Az Európai Unió kvótarendszere véget vetett a vámmentes exportnak
Az ukrán mezőgazdaság az utóbbi két évben példátlan exportbővülést hajtott végre az Európai Unió irányába. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az orosz invázió 2022-es eszkalációját követően Brüsszel ideiglenesen felfüggesztette a vámokat és kvótákat az ukrán agrártermékekre. Az intézkedés célja nemcsak humanitárius támogatás volt, hanem geopolitikai gesztus is: az EU ezzel is jelezni kívánta, hogy Ukrajna európai közeledését nemcsak katonailag és pénzügyileg, hanem gazdasági integrációval is támogatja. Most, 2025 nyarán ez a kivételes időszak lezárult. Június 6-tól új kvótarendszer lépett életbe, amely új alapokra helyezi a kereskedelmet. A visszarendeződés mérsékeltebb formában történik, ám a következmények azonnal érzékelhetők.
Bujdosó Ivett
Az Európai Bizottság döntése értelmében az új rendszer a „7/12-es szabály” alapján állapítja meg a vámmentesen bevihető mennyiségeket: vagyis a 2025-ös év hátralévő időszakára vonatkozóan arányosítják az éves kvótákat. Ez például azt jelenti, hogy búzából, lisztből és meslinből (azaz búza-rozs keverékből) összesen 583 ezer tonna, kukoricából 379 ezer, árpából 204 ezer tonna lépheti át vámmentesen az uniós határt. Ezek a számok alacsonyabbak, mint amennyit Ukrajna remélt, de figyelembe véve a korábbi évek exportvolumenét, kompromisszumos megoldásnak tekinthetők. Ugyanakkor a legérzékenyebb termékek – mint a csirkehús, tojás, cukor vagy tejpor – esetében jóval szigorúbb korlátozások léptek életbe, mindez amiatt, mert ezek a nyugat-európai feldolgozóiparral közvetlen versenyhelyzetet teremtenek.
A kvóták visszaállítása éppen azért kapott nagy figyelmet, mert az utóbbi időszakban Ukrajna mezőgazdasági exportja látványos mértékben nőtt: 2024-ben például több mint 4,5 millió tonna ukrán búza jutott be az EU-ba, miközben ez a szám a kereskedelmi liberalizáció előtti időszakban alig haladta meg az évi 1 millió tonnát. A robbanásszerű növekedés számos tagállamban – mindenekelőtt Lengyelországban – társadalmi és politikai feszültségekhez vezetett. A helyi agrárérdekképviseletek attól tartottak, hogy az olcsó ukrán import kiszorítja a hazai termelőket, amit több tüntetés és nyomásgyakorlás is követett. A nyomás tehát politikai és gazdasági oldalról is erős volt, így az EU végül kénytelen volt visszalépni egy kompromisszumos, kvótákon alapuló rendszerhez.
Az ukrán mezőgazdasági szektor számára a legnagyobb kockázat nem pusztán a fizikai korlátozás, hanem az üzleti bizonytalanság. Az exportpiac kiszámíthatóságának hiánya elsősorban azokat a vállalatokat veszélyezteti, amelyek kizárólag az EU piacaira koncentráltak, és nem tettek lépéseket az alternatív csatornák – például az arab, ázsiai vagy afrikai piacok – felé. Denisz Marcsuk, az Összukrán Agrártanács alelnöke szerint a legnagyobb problémát az ilyen egyoldalú kitettség okozza. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a legtöbb alapanyag – például a kukorica vagy az olajos magvak – esetében még mindig jelentős vámmentes kvóták állnak rendelkezésre, főleg ha ezek feldolgozott formában kerülnek exportra.
A kormányzati válasz sem váratott magára. Vitalij Koval ukrán agrárminiszter szerint a cél most az, hogy a mezőgazdasági exportot minél nagyobb arányban hozzáadott értéket képviselő termékekre alapozzák. Koval hangsúlyozta, hogy a feldolgozott termékek – például napraforgóolaj vagy húskészítmények – három-négyszer magasabb nyereséget hozhatnak, mint az alapanyagok, ráadásul ezek exportja stabilabb is lehet a nemzetközi piacon. Ehhez azonban növelni kell a feldolgozóipar kapacitásait: jelenleg az élelmiszeripari üzemek kihasználtsága mindössze 65 százalék körül mozog, ami bővítési lehetőséget jelent, ha sikerül megfelelő logisztikai és pénzügyi hátteret biztosítani.
A logisztikai szempontból is új időszak köszönt be: míg a háború korai szakaszában a tengeri kikötők elérhetetlensége miatt az export 80-90 százaléka közúton vagy vasúton bonyolódott, addig mára az agrárexport 90 százaléka ismét tengeri útvonalakon, főként Odessza és a Fekete-tenger kikötőin keresztül zajlik. Ez csökkenti a közúti határblokádok nyomását, és javítja a versenyképességet, feltéve, hogy a biztonsági helyzet nem romlik ismét.
A globális versenyhelyzet sem hagyható figyelmen kívül. A cukor esetében például Ukrajnának nemcsak az EU-s kvótákkal, hanem a brazíliai kínálattal is számolnia kell. Amikor az olajárak alacsonyak, a brazil cukornádból kevesebb bioetanol készül, így több kristálycukor kerülhet a nemzetközi piacra, lenyomva az árakat. Ez közvetve Ukrajna lehetőségeit is szűkíti, különösen akkor, ha közben az EU kvótákat és egyéb adminisztratív korlátokat alkalmaz.
Emellett az agrárszektorban az időjárás és a geopolitika mellett a pénzügyi stabilitás is kulcskérdés. Több gazdasági elemző, köztük Andrij Sevcsisin szerint az őszi időszakra érzékelhető lesz az agrárexportból származó devizabevételek visszaesése, ami nyomást gyakorolhat az állami költségvetésre. Bár Ukrajna továbbra is jelentős támogatást kap nemzetközi partnereitől – így az EU-tól is –, a devizabevételek csökkenése rövid távon likviditási gondokat okozhat. A mezőgazdaság szezonális természetéből adódóan egy-egy gyenge hónap is súlyos hatással lehet a teljes éves egyensúlyra.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
