Kárpátalja hegyvidékén valószínűleg épp most is dolgoznak egy újabb szélerőmű építésén. Kivágják az erdőt, ledózerolják a földet, méteres rétegekben terítik le a zúzott követ, „kikövezik” a turbinákhoz vezető utakat. Ahol egykor legfeljebb őzikék és sündisznók kószáltak, most lánctalpas járművek dübörögnek…
Csak a Róna-havasra mintegy harminc szélerőmű építését tervezik. És ez nem kizárólag oszlopokat és lapátokat jelent, hanem kilométereken átívelő, nehézgépjárművek által használt utakat is, védett, vadregényes, évszázadok alatt kialakult hegyvidéki tájon…
A Save Pikuj környezetvédelmi szervezet közlése szerint Kárpátalján mintegy 225 szélturbina felépítését tervezik, többek között a Róna-havas mellett a Kraszna-havas, a Borzsa-havas a Ljutanszka Holicja (Havasközi-bérc), az Osztra, és a Keleti-Beszkidek (Vododilnij) gerincén, legelőin. Alsóverecke környékén néhány már működik is, a legutóbbi túránkon saját szememmel „gyönyörködhettem” is a látványban. Sőt, több szélmérő (anemométer) mellett is elsétáltunk. Ezekkel a meteorológiai műszerekkel mérik fel előzetesen a szél sebességét, hogy hová lenne érdemes építeni a következő turbinát. Az Ungvári járásban 43, a Munkácsiban 44, a Técsői járásában pedig összesen 138 turbinát akarnak felhúzni az elkövetkező években…
Nemrég a „szorgos” munkálatoknak köszönhetően összeomlott egy híd is az egyik hegyvidéki településen. Azt mondják, túl sokszor haladt át rajta Szarvasházánál a kővel megrakott kamion az építkezés miatt… Nyolc falu elszigetelődött, emberek maradtak kenyér, gyógyszer, orvosi ellátás nélkül.
Eközben néhány kilométerrel arrébb, egy civil gombát szed az erdőben. Talán megélhetési kényszerből, talán csak a hagyomány vagy a csendes élvezet vonzza. Ha azonban rossz helyen hódol eme szenvedélyének, vagy eladásra is szeretne belőle vinni, akár 5100 hrivnyás büntetést is kaphat… Nemrég számoltunk be ugyanis arról, hogy szigorúbb szabályozás lépett életbe az erdei gombagyűjtésre vonatkozóan.
Senki ne értse félre: nem vagyok a szabályozatlan erdőhasználat híve és azt sem szeretném, hogy akár csak a gombaszedéssel is, de nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket „taposson le” az ember. Egyszerűen csak kicsit úgy érzem, valami nincs egyensúlyban.
Mert amíg a természetjáró büntetést kap egy tilosban szedett vargányáért, addig száz tonna vasszerkezetet szállítanak fel büntetlenül a gerincre, hogy oda szélerőműveket telepítsenek. Az erdőben sétáló civilnek engedély kell, míg a gerinceket szétszabdaló turbinákra talán még engedély sincs és a környezeti károkat senki nem méri fel.
S ha egy újságíró mégis hangot ad a kételyeinek, könnyen a bíróságon találja magát – mint ahogyan most is perelik az egyik helyi oknyomozó újságírót, aki a Róna-havasban zajló szélerőmű-építés körülményeiről ír.
Olyan vádak is vannak manapság, melyek szerint a természetrombolás ellen felszólalók az ország energiafüggetlenségét veszélyeztetik, sőt, ezzel „az ellenség malmára hajtják a vizet”. Most komolyan? Ez nevetséges.
Aki valaha túrázott a Kárpátokban, aki ismeri a reggeli ködfelhőbe burkolózó fenyveseket, a nyári virágmezők illatát, az erdei madárcsicsergést vagy mély csendet, az tudja, hogy mit védünk.
Szerzőként nem az energiafüggetlenség ellen szólalok meg, hanem a józan, átlátható, felelős döntéshozatal mellett. Ha ezek a turbinák valóban segítenek a helyi közösségeknek, ha átgondolt tervezés mentén épülnek, ha a természet megóvásával, és nem elpusztításával jár együtt a kivitelezésük, akkor legyen. Fájó szívvel, de elfogadjuk, hogy áldozatokat kell hozni egy közös jövőért.
De most úgy tűnik megbillent az egyensúly. És az egyensúly felborulása ritkán marad következmények nélkül.
