Miközben a háború frontvonala messzinek tűnhet Kárpátaljáról, a konfliktus következményei itt is mély nyomot hagytak. Az elvándorlás, a behívók és a családok szétszakadása sok idős ember életét változtatta meg gyökeresen. Sokan közülük egyedül maradtak, segítség és támogatás nélkül, miközben egészségügyi állapotuk, anyagi helyzetük és lelkiállapotuk is folyamatosan romlik. Milyen sors jut azoknak az időseknek, akik csendben viselik a háború súlyát – nem a lövedékek zajában, hanem a magányban és kiszolgáltatottságban.
Csicsó Ilona a 88. életévében jár. A kisgejőci asszony egykor könyvelőként dolgozott. Ilon néni 27 évvel ezelőtt veszítette el férjét, azóta egyedül él. Két fia, öt unokája és négy dédunokája van, ám a család jelentős része külföldön van, csak kevesen maradtak itthon. „A fiataloknak megvan a maguk élete, családjuk, munkájuk” – jegyzi meg hozzátéve, hogy ő nem akar senki terhére lenni. „Magad uram, ha nincs szolgád” – idézi gyakran Ilon néni azt a mondást, amely életének vezérfonala lett. Úgy érzi, ereje egyre fogy, és emiatt a ház is vele együtt öregszik, már nincs lehetősége és energiája arra, hogy rendbe tartsa, ennek ellenére mégis igyekszik önállóan boldogulni. Van néhány csirkéje, tyúkja, valamint egy kisebb veteményese, amelyet maga gondoz. Tavasszal a család segít neki a vetésben, a kert gondozását azonban ő maga végzi. Minden nap reggel hat előtt már kint van, és délelőtt kilencig a kertben dolgozik.
–Ha nem is lesz szép a termés, már az is jó, hogy elfoglalom magam vele. Különben megbolondulnék – mondja mosolyogva. A magányos idős asszony számára különösen sokat jelent a szomszédság figyelme. A legnagyobb segítsége a szemközti szomszéd, aki rendszeresen érdeklődik, mire van szüksége. Ha boltba megy, bevásárol neki, segít a számlák befizetésében és a gyógyszerek beszerzésében is. „A szomszédok és a Jóisten segítségével boldogulok” – jegyezte meg.
***
A háborús helyzet miatt Kárpátaljáról is tömegesen távozott külföldre a fiatalabb generáció, hátrahagyva sok idős embert egyedül. Ezt a problémát ismerte fel Heé Arnold, a gáti Örökifjú civil szervezet vezetője, aki családjával együtt dolgozik a helyi nyugdíjasok és iskolások, óvodások támogatásán.
A beregszászi kistérségi képviselő elmondta, lehetőség szerint minden héten meglátogatnak egy nyugdíjast.
– Szinte minden idős segítségre szorul. Ha viszek valakinek egy csomagot, a szomszédos házak udvarából is lesnek, várnak, hátha nekik is jut valami – mondja Arnold. Az időseket többek között a református egyház is segíti, ennek ellenére – teszi hozzá – a legnagyobb hiány a fizikai segítség, a jelenlét. Nincsenek férfiak, akik például lekaszálják a füvet, elhozzanak ezt-azt. Ha valaki mégis segítene, azt is csak hajnalban meri, bujkálva.
Heé Arnold azt is elmondta, hogy a nyugdíjasok nehezen mozdíthatók, sok idős visszahúzódott, fáj a lába, nem tud vagy nem akar közösségbe járni, holott nagyon igényelnék a beszélgetést. „Szeretnék egy idősklubot indítani, de nehéz őket rávenni, hogy kibújjanak a kis kuckójukból” – mondja Arnold, aki tanít, két gyermek édesapja, és vállalkozást is vezet, de így is próbál időt szakítani a segítségnyújtásra. „Csendben dolgozunk, de sokan keresnek meg maguktól is. Mindenkinek jól esik a törődés. Éppen ezért biztatok mindenkit, hogy segítsék a rászorulókat. Ebben a helyzetben csak úgy tudunk előre menni, ha segítjük egymást.”
***
Nyizsehorodova Annamária szerint az idősek ellátása komoly kihívást jelent azoknak a családoknak, amelyek tagjai már nem egy országban élnek. A nagydobronyi nő és családja is nehéz döntés elé került emiatt.
– Az én nagymamám a háború kitörése után mindössze néhány hónapot töltött Magyarországon a lányainál és nálunk. Az első két évben ugyanis még hazajárt Nagydobronyba, otthon töltötte a nyarakat és az ősz elejét. Mindig is erős honvágya volt, ami a mai napig nem múlt el. A szíve visszahúzta a szülőföldjére, a házába, ahol leélte az életét, a kertjébe, amit ő gondozott évtizedeken át, és a barátaihoz, akikkel nap mint nap tartotta a kapcsolatot – mesélte Annamária.
A család azonban az évek múlásával úgy döntött, hogy az idős családtag hosszabb távon Magyarországon marad. Ennek hátterében elsősorban a közvetlen családi környezet és a kiszámíthatóbb életkörülmények álltak.
– Nagymamám energikus, dolgos asszony, aki szeret intézkedni, szervezni, segíteni másokon, éppen emiatt mindig is nehezen viselte, ha tétlenül kellett ülnie. Szüksége van a mozgástérre, az emberek közelségére, a megszokott környezetére. Ezért is volt rendkívül nehéz döntés számára, hogy végül végleg Magyarországon maradjon. A családja itt van körülötte, és biztonságban, szeretetben élhet, ami most a legfontosabb. Lelkileg viszont még mindig kettészakad, hiszen a szíve egyik fele itt dobog, a másik pedig még mindig visszavágyik Nagydobronyba – mondta Nyizsehorodova Annamária.
***
A Kárpátaljai Református Egyház Mandulafa Idősek Otthona tizenöt éve fogadja a magára hagyott öregeket. Az otthon igazgatója Nagy Béla szerint, az utóbbi három esztendőben gyakorlatilag megsokszorozódott a kérelmezők száma, de az otthon csupán 37 férőhelyes.
– Jelenleg is több mint száz kérelmezőt tartunk számon, és sajnos el kell utasítanunk őket, mert folyamatosan telt ház van. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor nemet kell mondanom az idős otthonba várakozóknak, ezért sokat gondolkodunk a megoldáson, a jelenlegei helyzetben viszont új épület építésére amúgy nincs anyagi keretünk – fejtette ki Nagy Béla.
Az otthon lakói általában egészen idős korú emberek, akik megbetegszenek, vagy egyszerűen csak legyengülnek. Rossz ezt kimondani, de csupán ilyen esetben szabadul fel hely.
– A 85, de akár a 90 éves kort is elérik ezek az emberek, és azt is tudni kell, hogy az öregotthonban többen folyamatos gondozásra szorulnak, ágyhoz kötöttek. Lelki vonalon is igyekszünk mindent megtenni, hogy jobb legyen a közérzetük, de az egészségi állapotuk is fontos, állandó doktorunk Gaál Géza családorvos rendszeresen látogatja őket.
***
A KárpátHáz Civil Szervezet Segítő kezek! programja évek óta gondoskodik az egyedül élő, rászoruló idősekről Kárpátalján. A szervezet munkájára egyre nagyobb szükség van, hiszen a háború kitörése óta egyre több egyedülálló idős ember él súlyos szegénységben. A szervezet szociális munkatásai heti rendszerességgel 80 szépkorút látogatnak a Beregszászi és a Nagybégányi kistérség településein, s abban segítenek, amire a legnagyobb szükség van.
– Jelenleg húsz településen 80 idős emberhez jutunk el, egy szociális munkás öt községet fed le, négyen látják el ezt a feladatot – mondta lapunknak Tóth Győző, a KárpátHáz Civil Szervezet ügyvezető igazgatója. – Az embereink heti rendszereséggel járnak ki a programban résztvevő szépkorúakhoz és egy órát töltenek ott. Odafigyelnek az idős emberek egészségi állapotára, ha szükség van rá bevásárolnak nekik, befizetik a közüzemi számláikat és beszerzik a gyógyszereiket, ami óriási segítség, főleg olyanok esetében, akik mozgáskorlátozottak. Szinte kivétel nélkül egyedül élő idősekről van szó, akik gyakran krónikus betegségekben szenvednek. Nagyon jól működik a program, ugyanis a gondozók és a gondozottak szoros kapcsoltban állnak egymással, így a szakember tudja milyen segítségre szorul az adott idős ember. Évi 4-5 alkalommal, főleg nagyobb 15-20 kilogrammos élelmiszercsomagokkal látjuk el ezeket az embereket, főleg ünnepek alkalmával, mint például húsvétkor és karácsonykor. De ami talán ezeknél is fontosabb, hogy csökkentsük az egyedüllét, a magány érzését. Meghallgassa, beszélgessen ezekkel az idősekkel valaki, számunkra ez a segítségnyújtás.
A szervezet ügyvezető igazgatója elmondta, hogy nagy az érdeklődés a program iránt. A rászorulókat a községi elöljárók ajánlása alapján veszik be a programba. Sokkal több idős ember szorul rá a segítségre, mint amennyin jelenleg segíteni tudnak, de anyagi kereteik korlátozottak. Éppen ezért arra törekednek, hogy a Bethlen Gábor alap, a történelmi egyházak, valamint a Katholische Kirchgemeinde Cham-Hünenberg Alapítvány által támogatott program mindaddig működjön, ameddig arra szükség van.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
