Virágvasárnapi csendesdélután Técsőn

Azért gyűltünk össze, hogy hálát adjunk Istenünknek a szabadítóért, a Megváltó Krisztusért, hálát adjunk Jézusnak azért, hogy a bűnös világot megszabadítván, engedelmeskedik Isten akaratának, bevonul Jeruzsálembe és vállalja a golgotai halált – köszöntötte László Károly, a Técsői Református gyülekezet lelkésze a virágvasárnapi csendesdélutánra érkezett Peleskei Béla nagytiszteletű urat, és a Viskről és Técsőről összegyűlt híveket.

Bökényi Magdolna (Técső)

A továbbiakban a virágvasárnap üzenetéről beszélt, arról hogy Jézus vállalja a kereszthalált a bűnös világért, hogy a bűnös kegyelemben részesüljön, és ha megtér, elnyerhesse az örökrészt. Majd felolvasta Isten üzenetét, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról, Máté evangéliuma 21. fejezetéből, annak 1-11-dik verséből.

Peleskei Béla, nagytiszteletű úr folytatva a példabeszédről az elmélkedést, felhívta a figyelmet arra, mennyire a felszínnek szól napjainkban is minden. Hogy a nép csak a szájával közelít Istenhez, a szíve pedig távol van tőle. Majd gondolatébresztő kérdésekkel folytatta, hol van a mi szívünk? Az ünnep, a virágvasárnap s majd a húsvét egy formalitás, vagy őszinte, Istennel való kapcsolat, teljes odaadás és az Ő dicsőítése? Szájunkkal közelítünk-e hozzá, vagy pedig a szívünkkel? A külsőségekre adunk, vagy fontos a belső is?

Most közeledve a nagypéntekhez, a húsvéthoz, azt kéne tennünk, hogy odaállunk, és azt mondjuk: „Uram, itt állok előtted, itt van a szívem, Neked adom, Te vizsgálj meg engem, Te vizsgáld meg a gondolataimat, a szívemet, Te vizsgáld meg az én lelkemet, Te tisztíts meg engemet!” Engedjük be Jézust a szívűnkbe, hogy amikor azt mondja, gyere, kövess engem, akkor örömmel követhessük, örömmel mehessünk utána akkor is, ha azt látjuk, hogy megfeszítik és meghal. De feltámad, és ezáltal is azt üzeni nekünk, hogy van bocsánat, és van örök élet.

A virágvasárnapi csendesdélután a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum énekkarának fellépésével folytatódott, majd szeretetvendégséggel ért véget.