A húsvét nem csupán egy újabb ünnep a naptárban – sokak számára az év egyik legmeghittebb időszaka, amikor a lélek csendes elmélyülése, a közös készülődés öröme és az ősi hagyományok ápolása egyszerre jelenik meg. Két édesanya, Mihalovicsné Tóth Krisztina és Boldizsár Veronika mesélt nekünk arról, mit is jelent számukra a húsvét: hogyan fonódik össze a vallásos áhítat a családi összetartozással, a gyermeki lelkesedés a szülői példamutatással, és hogyan képes az ünnep akkor is békét teremteni, amikor a világ megváltozik körülöttünk. Két különböző élethelyzet, de ugyanaz az üzenet: a hit, a szeretet és a remény minden körülmények között képes otthont teremteni a szívben.
Varga Brigitta, Bujdosó Ivett
A húsvéti időszak nem csupán egy újabb ünnepet jelent Mihalovicsné Tóth Krisztina és családja számára, hanem mély lelki elcsendesedést, közös készülődést, hagyományápolást – és mindenekelőtt a szeretet megélését.
– A húsvétra történő készülődés számunkra már a nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán elkezdődik. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ne csupán a külsőségekre figyeljünk, hanem lelkiekben is ráhangolódjunk az ünnepre. A 40 napos böjt ideje alatt próbálunk elcsendesedni, elmélkedni Jézus Krisztus áldozatán, aki értünk is vállalta a kereszthalált.
A böjt tehát nem csupán a hús elhagyását jelenti, hanem egy belső elmélyülést is.
A családommal és hitoktatóként a tanítványaimmal mindig részt veszünk keresztúti ájtatosságon, és közösen elmélkedünk Jézus szenvedéséről. Ilyenkor többet imádkozunk és közösen olvassuk a Bibliát. Különösen nagy hatással van rám az a szentírási igeszakasz, mely leírja Jézus keresztre feszítése közben mondott imáját, melyben elhangzik, hogy „Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ez engem is arra ösztönöz, hogy megbocsássak azoknak, akik esetleg megbántottak, és önvizsgálatot tartsak, hogy én esetleg nem okoztam-e másnak bosszúságot, bánatot. Ahogyan Jézus nagy áldozatot vállalt értünk, én is próbálok több áldozatot hozni másokért – fogalmazott.
Krisztina elárulta, a húsvéti készülődéshez hozzátartozik a hagyományok ápolása is. Így elmaradhatatlan program a hímes tojások készítése, melyeket méhviaszos írókával díszítenek, de gyakran alkalmazzák a berzselés technikáját is. Emellett az idén a gyerekekkel közösen sárgatúrót is készítenek.
– Bár fiús anyuka vagyok, ennek ellenére nemcsak az iskolában vagy a hittanórákon, hanem itthon is festünk hímeseket, melyekkel tojásfát díszítünk, majd a locsolók közt szétosztunk. Emellett közösen készítjük el az ünnepi menüt is. Mindig saját készítésű a kalács kerül az asztalra, mely nagymamámtól és édesanyámtól tanult recept alapján készül. Közben a férjem előbb kötözi, majd odateszi főzni a sonkát. A fiaim pedig a kóstolásban segédkeznek.
Szombat este összeállítjuk a pászkás kosarat, melybe a kalács mellett sonka, kolbász, főtt tojás és sárgatúró, valamint egy gyertya kerül, mely Krisztus világosságának jelképe.
Azt meggyújtva vonulunk be a templomba, ezzel kifejezve a feltámadás fényét, amely minden hívő életét beragyogja. A szentmisét követően pedig hazatérve körbeüljük az asztalt és elfogyasztjuk a megszentelt ételeket – fejtette ki Krisztina, hozzátéve: a húsvétvasárnap családi körben telik, majd hétfőn kezdetét veszi a locsolkodás: a fiúk ellátogatnak a lányos házakban, míg ő otthon várja a locsolókat.
– Míg a szüleimmel laktam, addig édesapám volt az első locsolóm. Minden húsvét hétfőn vízzel öntött le, tulajdonképpen ezzel keltett fel, amit mindig nagy visongás követett. Ez egy nagyon kedves emlék a számomra. Most már a fiaim és a férjem az első locsolóm, akiket a rokonok és a falubeliek követnek.
A koronavírus-járvány és a háború kitörése óta jelentősen megcsappant a számuk, különösen a felnőtt látogatók lettek kevesebben.
A gyerekek körében viszont kezd újjáéledni e hagyomány. A háború miatt sok rokonunk most nehezen elérhető, de a fiúk nagyon leleményesek, így a jelenleg távol lévő kislányokat és hölgyeket videóhívásban megcsörgetik és nekik is elszavalják a locsolkodó verset, majd parfümjükből fújnak egyet-kettőt – mesélte Krisztina.
Elárulta, számára a húsvét nemcsupán a legnagyobb keresztény ünnep, hanem a remény ünnepe is.
– Remény, hogy a világban – a kihívások ellenére is – van jóság, van értelme a hitnek, a közösségi élményeknek, a szeretetnek. Nagyon sokat jelent, hogy együtt veszünk részt a nagyheti szertartásokon. Látni, hogy a fiaim és a tanítványaim aktívan részt vesznek a liturgiában – ministrálnak, felolvasnak – mindig különös örömmel tölt el.
Ezek a pillanatok számomra szinte földi tükröződései a mennyország örömének. Számomra a húsvét erről is szól.
Arról, hogy újra és újra tanuljam és megtapasztaljam azt a könyörületes, áldozatos szeretetet, amely Jézus kereszthalálában és feltámadásában ölt testet – és amelyet nekem is tovább kell adnom mások felé.
A húsvét minden család életében az újjászületés, az összetartozás, az ünnepi hagyományok ideje. Különösen fontossá válik ez azok számára, akik a háborús helyzet miatt új környezetben próbálják megőrizni gyökereiket. Boldizsár Veronika családjával a beregszászi járási Makkosjánosiból települt át Nyíregyházára.
– A húsvét számunkra mindig is a családról, az együtt töltött minőségi időről szólt, ám azóta, hogy elköltöztünk Kárpátaljáról, ez az ünnep is más lett. 2022-ben az egész életünk fordult egy nagyot, hiszen el kellett jönnünk otthonról, majd megszületett a kislányunk, Anna – fejtette ki Veronika. Mint mondta, jelenleg kevés barátjuk és rokonuk él a közelben, hiszen sokan Kárpátalján maradtak, mások pedig Budapesten, Csehországban vagy Szlovákiában próbálnak boldogulni.
– Az alkalmi találkozásokat ritka örömként éljük meg, de a mindennapokban az otthoni értékekhez való ragaszkodás ad erőt számunkra – fogalmazott.
A családanya elmondta, a húsvéti készülődés már hetekkel az ünnep előtt elkezdődik náluk. Egy különleges hagyomány is kialakult, kislányukkal mézeskekszeket készítenek.
– Tudjuk, hogy ez inkább karácsonyi szokás, de nálunk húsvétkor is előkerülnek a nyuszi- és répaformájú kiszúrók. Ez lett a mi kis tavaszi szertartásunk – avatott be a részletekbe Veronika. – A lakást is húsvéti hangulatba díszítjük: virágok, tavaszi színek és természetesen a kislányunk kedvenc figurái töltik meg az otthont.
Mint megtudtuk, az ünnep lelki tartalmát is igyekeznek megőrizni: húsvét napján a család templomba megy, ahogyan azt otthon is tették.
– A pászkát mi sütjük, mert olyan ízesítésűt még nem találtunk, mint amilyenhez Kárpátalján hozzászoktunk. Készítünk házi kolbászt, sonkát, sárgatúrót is. A kalács díszítése mindig közös program, a kislányunk is nagyon élvezi – mesélte Veronika, majd hozzátette: Anna vidám, nyuszis díszekkel ékesített saját kis kosárral érkezik a görögkatolikus szertartásra.
A pászkaszentelést követően a család a városi tojáskereső programon vesz részt, majd délutánra a nagyszülők is megérkeznek.
– Édesapám már elmúlt hatvanéves, így ő át tud jönni, de sajnos a húszéves öcsém otthon marad, nem hagyhatja el Ukrajnát – tette hozzá Veronika.
Boldizsáréknál bőséges ünnepi asztal várja a vendégeket: kaszinótojás, franciasaláta, köretek és sok más hagyományos fogás kerül rá.
– Ezek mind a otthon ízeit idézik. Másnap, locsolkodáskor pedig már nemcsak Szbolcs, a férjem indul útnak, hanem az egész család. Ez is egyfajta újítás, hiszen most már együtt visszük a húsvét szellemét másokhoz is – mondta Veronika.
A háború miatt új országban, más szabályok és idegen közeg között kellett megteremteniük az ünnep melegét, ám a Boldizsár család története bizonyítja: a hit és az összetartás ott is új otthont találhat, ahol minden ismeretlen. És bár a pászka íze más, a díszítés módja új, a lényege ugyanaz marad – hit, remény és szeretet.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
