Most, hogy egyre többet beszélnek a tűzszünet lehetőségéről, a béketárgyalások elkezdéséről, egyre több szó esik arról is, mi lesz a háború elől külföldre elmenekültek sorsa, vajon hányan térnek majd vissza? A kérdés rendkívül összetett, s bizony annak alakulása meghatározó fontosságú lehet az ország további demográfiai, szociális, politikai és gazdasági sorsára.
Tudjuk, 2022. február 24-én sokan úgy indultak fejvesztve útnak, hogy csak néhány hétre mennek, s hamarosan hazatérhetnek. Nem így történt. Ám a többség néhány hónappal később is még úgy gondolkodott, a háború befejezése után feltétlen visszajön. Egy akkori felmérés tanúsága szerint a külföldre menekültek 74 százaléka volt ezen a véleményen. Számuk mára 43 százalékra csökkent, a pesszimistább jóslatok szerint jó esetben is csak minden harmadik ukrán térhet haza. Amennyiben nem lesz záros határidőn belül tűzszünet, nem teremtődnek meg legalább egy viszonylagos nyugalom alapjai, ezek az arányok még jobban zsugorodhatnak annak minden létező keserű következményeivel együtt.
Hiszen hova is térhetnének vissza? Százezrek otthonai pusztultak el, az országban drákói szigorú a hadiállapot, a határok csak befelé vannak nyitva, a korrupció az élet minden területét polipszerűen szövi át. Becslések szerint a háború kitörése miatt 10 millióan özönlöttek ki, sok millióan már 2022 előtt is eleve kint dolgoztak vendégmunkásként. Az ukrán munkáskezeket megbecsülik Európában is, inkább foglalkoztatják őket, semmint az arab bevándorlókat vagy az Afrikából érkezőket. Az a tapasztalat, hogy egyre több ukrán család ereszt külföldön gyökeret. A gyerekek ott járnak óvodába, iskolába, a szülők is nyelvet tanulnak, munkát vállalnak, napról napra erősebben integrálódnak az adott környezetbe. Lengyelországban körülbelül egymillió ukrán lehet, 67 százalékuk már elhelyezkedett vagy aktív álláskeresésben van. Tudták, hogy a lengyel GDP 1,1 százalékát már az ukrán munkavállalók adják. A legtöbb ukrán Németországban él, ott a legerősebb a szociális háló. A különféle segélyekből több pénz jön össze, mintha valaki idehaza dolgozna. Az ingyen megélhetés ellenére azonban ott is mind többen állnak munkába, 43 százalékuk már foglalkoztatva van, vagy nyelvet tanul, hogy munkába állhasson.
Ezek az adatok nem sok jóval kecsegtetnek Ukrajna számára. Bizonytalan, hogy mennyien térhetnek mégis haza, az viszont bizonyos, százezrek csak arra várnak, hogy ismét járhatóak legyenek a határok, mert még egyszer nem akarják megkockáztatni a háború és a vele járó kötelező mozgósítás veszélyét…
Oleg Pendzin ismert ukrán közgazdász már most azzal riogat, hogy a kialakult demográfiai és gazdasági veszélyhelyzet miatt Ukrajnának évente 400 ezer migránsra lehet szüksége, hogy pótolni tudja a rémisztő népességfogyást. És nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem a szó egyenes értelmében is férfiakra lesz szükség, hiszen nagyon sokan meghaltak a fronton vagy váltak egy életre kiszolgáltatott rokkanttá…
Faluhelyen ott tartunk, hogy már most sincs, aki traktorra vagy kombájnra üljön, a városokban nőket toboroznak járművezetői állásokba, de még a nehéziparban, például a megmaradt bányákban is nőket igyekeznek betanítani.
Ukrajnának sürgősen békére van szüksége. Mint a kiszáradt embernek egy pohár vízre, ami életmentő tud lenni…
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
