Nem mindennapi alkalomra került sor a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában. Sebestén Erzsébet, az MCC közéleti vezetőképzőjének diákja az Édesanyák a jövőért – Közösség, család és közélet Kárpátalján címmel tartott találkozót a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző mentorprogram keretében.
A cím nemcsak kérdéseket vetett fel, hanem példát is állított, megmutatta, hogy az anyaság nem korlát, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy az édesanyák érzékenyebben, bölcsebben és elkötelezettebben vegyenek részt a közélet alakításában. Mint mondta, feleség és édesanyaként is el szerette volna mondani, hogy kiknek köszönhetően vett részt a programban, kik inspirálták arra, hogy háromgyermekes édesanyaként is rész lehet venni a közösségi életben.
– Nagyon sok édesanya nem mer kilépni a szürke, monoton hétköznapokból, ezért nagy öröm számomra, hogy ma együtt lehetünk egy olyan témában, amely nemcsak aktuális, hanem mélyen emberi is. Hiszen mindannyian tapasztaljuk, milyen fontos a család, a közösség megtartó ereje, és az, hogy nők és édesanyák miként formálják világunkat: gyakran csendesen, háttérben, de annál erőteljesebben – fogalmazott köszöntőjében Sebestén Erzsébet, majd köszöntötte meghívott vendégeit: Dobsa Németh Beátát, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának vezetőjét, Pólin Irént, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológiai és Kémiai Tanszékének docensét, valamint Gál Zsuzsannát, a salánki óvoda igazgatóját.
Erzsébet aktuális, a mindennapi életben, a családokban megjelenő kérdéseket tett fel vendégeinek, többek mellett arra volt kíváncsi, mit jelent számukra édesanyaként a közösség élén állni, befolyásolja-e az anyaság a vezetői szerepüket, hogyan tudnak egyensúlyt teremteni a család, a munka és a közösségi szerepvállalás között, milyen tanácsokat adnának olyan édesanyáknak, akik szeretnének aktívan részt venni a közéletben, vagy a közösségük fejlesztésében.
– Ez a beszélgetés nem csak arról szólt, hogy milyen nehézségekkel találkozunk, hanem arról is, hogy milyen erő rejlik bennünk, nőként, anyaként, vezetőként, közösségi tagként. Hiszem, hogy a mai gondolatok, történetek és tapasztalatok közelebb vittek bennünket ahhoz, hogy bátrabban, tudatosabban vállaljunk szerepet egymás támogatásában és a közös jövőnk építésében. Beszélgetőpartnereimmel egy olyan párbeszéd alakult, amelyet hazavihetünk, tovább vihetünk a családba, a munkába, a közösségbe
– fejtette ki Erzsébet.
Dobsa Németh Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője ezúttal vendégként volt jelen az eseményen, de természetesen vezetőként is, hiszen köszöntőjében kiemelte, a vezetőképző egyik sarkalatos pontja, hogy diákjaikat önállóságra neveljék a közéleti közösségkovácsolás területén is, amelynek egyik pontja, hogy olyan projektfeladatot kell előterjeszteniük és megvalósítaniuk, amely a kárpátaljai közösség javát szolgálja.
– Diákunk, Sebestén Erzsébet az anyaságra, a női szerepre igyekezett rámutatni, ami jelenleg Kárpátalján van, hiszen a mostani nehéz helyzetben nagyon sok nő szorul arra, hogy közösségben is otthon érezze magát. Sajnos sokan egyedül maradtak a háztartásban, ezért még inkább szükségük van arra, hogy egy másik nőtársukkal együtt tudjanak kooperálni
– hangsúlyozta Dobsa Németh Beáta. – Azokat a különböző élethelyzeteket hallgattuk meg, amelyek a diákunk saját területéről, azaz Salánkról érkeztek, óvodástól kortól a főiskolán át a témaválasztástól a munkahelyek sokszínűségéig. Végül úgymond egymásból meríthettünk jó néhány élettapasztalatot, és a jelen lévő édesanyáknak, nőknek azt igyekeztünk megtanítani, hogy az életbátorság a legfontosabb pontja a mindennapjainknak – tette hozzá a képviselet-vezető.
A találkozó második részében Bábics Katalin, a Mizslisznei Orvosi Rendelő ápolónője válaszolt a feltett kérdésekre, többek mellett arra, hogyan kérhet és fogadhat el segítséget egy édesanya orvosi, mentálhigiénés és közösségi szempontból?
– Sokan vagyunk úgy nevelve, hogy az édesanya „mindent kibír”, „mindenre képes”, „mindenkire figyel”. És valóban, sokszor így is van. De fontos tudatosítanunk:
a segítségkérés nem gyengeség, hanem felelősségteljes lépés önmagunkért, a családunkért és a közösségünkért.
Éppen ezért nagy megtiszteltetés számomra, hogy a témáról egy olyan hiteles szakemberrel beszélgethettünk, aki nemcsak hivatásából adódóan segít nap mint nap, hanem emberként, nőként, közösségi tagként is pontosan érti, mit jelent a háttérből tartani a rendszert. Bábics Katalin ugyanis szakmai tapasztalata mellett empatikus, türelmes jelenlétével is példát mutat arról, hogy az egészségmegőrzés nemcsak testi, hanem lelki és közösségi síkon is történik – hangsúlyozta Sebestén Erzsébet.
Az érdekes és mindenképpen hasznos találkozó végén a Salánki Laptarózsa citera- és énekegyüttes lépett fel. A gyerekek hagyományainkat, dalainkat és örökségünket hozták el. Erzsébet számára a fellépés különösen kedves volt, hiszen a kislánya is tagja az együttesnek, és így nemcsak szervezőként, hanem büszke szülőként is megcsodálhatta az előadást, s így a nap zárása számára nemcsak szakmai, hanem személyes élmény is lett. Végül azt kívánta a résztvevőknek, vigyenek magukkal valamit a délutánból: akár egy mondatot, egy bátorítást, egy mosolyt, és ne felejtsék el, soha nincsenek édesanyaként sem egyedül.
Kapcsolódó tartalom:
Könnyebb Entert nyomni… – Nyitott szülők akadémiája │ KISZó-tudósítás
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
