Sokan szívesen vesznek részt evangelizációs estéken, mert valami többre vágynak, keresnek valamit. Azok, akik szívükben a tiszta ige iránti vágyat hordozzák, erősebbé válnak az elhívásukban és szolgálatukban. Az érdeklődők ezeken az alkalmakon vagy választ találnak kérdéseikre, vagy nem, attól függően, hogy nyitottak-e a változásra vagy elzárkóznak előle. A nyitott szív rendkívül fontos, amikor valaki a templomban helyet foglal. Az igazi istentisztelet azt jelenti, hogy kitárulkozunk, és teljes szívvel jelen vagyunk Isten előtt, bűnbánattal. Ennek céljából szerveztek evangelizációs estéket a Nagygejőci Református Egyházközségben. Az ott hallott igei üzenetek, tanítások és bizonyságtételek segítenek megerősíteni a hitünket, és elmélyíthetik kapcsolatunkat Istennel.
Varga Brigitta
Az evangelizációs hét első napján Zán Fábián Sándor, A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) püspöke János evangéliumának 13. fejezetéből a 1-11. vers alapján hirdette az igét, melyben Jézus az utolsó vacsorán, a tanítványaival való búcsúzás előtt, alázattal megmossa lábaikat. Ezzel példát ad arra, hogy a vezetés és az isteni szeretet nem a hatalom, hanem a szolgálat alapja. Péter először vonakodik, és nem akarja, hogy Jézus megmossa a lábát, de Jézus válasza szerint, ha nem engedi, nem lehet része vele való közösségében. Jézus hangsúlyozza, hogy a tisztulás nem a külső dolgokon múlik, hanem a szív és a lélek megtisztulásán.
A cselekedet tanulsága, hogy a hívőknek mások szolgálatára kell törekedniük, és alázattal kell élniük, követve Jézus példáját.
A KRE püspöke prédikációjában elmondta, húsvét előtt nekünk is megadja az Isten a készülődés lehetőségét, erre van az úrvacsora, és az azt megelőző bűnbánati alkalmak és sok más egyéb összejövetel, mint akár a mostani.
– Tulajdonképpen születésünktől kezdve egész életünk arról szól, hogy készülünk az atyához. A keresztvíz Jézus vérének a jelképe, mely által esélyt kapunk az üdvösségre. Életünk során egyik legfőbb célunknak a mennyei otthon elérésének kell lennie, és addig az evangélium szolgálatában álló hívek kell lennünk.
Egyházkerületünkben a 2025-ös év a szolgálat éve. Nekünk, lelkészeknek pedig egyik legfőbb feladatunk, hogy szolgálatra buzdítsunk.
Szánjuk időt az Isten országának építésére, embertársaink szolgálatra vezetésére. Ehhez persze szükség van indíttatásra és arra, hogy megnyissuk szívünket az Isten hívására. Jézus jól tudta, hogy eljött az ő órája, melyben át kell mennie e világból az Atyához. Tudta, hogy mi vár rá, és imádságos szívvel készült a kereszthalálra. A mi életünkben előfordulnak olyan helyzetek, melyeket nehezen fogadunk el és folyamatosan megkérdőjelezünk, lehet ez akár a háború vagy egy betegség is. Van, amikor nem kapunk válaszokat, csak az alázatos elfogadás marad. Erős hittel és imádságos szívvel azonban túl tudunk jutni a nehézségeken. Ha engedünk az elhívásnak, Jézus áldozata a megváltás csodája lehet a mi életünkön – fogalmazott Zán Fábián Sándor.
A második napon Tóth László nagyberegi lelkipásztor, Bereg megye esperese volt a gyülekezet vendégelőadója, aki elsőként a Zsidókhoz írt levél 13, 8-9 versével köszöntötte a gyülekezetet: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, a kik azok körül járnak.” Ezt követően Péter első levele 2. részének 18-25. igeszakasza alapján prédikált, mely a szolgák és mesterek közötti kapcsolatot tárgyalja, hangsúlyozva, hogy
a szolgáknak alá kell vetniük magukat mestereiknek, még akkor is, ha azok igazságtalanok.
Péter arra bátorítja őket, hogy türelemmel viseljék el a szenvedést, mert ha helyesen szenvednek Istenért, akkor az kedves előtte. Jézus példáját hozza fel, aki bűntelenül és igazságtalanul szenvedett, mégis kitartott, és nem válaszolt gonoszsággal a gonoszságra. Azt tanítja, hogy Jézus áldozata által az emberek bűnei megbocsáttattak, és Ő a gyógyulás forrása. Végül Péter emlékeztet arra, hogy Jézus a pásztora a hívőknek, aki visszavezeti őket Istenhez, és megváltja őket a bűn rabságából.
A lelkipásztor szavai szerint ez az igeszakasz arra tanít, hogy türelemmel és alázattal viseljük el a szenvedést, különösen akkor, ha igazságtalan bánásmódban részesülünk, követve Jézus példáját. Emellett arra bátorít, hogy ne válaszoljunk gonoszsággal a gonoszságra, hanem kitartsuk a helyes úton, mivel Jézus áldozata által bűneink megbocsáttatnak és Istenhez vezethetők.
A harmadik napon Gulácsy Dániel, a Munkácsi Református Egyházközség lelkipásztora látogatott el a gyülekezetbe, aki János evangéliumának a 12. részéből a 26. vers alapján szólt a gyülekezethez. Az ige hangsúlyozza, hogy
az embereknek nem elég csupán Jézust követniük, de a szolgálat és az önfeláldozás is elengedhetetlen.
A vers arra is utal, hogy a szolgálat Jézus követése által egyúttal Isten akaratának teljesítését is jelenti.
A negyedik napon pedig Svantner Gergő, az Alsóvadászi Református Egyházközség lelkipásztora hirdette az igét János evangéliuma 13. részének a 34. verse alapján, mely Jézus új parancsolatát tartalmazza, miszerint a tanítványoknak úgy kell szeretniük egymást, ahogyan Ő szerette őket. Az igehirdető a család tekintetében magyarázta az adott igeszakaszt, elmondva, hogy a szeretetnek alapvető pillérnek kell lennie minden emberi kapcsolatban.
A családtagoknak úgy kell egymást szeretniük, ahogyan Jézus szerette tanítványait: feltétel nélküli, önzetlen és áldozatos módon.
Ennek a szeretetnek nem csupán szavakban, hanem tettekben is meg kell nyilvánulnia, ezáltal segít a konfliktusok kezelésében, a megbocsátásban és a kölcsönös tisztelet fenntartásában. Ha a családtagok a szeretet parancsát követik, akkor erős, támogató és egységes közösséget alkothatnak. Jézus szeretete példaként szolgál a családok számára, hogy hogyan építhetnek olyan kapcsolatokat, amelyek tükrözik Isten szeretetét.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
