Munkája és élete szervesen összefonódik azzal a közösséggel, ahol felnőtt, és amelyhez ma is tartozik. Szigorúsága hátterében mély szeretet, őszintesége mögött megingathatatlan értékrend rejlik. Kötődik Kárpátaljához, és hisz abban, hogy a hit, a család és a közösség megtartó erő lehet a mindennapokban. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Zenics-Lőrinc Edina, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola alsós tanítónője.
Bujdosó Ivett
– A pedagógusi pályát választotta.
– Középfokú tanulmányaimat a Nagyberegi Középiskolában végeztem, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szereztem diplomát alsós tanítói szakon. A motivációmat korábbi tanáraimtól kaptam, akikre felnéztem, és „irigykedve” figyeltem az előadásaikat, csodáltam tudásukat, türelmüket, közvetlenségüket. Úgy éreztem, én is erre az életformára vágyom, így pedagógus lettem. Már 17 éve dolgozom az alma materemben, ez az első munkahelyem. Mostani nevén a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola alsó osztályos tanítónője vagyok, emellett szervezői feladatokat is ellátok az intézményben.
– Az iskolán kívül is gyerekekkel foglalkozik.
– Így igaz, a Kárpátaljai Református Egyházkerület cigánymissziójának égisze alatt működő napköziben dolgozom délutánonként, illetve önkénteskedem a helyi református gyülekezetben. Utóbbi során vakációs bibliaheteket szervezünk, táboroztatjuk a gyerekeket, bárkanapokat tartunk, amelyeken közösen elemzünk egy-egy bibliai történetet, illetve kézműves foglalkozásokat is lebonyolítunk. Igyekszünk összefogni a helyi közösséget és minőségi időt biztosítani a gyerekeknek.
– Az elmúlt másfél évtizedben tapasztalt változást a munkájában?
– Az évek során sok minden megváltozott, a digitalizáció, a fejlődés a mi hivatásunkba is beépült. A leglényegesebb azonban, hogy sokkal nehezebb lekötni a gyerekeket, fenntartani a figyelmüket. Nagyon okosak a mai gyerekek, a tanulásban mégis picit nehézkesebben veszik az akadályokat. Minden bizonnyal ez a korai elektronikus eszközhasználat miatt is lehet, hiszen sokkal érdekesebb számukra a digitális világ, mint a könyvek és a füzetek sokasága. Emellett azt tapasztalom, hogy sokkal több a sérült gyerek, legyen szó hiperaktivitásról vagy figyelemzavarról. Ennek oka számomra ismeretlen, ám abban biztos vagyok, hogy a szeretet, a kötődés mindannyiukban jelen van.
– Meséljen a családjáról.
– Nagyberegen születtem, én vagyok a legkisebb gyermek a családban. Két bátyám van, talán emiatt én is korábban nagycsaládot terveztem. A férjemmel, Gáborral 16 éve házasodtunk össze, két fiúgyermekünk született. Bence 13 éves lesz idén, Márk nemrég töltötte be a hetedik életévét. A háború miatt nehéz időket élünk meg, mégis hálás vagyok mindenért, ami körülvesz. A nagycsalád nem jött össze, azonban nem csüggedek, úgy vélem, ez volt az Isten terve.
– Szigorú?
– Igen, családanyaként én képviselem a szigort, a férjem pedig megengedőbb. Ennek ellenére úgy érzem, az élet meghálálja a tetteimet. A munkám során is inkább szigorú vagyok, vannak dolgok, amik nem férnek bele az értékrendembe, munkamorálomba. Természetesen előfordul, hogy engedékenyebb vagyok adott helyzetekben, viszont úgy gondolom, mindennek megvan a maga helye és ideje.
– A tettek vagy a szavak erejében hisz?
– Mindkettőben. Úgy vélem, akár tettekkel, akár szavakkal mutatjuk ki, a kommunikációnak óriási jelentősége van. Sokféleképpen tudunk egymással kapcsolatot teremteni, és nagyon jó, amikor megtaláljuk a közös hangot, és azt, ami összeköt.
– Hobbi?
– Nagyon szeretek olvasni, ez az a tevékenység, ami kikapcsol. Emellett a zene az, amit élvezek, ebben ki tudok teljesedni. Nagyon szeretek kirándulni, felfedezni új helyeket, meglátni a szépet. Kifejezetten gyönyörködtetnek Kárpátalja tájai, természeti szépségei, látnivalói. Szeretem a szülőföldemet, és úgy vélem, a kárpátaljaiak mindenütt megállják a helyüket. Ezért azt szeretném, hogy a gyermekeim is ebben nevelkedjenek, és átélhessék azt, ami nekem megadatott. Az én égboltom Kárpátalján kék és napos. Emellett ami még belefér a szabadidőmbe, az a társaságban töltött idő. Remek baráti köröm van, akikkel együtt sütögetünk, jókat beszélgetünk és feltöltődünk.
– Ön szerint a gyermekkori vagy a felnőtt barátságok a tartósabbak?
– Őszintén szólva, mindkettőben hiszek, hiszen van olyan barátnőm, akivel első osztályos korunk óta tartjuk a kapcsolatot, illetve olyan is, akivel felnőtt fejjel ismerkedtünk meg, mégis remek barátságot ápolunk.
– Szereti a meglepetéseket?
– Nagyon szeretem a kellemes meglepetéseket, hiszen annak a szíve mélyén mindenki örül. A kellemetlen meglepetésekből pedig igyekszem tanulni.
– Hogyan kezeli a konfliktusokat?
– Megpróbálom elkerülni, azonban bevallottan lobbanékony vagyok, így nem mindig sikerül. Sok függ attól is, hogy miről van szó, ugyanis ha a szívügyem a téma, akkor teljes vállszélességgel kiállok mellette. A kiabálás nem az én módszerem, viszont a hevességemből nem tudok visszavenni. Zavar és bánt az igazságtalanság.
– Haragtartó?
– Nem, egyáltalán nem. Hamar elszáll a dühöm, miután elmondom a véleményemet. Nem szeretek haragudni, mert úgy érzem, az engem mérgez. Ennek ellenére nehezen kérek bocsánatot, ám amennyiben szükségét érzem, megteszem. Emiatt törekszem arra, hogy minél kevesebb alkalommal jussunk el odáig egy vitában, hogy bocsánatkérés legyen a vége.
– Könnyen alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez?
– Úgy érzem, remekül sikerül. Sokszor nem azt nézem, milyen negatívum ér, hanem próbálom megtalálni a jót mindenben. Református vallású vagyok és erős hitem van, így ha elbizonytalanodom, az Úrtól szoktam segítséget és iránymutatást kérni.
– Van, akinek feltétel nélkül hallgat a véleményére?
– Igen, vannak olyan barátaim, akik közel állnak hozzám és tudom, hogy jót akarnak nekem. Emellett a férjem és a bátyáim is a bizalmasaim közé tartoznak. Meghallgatom mások véleményét is, de azokból többnyire kiszűröm a számomra értékes hozzászólást.
– Törekszik a tökéletességre?
– Minden alkalommal megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból, ám úgy érzem, tökéletes ember nem létezik.
– Tudja leplezni az érzéseit?
– Nem szeretem véka alá rejteni a véleményemet, de az arcom és a mimikám mindent elárul rólam. A hanglejtésem is megváltozik, így aki ismer, tudja, mit gondolok vagy érzek az adott pillanatban.
– Mi az a tulajdonság, ami bosszantja másokban?
– A kétszínűség szinte fizikai fájdalmat okoz, illetve az önzőség és a hazugság is kifejezetten rosszul érint.
– Mit tart jelenleg a legfontosabbnak az életében?
– Az Istenbe vetett hitemet, a családomat és a munkámat.
– Mik a céljai?
– A legfőbb célom, hogy a családomban, a gyülekezetünkben és a közösségünkben egyaránt egyetértés legyen.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
