Izrael és Irán népe fellélegezhet, 12 nap után véget ért a háborújuk. Donald Trump amerikai elnök Nobel-békedíjas sikersztoriként próbálja eladni a történteket, amire ráerősít, hogy az indiai–pakisztáni konfliktust még csírájában sikerült elfojtania. Csak az orosz–ukrán háborúval nem tud mit kezdeni… Innen, Ukrajnából nézve „irigységgel” tekintünk a 12 napos közel-keleti háborúra (már amennyiben tényleg véget ér!), hiszen mi már az 1200-ik napon is jócskán túljárunk, s még csak azt a bizonyos fényt sem látjuk az alagút végén…
Holott nálunk is alakulhatott volna másként ez az egész pokoli történet. 2022 tavaszán igenis reális esély kínálkozott a diplomáciai rendezésre. Az esély elúszott, az okokon lehet vitatkozni, de így utólag teljesen hasztalan. Három év elteltével ismét zajlanak isztambuli tárgyalásfélék, de az az ember érzése, hogy az abban érintett felek gondosan és nagy körültekintéssel ügyelnek arra, hogy még véletlenül se közelítsenek az álláspontok. Az azonnali békét ígérő Trump elnök nyomására Kijev ugyan már késznek mutatkozik egy korábban még elfogadhatatlannak tartott feltétel nélküli tűzszünetre, de Moszkvát sem fenyegetéssel, sem hízelkedéssel nem tudja ugyanerre rávenni Amerika régi-új elnöke.
Európa pedig kevés ahhoz, hogy békét teremtsen a kontinensen. A Politico című brüsszeli szaklap eleve kétségbe vonja, hogy az Európai Unió vezetői, kiegészülve a britekkel, szeretnének-e megnyugvást Ukrajnában? A tekintélyes kiadvány elemzése arra a megállapításra jutott, hogy a brüsszeli elitek abban képtelenek segíteni Kijevnek, hogy megnyerje a háborút Oroszországgal szemben, ám abban – kellő politikai szándék esetén – tudnának segíteni, hogy megnyugtatóan lezárulhasson ez a szörnyű fejezet.
A Politico úgy látja, kijózanító a katonai valóság, zsákutcába jutott az ukrajnai háború, annak folytatása csak megerősíti Oroszországot, miközben az eredeti cél éppen az agresszor állam katonai és politikai meggyengítése volt. A hivatkozott cikk kimondja: nem reális Oroszország katonai legyőzése. Mondjuk komolyabb szakértők a legelejétől azt a kérdést feszegetik, a világ egyik első számú atomhatalmát mégis hogyan lehetne katonai úton megsemmisíteni?… Miután a ruszkik hadi pályára állították saját gazdaságukat, a védelmi iparuk még úgyis meghaladja a Nyugatét, hogy megszámlálhatatlanul sok rakétát és drónt lőnek ki ukrajnai célpontokra. Arra is emlékezhetünk, hogy hány „nagyokos” mondogatta még a háború első évében: Oroszországnak legfeljebb 2-3 nagyobb támadásra maradt elegendő rakétája, légi bombája, most pedig az ukrán katonai felderítés azt közli, a Kreml közel 2 ezer stratégiai típusú rakétával rendelkezik, a Financial Times eleve 13 ezres tartalékról ír, mindezt úgy, hogy tucatnyit szabadítanak ránk naponta…
Visszakanyarodva a Politico megállapításaihoz, eszerint az EU segítségnyújtásának üteme csak a gyors katonai vereség elkerüléséhez vezet. A lap kitér az ország súlyos belső problémáira is. Ide sorolja az elhatalmasodó demográfiai krízist: egy születésre három elhalálozás jut, legalább 10 millió ukrán menekültként él a nagyvilágban. A gazdaság, az ipar elkeserítő helyzete mindenki számára jól ismert, az infrastruktúrát, az energetikai létesítményeket ért károk megbecsülhetetlenek. A korrupciót a háború sem tudta legyőzni, sőt, sokak számára a mostani állapotok jelentik az igazi Kánaánt. A belpolitikai feszültségek is felütik fejüket: Zelenszkij kontra Zaluzsnij, a volt főparancsnok azóta már Londonban „nagyköveteskedik”, Zelenszkij kontra Porosenko, az ex-elnök már szankciós listán, Zelenszkij kontra Klicsko, azaz felkészül a kijevi főpolgármester. Az ellenzéki politikum helyzete, a korábban hatalomkritikus sajtó pozíciója mindenki számára jól ismert. A választások kérdése tabu, Andrij Jermak elnöki irodavezető úgyis megmondta: a jelenleginél jobb elnöke még nem volt az országnak, vita ezzel lezárva!
A Politico arra is emlékeztet, milyen botrányok és ellenszegülések kísérik a kényszersorozást, miközben Ukrajna és Oroszország mozgósítási potenciálja összemérhetetlen, s más egyebek mellett ez az a faktor, ami a Nyugat „hajlandóak koalícióját” is visszatartja attól, hogy betartsák ígéretüket és csapatokat vezényeljenek a frontra. Ehelyett inkább a 18 és 25 év közötti ukrajnai fiatalok besorozását forszíroznák…
Mindezek ellenére a brüsszeli lap a megoldás lehetőségeit is igyekszik felvázolni. Éspedig a következő sorrendben: tűzszünet, Ukrajna számára is elfogadható és megnyugtató nemzetközi biztonsági garanciák, de NATO-tagság nélkül, az ország újjáépítésének külső finanszírozása, ami ismét működésbe hozná a gazdaságot, a korrupció elleni harc minőségi megteremtése.
A Politico szerint ez az a békecsomag, ami – a fegyverropogással ellentétben – valójában biztosíthatná Ukrajna szuverenitásának megőrzését!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
