Dakó Csaba a háború újabb, magyar nemzetiségű, kárpátaljai áldozata.
A háború minden újabb napja egyre több szenvedést és pusztítást, több sebesültet és halottat jelent. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne érkezne kárpátaljai vonatkozású gyászjelentés a frontvonalból. Az elmúlt héten Ungváron három katona nemzeti zászlóval letakart koporsójánál álltak meg a gyászoló családtagok, hozzátartozók, barátok és bajtársak. A 49 éves Viktor Csinagyijt, az 56 éves Dakó Csabát és a 45 éves Szerhij Hotrát katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra. A Kálvária temető katonai parcellájában közel 170 katona, köztük több mint tíz magyar alussza örök álmát.
Szabó Sándor
Dakó Csaba a háború újabb kárpátaljai magyar nemzetiségű áldozata. A halálhírét a városi tanács az múlt hét szerdán közölte közösségi oldalán. A szűkszavú közlemény a védő halálának körülményeit és helyét nem közölte, mindössze annyit, hogy másnap búcsúztatják a Népi téren, a megyeháza épülete előtt. Szokás szerint innen temetik a háború ungvári áldozatait.
Hosszú ideje már „csak” a közeli hozzátartozók, családtagok, barátok és bajtársak kísérik utolsó útjára a védőt. Nem volt ez másképp Dakó Csaba búcsúztatóján sem, a ceremónián rendőrzenekar játszott, amikor begurult a térre a koporsót szállító autó. A gyászoló család, a megtört özvegy néma csendben egymásba kapaszkodva igyekszik elviselni a veszteség terhét. Mélységesen megrázó látni a koporsó mellett álló csüggedt hozzátartozókat. Mindeközben a ceremóniában résztvevő katonák rezzenéstelen arccal követik az eseményeket, vélhetően számukra ez már a sokadik temetés. A búcsú, a végtisztesség megadása láthatóan jól begyakorolt forgatókönyv szerint zajlik. A gyászszertartást Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke celebrálja, ami arra utal, hogy az elhunyt görögkatolikus felekezetű volt. Az egyházi szertartást követően fehér kesztyűs katona lép a koporsó elé. Felolvassa Olekszandr Szirszkij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnokának emléklevelét, amelyben elismerik Dakó Csaba hadseregben végzett áldozatos szolgálatát. Ebből derül ki, hogy a magyar nemzetiségű katona a 2. gépesített aknamentesítési osztag gépjármű parancsnoka 2025. április 14-én hunyt el.
Az emléklapot az özvegynek nyújtja át. A szertartás után a gyászolók menetben kísérték végig a város főutcáin a koporsót egészen a temetőig. A menetet felvezető autóból A Kiskacsa úszik a Tiszán ukrán népdal, panaszének szól. A dal azután vált ismertté, hogy az Euromajdan tüntetéssorozat áldozatainak emlékére rendezett gyászmisén felcsendült a dal, mint rekviem immár több mint három éve a katonatemetéseken szólal meg. Amerre a gyászmenet elhalad az autók lehúzódnak, az emberek megállnak és lehajtják a fejüket, vannak, akik fél térdre ereszkednek, hogy így róják le kegyeletüket.
A Kálvária temető katonai parcellája egy újabb sírhanttal bővül. A megye legnagyobb katonatemetőjében közel 170 védő, köztük több mint tíz magyar alussza örök álmát. Dakó Csabát katonai tiszteletadás mellett, díszlövések hangjára helyezték örök nyugalomra. Az elhunytat felesége és első házasságából született ikerlányai gyászolják.
A temetést követően sikerült megszólaltatnunk az elhunyt testvérét. Tereza elmondta, hogy Csaba egész életében a vendéglátásban dolgozott, utoljára az egyik ungvári étteremben volt beszerző, imádta a munkáját és őt is megbecsülték. Nagyon pozitív, életszerető, közvetlen, jóindulatú ember volt, akire mindig lehetett számítani. Mindenkihez volt egy kedves szava, ezért sokan szerették.
– Csabát tavaly május 20-án mozgósították, miután a rendőrök igazoltatták, amikor az esti órákban épp beszerző úton volt és kilépett az egyik ungvári boltból – meséli. – Három nappal később kiképző központba küldték kéthetes kiképzésre. Már az első napokban a nehéz golyóálló mellény miatt egészségügyi problémái jelentkeztek. Becsípődött egy ideg a gerincében, kezelésre szorult. Miután ellátták, Szumi megyébe vezényelték, a 117. helyi területvédelmi alakulat aknamentesítő egységéhez került. Itt gyomorfekély alakult ki nála, vélhetően a folyamatos stressztől, ami a feladatok teljesítése közben érhette őt.
Megtudtuk, hogy Csabát április 12-én hazaengedték, feleségének másnap volt a születésnapja. Nagyon boldog volt, hogy itthon lehet. Vasárnap még minden rendben volt, este lefeküdt aludni, viszont másnap a felesége holtan találta az ágyában. A boncolás megállapította, hogy agyvérzést kapott, ami végzetes volt a számára. Testvére elmondta, hogy a mozgósítás előtt egyáltalán nem voltak vérnyomásproblémái, kora ellenére sportos testalkatú volt.
– Nem csak a golyó tud ölni, hanem a stressz is, amit a katonák átélnek a fronton. Vélhetően a testvérem ma is élne, ha nincs ez a borzalmas háború – jegyezte meg szomorúan Tereza.
A több mint három éve tartó háborúnak már számtalan kárpátaljai áldozata van. Az eddig elhunytak közül több mint ötven magyar származású áldozatról van tudomásunk.
Kapcsolódó tartalom:
Úgy döntött, nem ülhet otthon ölbe tett kézzel, miközben a fia a hadseregben szolgál │KISZó-riport
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
