar volt, de sajnos a 90-es években elvándoroltak. Két lányunk van, az idősebbik, Ingrid onkológus, Magyarországon él a családjával, a kisebbik, Krisztina, egészségügyi menedzsmenttel foglalkozik. Krisztina inkább rám hasonlít külsőre is, míg Ingrid a feleségemre. Ingrid révén két unokánk van, Péter, aki a debreceni egyetem orvosi karán tanul és Zsuzsanna, aki jogásznak készül. Igyekszünk havi szinten meglátogatni őket.
– A gyereknevelésből milyen arányban vette ki a részét?
– Az otthoni teendőket mindig is megosztottuk egymás között. Amíg kicsik voltak a gyerekek, felváltva dolgoztunk, délig én, délután Erika volt velük vagy fordítva. Ma enyémek a klasszikus férfi feladatok. A konyhába Erika nem enged be. Néha mi is szoktunk veszekedni, hisz a ház nem templom, de hogy több mint négy évtizeden át kitartottunk egymás mellett, annak a kölcsönös tisztelet, a türelem és a szeretet a titka.
– Könnyen meghatódik?
– Ez a korral változott. Az évek múlásával egyre szentimentálisabb lettem. Képes vagyok elpityeredni egy régi magyar dalon, vagy egy érzelmes filmen.
– Mennyire romantikus?
– Nem vagyok az a virágot ajándékozó, külsőségekre adó típus. Azt vallom, nem egyszer vagy kétszer egy éven, hanem minden nap gondoskodni kell a páromról.
– Miből merít energiát?
– Fiatal korom óta jelen volt az életemben a testedzés, mindig sportoltam valamit, ami feltöltött. Sajnálom a mai fiatalokat, mert úszás, kirándulás helyett folyamatosan a tabletjeiket nyomogatják. Nekünk volt egy nagy kertünk, a pajtásaimmal fára másztunk, szaladgáltunk… Manapság vezetés közben töltődök.
– Miben vagy kiben hisz?
– Hal vagyok, tehát hiszékeny. Mindig azt gondolom, hogy mivel én jól viszonyulok másokhoz, mások is úgy fognak hozzám, de sokszor kellett csalódnom. A feleségem realista, ő szokott kijózanítani.
–Melyik emberi tulajdonságot értékeli a legtöbbre és melyiket törölné el?
–A tiszteletet főleg az idősebbek, a betegek iránt. A hazugságot viszont eltörölném.
– Van valamilyen káros szenvedélye?
– Személyes szerencsém, hogy gyerekkorom óta édesszájú vagyok, emiatt nem dohányzom, nem iszom, inkább valami édeset majszolok. A fagyi a kedvencem.
– Van olyan dolog, amiről öt-tíz évvel ezelőtt más volt a véleménye?
– Amíg az ember fiatal, nem gondol az évek múlására. A korral egyre jobban megbecsülöm az életet. Korábban mindig terveztem valamit, rohantam valahová. Mióta elértem a nyugdíjkort, azóta minden egyes napnak örülök és igyekszem a lehető legjobban kihasználni.
– Mire nincs szüksége az emberiségnek?
– Fegyverekre, erőszakra.
xxx
Kedvencek:
étel: rántott hús
ital: kávé
állat: cica, kutya
növény: sárgabarac1k
könyv: Ernest Hemingway
zene: magyar táncdalok
évszak: nyár
napszak: reggel
szín: kék
erényének tartott tulajdonsága: kiegyensúlyozott
negatív vonása: gyakran elbizonytalanodik
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
