Huszonegy diák lépett ki a nagybetűs életbe. A tanévzáró ünnepségére a helyi református templomban került sor. A meghitt alkalom Tóth László esperes, a tanintézmény lelkészigazgatójának áhítatával kezdődött, majd bemutatták a vendégeket, akik között itt volt Csizmadia Alexandra, az ungvári főkonzulátus konzulja, illetve Balogh György, a beregszászi külképviselet konzulja.
A meghívott vendégek üdvözlő szavai és a 10. osztályosok köszöntése után Tóth László névre szóló igei útravalóval ajándékozta meg a végzősöket, akik ezt követően átadták a stafétát a 10.-nek. Tar Tímea osztályfőnök feltűzte az érettséget szimbolizáló piros szalagot ballagó diákjai mellére.
A végzős diákok szívhez szóló ünnepi műsorral készültek. Mindenekelőtt köszöntötték mindazokat, akik jelenlétükkel megtisztelték őket ballagási ünnepségükön.
Kihangsúlyozták, eljött az a nap is, amikor a nagybetűs Élet küszöbén állva köszönetet mondhatnak mindenkinek, aki segített céljaik elérésében.
Megjegyezték, bármennyire is nehéz, szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy életük egy fontos korszaka lezárult, és ha nem is örökre, de búcsút kell mondaniuk egymásnak. Köszönetet mondtak Istennek, a családjuknak és az iskolának azokért a lehetőségekért, amiket nap mint nap biztosítottak számunkra.
Ünnepi műsorukban bizonyságot tettek hitükről, búcsút vettek diáktársaiktól, megköszönték szeretteik és tanáraik támogatását, törődését, mindazt, amit az elmúlt évek során az intézményben kaptak.
Megköszönték a Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Alapítványának és az alapítvány elnökének, Zán Fábián Sándor püspöknek a támogatását, az iskola fennmaradásáért végzett áldozatos munkáját.
És végül, de nem utolsósorban, osztályfőnöküknek mondtak köszönetet, hiszen az elmúlt évek során osztályfőnökként és második anyaként állt mellettük.
Ionika-Antal Viktória igazgató szívhez szóló szavakkal köszönt el tőlük, majd osztályfőnökük, Tar Tímea vette át a szót.
– Én hiszem és vallom, hogy az életben nincsenek véletlenek és az sem véletlen, hogy pont titeket, pont ezt az osztályt kaptam. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon jó osztályfőnökötök voltam-e, vajon minden lehetséges dolgot megtettem-e értetek. Remélem, igen. Köszönöm nektek azt a szeretetet, amivel körbevettetek, köszönöm, hogy megbíztatok bennem. Abban reménykedem, hogy a líceumban elhintett magvak, ha nem is azonnal, de idővel gyökeret vernek az életetekben, terebélyes fákká nőnek és kinek-kinek a maga idejében meghozzák gyümölcsüket – intézte szavait a ballagókhoz Tar Tímea. A szülők nevében Csok Márta osztotta meg gondolatait az ünnepeltekkel.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
