Ne vágd le a szárnyaimat! címmel szervezett képzést a roma tanintézményekben dolgozó munkatársak és roma gyülekezetekben szolgáló nevelők számára a Reményteljes Roma Jövő civil szervezet. Az rendezvénynek a Nagydobrony-déli Református Cigány Missziói Egyházközség Óvodája adott otthont. Az alkalomra nemcsak a helyi roma gyülekezetből, hanem Kisdobronyból és Szürtéből is többen érkeztek.
Varga Brigitta
Egy hatalmas, impozáns épületben fogadják a helyiek az alkalomra érkezőket. Kolozsy Andrástól, az Ungi Református Egyházmegye esperesétől, a Nagydobrony-déli Református Cigány Missziói Egyházközség lelkipásztorától megtudtuk, ennek az épületnek a helyén korábban egy kisebb épület állt, mely hét évvel ezelőtt sajnos leégett. A tűzben szerencsére senki nem sérült meg, de az anyagi kár jelentős volt.
– A lángok átterjedtek a szomszédos családi házra is. A tűzoltók szinte semmit nem tudtak megmenteni az épületből, a teljes berendezés odaveszett. Az óvodába akkor mintegy hatvan roma gyerek járt.
A tűzesetet követően minden várakozást meghaladó mértékű adakozás indult Kárpátalján és Magyarországon.
A Magyarországi Református Egyház országos gyűjtést indított, amelynek koordinálására a Magyar Református Szeretetszolgálatot kérte fel. Támogatásuknak köszönhetően épülhetett újjá az imaház és óvoda – fogalmazott a lelkipásztor.
Újraindulhatott az óvodai oktatás és a gyülekezeti alkalmak is itt kerülnek lebonyolításra a Kárpátaljai Református Egyházkerület támogatásával. Kolozsy Judit, az óvoda vezetője elmondta, a háború kitörését követően jelentősen csökkent az itt élő romák száma. Míg korábban 600-an laktak a telepen, mára körülbelül 200 fő maradt.
Az épület úgy lett kialakítva, hogy több óvodai csoport számára is helyet biztosítson, a csökkenő létszám miatt jelenleg egy vegyes csoport működik 26 csemetével.
Hétfőtől péntekig összesen 8 fő dolgozik azon, hogy a gyerekek kellemes légkörben és tiszta környezetben fejlődjenek. Az óvoda vezetője hozzátette: a gyerekek szülei többnyire írástudatlanok, nem tudják őket segíteni a tanulásban, így a szocializációnak kiváló terepe a református óvoda, ahol igyekeznek hozzászoktatni a gyerekeket a rendhez, a tisztasághoz, a szabályokhoz.
– A roma gyermekek nyelvi, szociális hátrányai nagy kihívást jelentenek a pedagógusok számára, és ezek leküzdése speciális módszereket, sok türelmet és szakszerű képzést igényel. A hozzánk érkező csemeték elsősorban megismerkednek a tisztálkodás fontosságával, mert sok családnál még a mai napig nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek. Minden hét első napja fürdetéssel indul, majd tiszta ruhába öltöztetjük a kicsiket. Az egyházkerület diakóniai osztályától rendszeresen kapunk gyerekruhákat, így tiszta ruhát tudunk rájuk adni. Már tudják, hogy amint belépnek az épületbe, le kell huzakodniuk, és bent az épületben csak papucsban szabad járniuk. Ezt követően kezet és arcot mosnak, de a WC használatát is elsajátították már.
Emellett rendet, fegyelmet tanulnak: hogyan kell köszönni, hogy szóljunk az idősebbekhez, és hogyan kell viselkedni, illetve mi a teendő a foglalkozásokon.
Bár rendkívül kevés a sikerélmény, annak a látványa, hogy a rendezetlen, piszkosan érkező lurkókból milyen szép gyerekek lesznek a fürdetés és öltöztetés után, mindig mosolyt csal az óvónők arcára. De az is egyfajta megerősítés számunkra, hogy az itt kapott nevelés megmarad bennük: nemcsak az óvodában, de otthon is szebben és választékosabban beszélnek, illedelmesebben viselkednek. Mi minden esetben továbbtanulásra biztatjuk őket. Jelenleg is jár 4 iskolaérett gyerek az intézményünkbe, közülük kettő már biztosan folytatja a tanulást, de a másik két gyermek szülei még nem döntöttek csemetéjük sorsáról.
Az ilyen intézményekben dolgozó munkatársak részére szervezett képzést a Reményteljes Roma Jövő civil szervezet Nagydobronyban, ahol elsőként Jakab Zsuzsanna köszöntötte a megjelenteket.
– Néha mi, felnőttek vagyunk azok, akik a fejlődésben lévő gyermekeket visszahúzzuk, és úgymond „letörjük a szárnyaikat”.
A mostani alkalom célja, hogy a roma gyerekekkel foglalkozó nevelők és oktatók közelebb kerüljenek és nagyobb rálátásuk legyen a gyermekek lelkivilágára – fogalmazott a szervezet alelnöke és projektmenedzsere, hozzátéve: bízik abban, hogy mindenki hasznos tudással gyarapodik, amelyet nemcsak munkahelyén, de saját családja körében is alkalmazni tud majd.
– Legfőbb célunk, hogy segítsük a kárpátaljai romák felzárkózását, és támogatást nyújtsunk számukra az élet számos területén. Hosszú évek óta foglalkozunk a romák problémáival, igényeivel. Szükségesnek tartottuk egy ilyen képzési nap megszervezését, mert látjuk azt, a gyerekekkel végzett munka sokkal több energiát és kitartást igényel, és a nevelőknek szüksége van megerősítésre, útmutatásra – árulta el Horváth József, a szervezet elnöke.
Ezután Galba Anna ötödéves teológus tartott áhítatot, melynek vezérigéje Máté evangéliuma 19. fejezetének 13-15. verse volt: „Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa. Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan”.
A nap további részében Bara Szabina pszichológus tartott előadást, melyben a tanár–gyermek, tanár–szülő és szülő–gyermek kapcsolatok pszichológiai hátterét, dinamikáját és fejlesztési lehetőségeit tárgyalta. Kifejtette:
a gyermekek számára ezek a kapcsolatok alapvetően meghatározzák a biztonságérzetet, a motivációt és az önértékelést,
ezért kulcsfontosságú, hogy ezek a viszonyok támogatásra, elfogadásra és együttműködésre épüljenek.
Az előadó leszögezte, a tanárok szerepe túlmutat a tudásátadáson – ők egyfajta érzelmi referenciafigurák is, akiknek hitelessége, következetessége és empatikus hozzáállása nagyban befolyásolja a gyermek tanulási attitűdjét és közérzetét. Ugyanígy, a szülők és a pedagógusok közötti kapcsolat is erőteljes hatással van a gyermek fejlődésére.
Egy harmonikus, partneri viszonyban a felek egymás munkáját támogatják, visszajelzéseiket pedig nem vádaskodásként, hanem fejlődési lehetőségként értelmezik.
Felszólalásában a szakember kiemelte a kommunikáció fontosságát is: a világos, őszinte, asszertív stílus elősegíti a bizalom kialakulását. Az érzések hiteles kifejezése – legyen szó düh, félelem vagy öröm megosztásáról – lehetővé teszi a kapcsolatok mélyülését, és modellként szolgál a gyermek számára is.
Hozzátette: a gyerek–szülő kapcsolat kapcsán hangsúlyossá válik az elfogadás, a következetesség és az érzelmi támogatás szerepe.
A gyermek érzelmi állapota, viselkedése sokszor tükre a kapcsolati környezetének, így a szülői viselkedés közvetetten is formálja a pedagógussal való kapcsolatát, és fordítva.
Ezután egy rövid szünet és szeretetvendégség következett, majd a nap második felében a résztvevők csoportos foglalkozásokon vettek részt. Először egy bemutatkozó körben neveik mellé egy-egy rájuk jellemző tulajdonsággal mutatkoztak be egymásnak, majd a Dream City kártyák segítségével beszéltek aktuális érzelmeikről. Végül elhangzott Szécsi Magda: „A Pettyetlen Katica” című alkotása, mellyel a szakember az empátia, a megértés fontosságára hívta fel a figyelmet.
Kapcsolódó:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
