Június közepére Oroszország több mint 4800 ukrán katona holttestét adta át Kijevnek. A testek tömeges visszaszolgáltatása csendes, fájdalmas mozdulata a háborúnak, amelyben már rég elveszett a frontvonalak világos körvonala, de újra és újra láthatóvá válik: a háború ára mindig emberi testekben mérhető.
A legutóbbi, vasárnapi átadással újabb 1200 földi maradvány tért vissza Ukrajnába. A gesztus nem egyoldalú: az egyezség szerint Ukrajna is visszajuttatta több mint húsz orosz katona holttestét. A művelet nem titkos, de nem is ünnepelt. Az átadásokról szűkszavú közlemények szólnak, az érintett családok számára pedig a hivatalos értesítés nem jelent mást, mint egy koporsóban megérkező bizonyosságot.
A testek cseréje a június 2-án, Isztambulban kötött megállapodás alapján zajlik, nemzetközi megfigyelők jelenlétében. Mindkét fél közli a számokat, ugyanakkor tartózkodnak a kommentároktól. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök eközben kétségét fejezte ki a testek eredetét illetően, azonban bizonyítékok egyelőre nem kerültek a nyilvánosság elé. A hivatalos ukrán szervek szerint minden esetben igazságügyi orvosi vizsgálat zajlik.
Mindez önmagában nem rendkívüli egy háborúban. De a mennyiség az, ami elgondolkodtat. Egyetlen hónap alatt majdnem ötezer test. Ez nem stratégiai szám, nem haderő-mutató, hanem emberélet. Egy háború, ami lassan számháborúvá válik, ahol a halottak nem hírek, hanem háttérzajok.
Miközben Ukrajna temet, a világ felejt. A kezdeti szolidaritás helyét geopolitikai fáradtság váltja fel. A nyugati közbeszéd már inkább fegyverszállítási vitákra vagy belpolitikai kampányok hatásaira koncentrál. A halottak nem beszélnek, és egyre kevésbé hallják meg őket azok is, akik egykor hallgatni próbáltak rájuk.
Az elesettek visszatérése sem hoz megnyugvást, csupán lehetőséget arra, hogy valaki végre tudja, hol van a fia, édesapja, testvére, nagyapja, rokona, barátja sírja.
Az államok diplomáciát folytatnak, a hadseregek pozíciókat cserélnek, de az igazi „hazatérés” így zajlik: csendben, katonai szállítókban, igazságügyi bonctermek és faluvégi temetők között.
A háború nemcsak élőket, hanem emlékezetet is pusztít. És talán ez az, ami a leglassabban épül újjá.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
