Költészet-nap Beregszászban
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet idén is megrendezte a Vers a tér(b)en elnevezésű eseményét. A PCS kárpátaljai magyar iskolákat megszólító költészetnapi villámcsődületén rendszerint az adott évben jubiláló költő választott versét szavalják el közösen Beregszász főterén. Az érvényben lévő hadiállapot okán a kültéri tömegrendezvényre még várnunk kell, ezért a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában csendült fel Nagy László: Adjon az Isten című költeménye.
Hegedűs Csilla
Molnár Krisztina, a PCS munkatársa köszöntőjében kiemelte, ez a 11-ik alkalom, hogy egy jubiláló költő választott versével méltatják a magyar költészet napját, és a nyolcadik, hogy közös versmondásra is invitálhatják a közösséget.
– Amikor az irodalmi évfordulók kapcsán felvetődött Nagy László neve, aki 100 évvel ezelőtt született, nem kellett sokat gondolkodnunk a versválasztáson. Az Adjon az Isten című alkotásban mindent felsorol a költő, amire nekünk, kárpátaljai magyaroknak is fokozott szükségünk van. Nagy László gondolatai mentén kívánom, hogy adjon az Isten fényeket, megtartó erőt, építő közösséget, hogy legyen támaszunk a kétségeinkben, és hozza el a rég várt békét – fogalmazott Molnár Krisztina.
– A mai napon a 120 évvel ezelőtt született, s fiatalon elhunyt költőre, József Attilára emlékezünk, aki magyarok nemzedékeit tanította, s tanítja mind a mai napig. József Attila az, aki a mai nemzedék számára is azt üzeni: „A mindenséggel mérd magad”, hogy ne legyünk megalkuvók. S ma is sokan tudunk azonosulni – határon innen és túl – azzal a gondolattal, melyet a Hazám című versében fogalmazott meg: „édes hazám fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad” – idézte József Attilát Fülöp Andrea, a beregszászi konzulátus konzulja. A diplomata köszönetet mondott a szervezőknek, hogy idén is közös szavalással méltathatják a magyar költészet napját.
Csizmár János, a Rákóczi-főiskola rektorhelyettese köszöntőjében kiemelte, nemcsak azért történik ma különleges dolog, mert a magyar költészet napja van, hanem azért is, mert a vers kilép a könyvtárból, a tanteremből, a polcokról, és megérkezik közénk a térbe.
– Ez a rendezvény nemcsak a magyar irodalom gazdagságát ünnepli, hanem azt is, hogy a költészet él, itt van. Egy-egy vers, egy-egy sor képes lelassítani az időt, megállítani a rohanást, emlékeztetni arra, hogy élünk, érzünk, kérdezünk. Különösen szép, hogy a vers ma nem egyedül van, nem magányosan lapul egy könyvben, hanem belakja a teret, együtt dobban velünk – fogalmazott a rektorhelyettes.
A megmozdulásra Ungvártól Nagyszőlősig, Kárpátalja minden magyar nyelvű tanintézményéből érkeztek diákok. Így a köszöntők után Orosz Ibolya, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze vezetésével több mint hatszáz tanuló szavalta együtt Nagy László költeményét, melynek aztán a Marcsák Gergely által megzenésített változatát is elénekelték.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
