A negyedik éve tartó orosz-ukrán háború jelentősen megnövelte az ukrán lakosság pszichológiai támogatás iránti igényét. Ennek hatására az állam új mentális egészségügyi központokat (MHK) hoz létre, amelyek kiegészítik az elmúlt években kiépített pszichoszociális támogatási rendszert.
Magyar Tímea
Ön jár/t pszichológushoz? – kérdeztük legutóbbi online felmérésünkben a Facebook-on, amire szokatlanul kevés reakció született. Sajnos ez azt bizonyítja, hogy a kárpátaljai emberekben olyannyira erősen élnek a mentális szakemberekkel kapcsolatos sztereotípiák, előítéletek, hogy még a kérdés megválaszolására sem bátorkodnak, nehogy környezetükben kiderüljön, ha netán élt a segítséggel. Míg a fejlettebb nyugati országokban az a fura, ha valakinek nincs saját szakembere, akivel rendszeres időnként „gyógyítgatja” a lelkét, szűkebb pátriánkban általában még mindig az a válasz, ha valakinek felajánlják, vegye igénybe a terápiát, hogy „Én nem vagyok bolond.” Holott,
ma már nemcsak a katonáknak, azoknak, akik a háború következtében elvesztették szerettüket, a harcokat túlélő civileknek, a megszállás alatt élőknek van szüksége traumafeldolgozásra. Az évek óta húzódó harcok következményei már a legerősebb idegzetűek lelkét is kikezdték.
– Pedig egyre több lehetőség adott a mentális panaszok kezelésére – állítja Ljubov Mandzics, a megyei egészségügyi főosztály vezetője. – 2025. január 1-jétől az Egészségügyi Garanciaprogram keretében új finanszírozási csomag indult. 2025. május 1-jéig, az Ukrán Nemzeti Közegészségügyi Szolgálat 125 egészségügyi intézménnyel és egy orvosi egyetemmel kötött szerződést, amelyek keretein belül MHK-központok működnek. Már több mint 37 000 beteg részesült ellátásban ezekben a központokban. A leggyakoribb problémák, amelyekkel jelentkeznek: skizofrénia, szorongásos-depressziós zavarok, autizmus spektrumzavar, poszttraumás stressz szindróma (PTSD), idegesség. 2025-ben az MHK-k száma várhatóan legalább 200-ra növekszik.
A megye főegészségügyise hangsúlyozza, hogy pszichoszociális támogatást elsősorban a háziorvosokon keresztül lehet igényelni. Érdemes hozzájuk fordulni, ha például alvászavarok, gyakori szorongás, étvágytalanság, lehangoltság, ingerlékenység vagy apátia jelentkezik. A háziorvosok részt vettek továbbképzésen és megszerezték a szükséges tanúsítványokat ahhoz, hogy képesek legyenek tanácsadással, problémafeltárással alapvető pszichológiai segítséget nyújtani és szükség esetén szakemberhez irányítják a pácienst.
–Alapszintű pszichológiai segítség Kárpátalján több mentálhigiénés központban is elérhető. Jelenleg hat klaszterkénkórházban működik ilyen. Ezek: az Ungvári Városi Többprofilú Klinikai Kórház, a Szent Márton Kórház (Munkács), a Nagyszőlősi Járási Kórház, a Huszti, a Técsői és a Rahói Járási Kórházak. Ezekben a központokban multidiszciplináris csapatok dolgoznak, köztük pszichiáterek és pszichoterapeuták. Konzultációra lehetőség van háziorvosi beutalóval, de anélkül is – ad útbaigazítást a szakember.
A lakosság több mint 60%-a tapasztal érzelmi kimerültséget, szorongást vagy depressziót – azonban csupán minden negyedik ember kér szakmai segítséget. A fő akadályok: a megbélyegzéstől való félelem, a bizalmatlanság és az információhiány – világít rá Natalja Brataszjuk ungvári pszichológus.
– Egy közelmúltban végzett országos felmérésből az derült ki, hogy a lakosság egyre elégedetlenebb saját mentális állapotával. Míg 2022-ben a megkérdezettek 41%, 2025 elején pedig már 36%-a vélte csak úgy, hogy nincs gond a lelki egészségével. Az ukrajnaiak emellett magas szintű fáradtságról, feszültségről, félelemről és irritációról panaszkodtak. A feszültség fő forrása továbbra is a háború és az azzal kapcsolatos kihívások. A megkérdezettek 83%-a magas stresszszintet érez, és 78%-uk ezt közvetlenül a teljes körű orosz invázióval hozza összefüggésbe. A pénzügyi nehézségek 52%-ot aggasztanak, a társadalmi-politikai helyzet pedig 47%-ot nyugtalanít. 74% aggodalmát fejezte ki szerettei biztonsága miatt, 54% pedig félelmet érzett az életveszély és a sérülések lehetősége miatt. Ugyanakkor a válaszadók 39%-a szorongott a jövedelemforrás elvesztése miatt. Ennek ellenére míg 2022-ben 7, idén még mindig csak 17 százalékuk fordult orvoshoz. Holott ma már sokkal többen – három év alatt 41-ről 71 %-ra nőtt az arányuk – ismerik el, hogy külső segítségre szorulnak. Hogy miért nem teszik meg mégsem az első lépést? Nos, a legtöbben a saját képességeikbe vetett hit hiányát említik. Mások viszont nem tartják elég súlyosnak a problémákat ahhoz, hogy szakemberhez forduljanak. És megint mások a pszichológusok iránti bizalmatlanság vagy a szégyen miatt inkább szenvednek. Vannak, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy éljenek a szolgáltatással – magyarázza a szakember.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
