Egy hónap, öt koncert, megszámlálhatatlan szívhez szóló pillanat – ilyen volt a Con-Temp Trio & Druzi májusi zenei fesztiválja. A változatos és magas színvonalú fellépések olyan ajtókat nyitottak meg az emberek lelkében, amelyeken keresztül újra megtalálhatták a belső dallamukat – azt, amit talán már el is felejtettek ebben a háborús időszakban.
Simon Rita
Egy ilyen volumenű koncertsorozat után nehéz volt rögtön megszólalni. Ezért miután lecsengett az utolsó hang is, hagytuk kicsit „visszhangozni”, s csak utána értékeltük a koncerteket a szervező művészekkel: Bacsinszky Ágnessel, Havata Dianával és Hazsó Katalinnal.
A Con-Temp Trio & Druzi koncertsorozat minden előadása ingyenes volt, és éppen azokat hívta, akiknek a legnagyobb szükségük van a zenére: háborús menekülteket, családokat, fiatalokat, időseket, bárkit, aki örömre, megértésre, reményre vágyott.
A fesztivált a németországi GVL szervezet támogatta, a szervezést pedig a Con-Temp Trio vállalta magára, s kérte fel a művészbarátokat arra, hogy a nemes ügy érdekében csatlakozzanak a kezdeményezéshez.
– Úgy érzem, a koncertsorozat pontosan úgy sikerült, ahogyan elterveztük – sőt, talán még jobban is – kezdte beszélgetésünket Bacsinszky Ágnes fuvolaművész, a fesztivál egyik életre hívója. – Külön öröm volt látni olyan embereket a közönség soraiban, akik korábban nem jártak a koncertjeinken, de miután eljöttek az elsőre, végigkísérték az egész sorozatot.
A koncertsorozat május elején indult az ungvári ILKO Galériában, ahol a trió romantikus művekkel – köztük egy kifejezetten számukra komponált ukrán darabbal – szólaltatta meg a fuvolát, csellót és zongorát. Az előadást hallgatva nem volt kétség, hogy a hangok belülről fakadnak, a művészek szívéből. A Con-Temp Trio tagjai között lévő összhang mindig tökéletes harmóniát nyújt a fellépéseken. A hölgyeknek már többéves tapasztalatuk van az együtt zenélésben.
– Ez a fesztivál egy újabb lépcsőfok volt számunkra. Nem csak művészként, hanem emberként is formált.
Megmutatta, mennyi mindenre képes az ember, ha hisz abban, amit csinál – mesélte Ágnes.
– Bár van szervezési tapasztalatom, mivel a Kárpátaljai Megyei Filharmónia művészeti vezetője is vagyok, most sok olyan dologgal találkoztunk, amit még sosem csináltunk. Ezeket meg kellett tanulnunk. De sikerült – és ez óriási tapasztalat volt. Ha megvan benned a belső motiváció, és egy jó csapatban dolgozol, akkor képes vagy bármilyen kihívást leküzdeni. Ezt fontos tudatosítanunk magunkban a mindennapok során is.
A második és harmadik koncert a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban zajlott. A Magyar Melódiák Kamaraegyüttes csárdásaitól és népdalaitól mindenkinek forrt a vére, Artem Pozdnyakov kramatorszki énekes operaáriáitól pedig libabőrös lett a közönség. A mellettem ülő hölgy a koncert végén azt mondta, még sosem tapasztalt ilyet, teljesen átszellemült.
– Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk – személyesen és online is – folytatja Ágnes. – Vadidegen emberek írtak kedves üzeneteket, posztoltak, és sokan odajöttek hozzánk egy-egy koncert után, hogy megköszönjék az élményt. Ez minket is nagyon meghatott.
Május 24-én az ungvári görögkatolikus székesegyházban a beregszászi származású, Ukrajna-szerte ismert és elismert zeneszerző és csellista, Almási Zoltán lépett fel. A kortárs ukrán zene egyik legjelentősebb alakja az Út a melódiához című esten saját csellóműveket adott elő szólóban. A templomi csönd, a mélyen rezgő hangok, és az áhítatban ülő emberek szinte tapinthatták a levegőben a Megfoghatatlant…
A május 25-i koncert az ungvári római katolikus templomban Ukrán freskók címmel tökéletes záróakkordja volt a fesztiválnak. Az este során minden fellépő együtt zenélt, és valami láthatatlan háló kapcsolta össze a muzsikusokat és a közönséget.
– Azt gondolom, most egy olyan korszakban élünk, amikor rengeteg a negatívum, a feszültség, a szorongás – jegyzi meg Ágnes. – Ezért különösen nagy szükség van olyan élményekre, amelyek egy kis megnyugvást, örömöt hoznak. Egy koncert ilyen alkalom: egy-két órára kiszakít a hétköznapokból, a zenének terápiás hatása van.
Ezzel kapcsolatban Ágnes még elmesélte, hogy katolikus gyülekezetében az egyik alkalmon – ahol mindig megosztják egymással a hét legszebb élményét – az egyik asszony megjegyezte, hogy számára a Con-Temp Trio koncertjei jelentették a legnagyobb örömöt az elmúlt hetekben.
– Ez mélyen megérintett – mondta Ágnes. – És tudom, hogy nem udvariasságból, hízelgésből mondta. Ha csak egyetlen embert is ilyen szinten elértünk, akkor már megérte. Ez a legnagyobb eredmény, amit egy ilyen fesztivál elérhet.
Bővebben a trióról:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
