Ön betartja a böjtöt? – erről kérdeztük olvasóinkat a Kárpáti Igaz Szó legutóbbi KISZó-kérdésében. A nem reprezentatív felmérésből kiderült, a válaszadók között fele-fele arányban oszlanak meg azok, akik megtartóztatják magukat valamilyen tevékenységtől a böjti időszak alatt, és azok, akik nem gyakorolják ezt a liturgikus hagyományt.
Simon Rita
Sokak fejében a böjt puszta diétaként él, amelyet a tavasz közeledtével próbálunk ki, hogy testünket „nyári formába” hozzuk. Pedig a böjt jóval több ennél: spirituális gyakorlat, önvizsgálat, lelki megújulás. Mit is jelent valójában a böjt a katolikus hagyomány szerint, honnan ered, és miként érdemes gyakorolni?
A keresztény kultúrkörben a húsvétot megelőző negyvennapos időszakot nevezzük böjtnek, ami hamvazószerdán kezdődik és húsvétvasárnap ér véget. A katolikus egyházban a böjt évezredes gyakorlat, Jézus negyvennapos pusztai böjtölésére vezethető vissza. A nagyböjt a keresztény ember számára a bűnbánat és a lelki megújulás időszaka. Ilyenkor a hívek nem csupán az ételtől tartózkodnak, hanem tudatosan csökkentik a világi örömöket, ezzel is jobban megélve hitüket.
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a böjt alapvetően két dolgot jelent: önfegyelmet és imádságot.
Az egyház szabályai szerint hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt kell tartani, ami azt jelenti, hogy csak egyszer lehet jóllakni, kétszer pedig csak enyhébben étkezni, kerülve a húst. Emellett a pénteki napokon hagyományosan tartózkodnak a hústól, a lelki elmélyülés érdekében pedig ajánlott több időt szánni imádságra, elmélkedésre, jótékonykodásra.
Az egyik katolikus pap, teológus szerint a böjt akkor helyes, ha belső, lelki dimenziója is hangsúlyos. A böjt nem fogyókúra. A böjt célja, hogy az ember mélyebben megélje kapcsolatát Istennel, és jobban odafigyeljen felebarátaira. Fontos, hogy amit megvonunk magunktól, azt valamilyen formában odaajándékozzuk másoknak – időnket, figyelmünket vagy akár anyagi javainkat.
Egy református lelkész úgy fogalmazott, hogy bár református körökben nem kötelező a böjtölés, nagyon is ajánlott a lelki gyakorlat:
„A református egyház ugyan nem ír elő böjti szabályokat, de arra buzdít, hogy a hívő önként, személyes meggyőződésből tartson önvizsgálatot és mértékletességet. A böjt nálunk is a lelki megtisztulás eszköze: Istenhez való odafordulás, az imádságban való elmélyülés lehetősége.”
A beregszászi Újvári Zsuzsa református hívőként böjtöl. Szerinte a böjt nemcsak étkezési, hanem lelki kérdés is.
Lapunk megkeresésére elmondta, nála most a húsmentes étkezést jelenti a böjt, de tisztában van vele, hogy nem csak ilyen módon lehet önmegtartóztatást gyakorolni.
– Igyekszem ez alatt az idő alatt közelebb kerülni Istenhez, odafigyelni az apró dolgokra, örülni mindennek, ami körülvesz, és így lélekben jobban várni, megérteni magát a húsvétot – magyarázza a beregszászi nő. – Tavaly inkább az motivált a böjt alatt, hogy kevesebbet idegeskedjek, próbáljak nyugodtan viszonyulni az emberekhez, a munkámhoz. Idén pedig már többször elmegyek a templomba, többet tudok imádkozni, hálát adni. Úgy érzem, nehéz volt az elmúlt három év, a háborús helyzet engem is megérintett, szeretnék hálát adni azért, hogy ennek ellenére jól alakult az életem. A Biblia szerint, aki kér, annak megadatik – ezért nincs más dolgunk, csak kérni, hálát adni és bűnbánatot tartani.
Korábbi KISZó-kérdés elemzésünk:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
