XXII. Kárpátaljai Keresztény Gitáros Tábor
Van valami egészen különleges ereje a zenének – képes hidakat építeni ember és ember, nemzedék és nemzedék, föld és ég között. A Kárpátaljai Keresztény Gitáros Tábor immár több mint egy évtizede kínál olyan lelki és közösségi élményt, ahol a dallamok nem csupán hangokká, hanem imádsággá formálódnak.
Varga Brigitta
A tábor évről évre változik, de célja és szellemisége állandó: lehetőséget ad a lelki elmélyülésre, a közösségépítésre és a zenei fejlődésre egyaránt. A tábori programokban közös szentmisék, dicsőítések, gitárórák, énektanulás, előadások és közösségi játékok váltják egymást – mindez egy olyan környezetben, ahol Isten szeretete tapintható közelségbe kerül.
Az elmúlt évek során számos fiatal kezdett itt hangszeres tanulásba, közülük többen ma már saját egyházközségeik zenei szolgálatát vezetik, mások tanárként tértek vissza a táborba, hogy továbbadják, amit kaptak.
A tábor sokak életében mérföldkővé vált – nemcsak zeneileg, hanem emberileg, hitéletükben is.
Ahogy azt a résztvevők vallják: a gitáros tábor nem csupán egy zenei tábor, hanem életre szóló közösségi és lelki élmény.
Fiscarelli Nikoletta évekkel ezelőtt még résztvevőként volt jelen a táborban, mára pedig az oktatói csapat egyik oszlopos tagja, aki saját tapasztalatait kamatoztatva segíti a következő generációt. Idén egészen Koppenhágából tért haza, hogy részt vegyen a táborban.
– Tíz évvel ezelőtt jártam itt először, és négy évvel később – mindössze 17 évesen – már oktatóként térhettem vissza. Gitározni kizárólag itt tanultam meg: korábban semmilyen zenei képzésen nem vettem részt, és azóta sem jártam különórákra. Amit tudok, azt mind a táborban sajátítottam el, miközben otthon rendszeresen gyakoroltam. A táborhoz mély érzelmi szálak fűznek.
Bár az évek során többször változott a helyszín, és a résztvevők, oktatók összetétele is átalakult, számomra mindig is ez a közösség jelentette a stabil pontot.
Itt nőttem fel, itt formálódtam – zeneileg, emberileg, hitéletemben egyaránt. Jelenleg a kezdő csoportot vezetem. Mivel magam is végigjártam ezt az utat, pontosan át tudom érezni a résztvevők helyzetét. Oktatóként próbálok olyan légkört teremteni, amiben ők is biztonságban érezhetik magukat, és bátran fejlődhetnek. Saját tapasztalataim segítenek abban, hogy meglássam, mi működött annak idején az én esetemben – és mi volt az, amit tanulóként kevésbé éltem meg pozitívan. Ezáltal tudatosabban igyekszem segíteni a mostani fiatalokat a tanulás útján – mesélte Nikoletta.
A tábor lelke és motorja Megyesi László, a Szent Márton Egyesület vezetője, a program szellemi és gyakorlati irányítója. Elmondása szerint a keresztény könnyűzene a fiatalok megszólításának egyik leghatékonyabb eszközeke.
– A Kárpátaljai Keresztény Gitáros Tábor története több mint húsz évre nyúlik vissza:
az első alkalmat 2002-ben szerveztük meg, és bár a pandémia idején egyszer elmaradt, még a háborús évek alatt is sikerült minden évben megtartani.
Az első tábor Ungváron indult magyarországi segítőkkel, ők hozták a program koncepcióját, szellemiségét. A kezdeti lelkesedés gyorsan kinőtte az eredeti helyszínt, így az évek során több helyen is megfordultunk: voltunk Bustyaházán, Szinyákon, Munkácson és hosszú időn át Karácsfalván is. A létszám ekkoriban száz fő körül mozgott, ami már túlmutatott az eredeti célunkon. Megjelentek azok a fiatalok is, akiket leginkább a hangszer és a zene vonzott, a lelki tartalom pedig háttérbe szorult – fejtette ki a tábor vezetője, hozzátéve, emiatt döntöttek úgy pár éve, hogy visszatérnek az alapokhoz: a tábor ismét Ungvárra, a Szent Gellért Kollégiumba költözött, a létszámot 40-50 főben maximalizálták, és a keresztény szellemiség ismét központi helyre került. A cél, hogy a zene ne öncélú legyen, hanem az Istennel való találkozás eszköze.
– A gitár, mint hangszer nem véletlenül került a tábor fókuszába. A fiatalokat nehéz megszólítani a hagyományos liturgikus formákkal, de a gitár közel áll hozzájuk, és könnyedén illeszkedik a templomi környezetbe is. Már a ’90-es évek végén is voltak próbálkozások gitáros kórus létrehozására, és ezek adták a későbbi tábor ötletének alapját. Amikor 2002-ben megindult a Munkácsi Egyházmegye ifjúsági szervezőirodája – amelyből később a Szent Márton Egyesület lett –, kézenfekvő volt, hogy az ifjúságot a zene nyelvén próbáljuk megszólítani. Az első próbálkozás azóta hagyománnyá érett.
A szervezést ma is a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye végzi, az oktatói gárda pedig jórészt korábbi táborozókból áll.
Vannak, akik már több mint egy évtizede visszatérő segítők, mások a táborban tanultak meg gitározni, és ma már ők oktatnak. Közéjük tartozik Fiscarelli Nikoletta is, aki külföldről tér haza minden évben a tábor kedvéért, vagy Pónicz József és Katinka, akik már haladó csoportokat vezetnek. A lelkesedés ragadós: sokan térnek vissza akár csak látogatóként is a gálára vagy egy-egy esti programra – árulta el Megyesi László.
A tábor mindennapjai strukturáltan, de rugalmasan telnek. A nap reggeli tornával és imával indul, majd délelőtt két gitáros foglalkozás következik. A hat csoport – kezdőtől a haladóig – különböző szinten tanul, a teljesen kezdők az alapoktól indulnak, míg a haladók bonyolultabb pengetési technikákat, feldolgozásokat tanulnak. A hangsúly a keresztény énekeken van, de néha helyet kap egy-egy könnyűzenei sláger is. Az elvárás világos: a gála során minden csoport legalább három dalt mutat be, ebből legalább kettőnek egyházi tematikájúnak kell lennie.
A közösségi élmény a liturgiában teljesedik ki: a táborozók naponta szentmisén vagy liturgián vesznek részt, és ott zenei szolgálatot is vállalnak. Az énekeket maguk választják ki, a miséken aktívan közreműködnek, ezzel is készülve arra, hogy saját közösségeikben is szolgáljanak. A délutánok témához kapcsolódó filmvetítésekkel, gyakorlási lehetőséggel és játékos közösségi programokkal telnek. Az esti programok között szerepel szentségimádás, közbenjáró ima, csend séta, valamint kreatív kihívásokkal teli tematikus estek. A pénteki esték különösen izgalmasak: a résztvevők véletlenszerűen választott stílusban és formában adnak elő ismert keresztény dalokat. A tábor szombati gálája pedig valódi ünnep: szülők, régi táborozók előtt mutatják be, mit tanultak. A jubileumi év alkalmából a vasárnapi záró szentmisére idén Munkácson, a székesegyházban kerül sor. Itt ötven fiatal áll majd ki gitárral, hogy együtt dicsőítsék Istent – ahogy tették ezt az elmúlt 22 év során oly sokan, hálás szívvel egy élő közösségben – fogalmazott a szervező.
Ez is érdekelheti:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
