Ukránok milliói bíznak abban, hogy a hatalmas áldozattal, szenvedéssel és vérrel vívott háború vigaszdíjaként az ország a nyugati közösség teljes értékű tagja lehet, s Ukrajnát gyorsított eljárásban, mondhatni soron kívül felveszik az Európai Unióba és a NATO-ba, ami biztosítékot jelenthetne, hogy soha többé ne ismétlődjék meg a brutális orosz agresszió. Vilniusban tartják az idei NATO-csúcsot. A kijevi vezetés több ízben is egyértelműsítette már: kizárólag azt tekintik méltányosnak, amennyiben a tagországok hivatalosan is jóváhagyják Ukrajna tavaly szeptemberben megfogalmazott csatlakozási szándékát. Összefoglaló elemzésünk arra keresi a választ, van-e erre reális esély?
Dunda György
Az Európai Parlament nemrég felszólította a NATO tagországait Ukrajna mielőbbi felvételére. Kijevben ezt már régóta kérik, követelik. Igor Zsovkva, az elnöki iroda helyettes vezetőjének közlése szerint Volodimir Zelenszkij államfő csak abban az esetben megy el személyesen a litvániai csúcsra, amennyiben ott pozitívan reagálnak Kijev óhajára, azaz jóváhagyják Ukrajna tavaly szeptember 30-án beadott csatlakozási kérelmét. „Vilniusban a partnereknek meg kell hívniuk Ukrajnát a szövetségbe, ez az első és Ukrajna számára az egyetlen elfogadható lépés. Kérjük az eljárás megkezdését” – jelentette ki Zsovkva a Reutersnek adott interjújában, s utolsó mondata megfogalmazásakor az asztalra csapott, ezzel is nyomatékosítva az elvárásokat.
Az országban jelenleg nincs olyan vezető beosztású politikus, aki ezt másként gondolná. Andrij Jermak is leszögezte: Ukrajna határozott igenre számít, más esetben a világ és ukránok milliói csalódni fognak. Amennyiben a NATO nem lesz képes „erős döntést” hozni, az demoralizálja az ukránokat, hangzottak az elnöki hivatal nagy befolyású vezetőjének a szavai. Ukrajna a fronton bizonyította be, hogy megérett a NATO-tagságra, húzta alá Zelenszkij legközelebbi bizalmasa.
Érdemes idézni a külügyminisztert is. Dmitro Kuleba szerint Európa „öngyilkosságot” követ el, amennyiben elutasítja Ukrajna csatlakozási kérelmét. Ebben az esetben a háború lehetősége továbbra is fennmarad, a kontinens még sokáig nem lehet nyugodt. Csak akkor lehet biztonságban az EU és a NATO, ha felveszik oda Ukrajnát is, mert Oroszországnak ebben az esetben már nem lesz mersze ismét megtámadni a szomszédját, vázolta a véleményét a Politico magazinnak adott interjúban.
A kijevi diplomácia első embere tudatta azt is, hogy Ukrajna nem magára a csúcsra, hanem az újonnan létrehozni kívánt NATO–Ukrajna tanácsülésre kapott meghívót. Ez új szintre emeli az együttműködést az érvényben lévő bizottsági szint helyett. Érdekesség, hogy 2002 és 2014 között Oroszországgal is hasonló formátumban működött együtt a NATO, ami az ukrajnai Euromajdan-események után felbomlott, hiszen Moszkvában ezt külső politikai beavatkozásként értékelik a mai napig, Brüsszelben pedig kategorikuan elutasítják a Krím annektálásával járó orosz választ. Kuleba elismerte, néhány tagállam ódzkodik Ukrajna teljes jogú tagságától – sajtóinformációk szerint mindenekelőtt az Egyesült Államokról és Németországról van szó –, mert eszkalációtól tartanak. Kuleba szerint Ukrajna mindent megtett, amit tőle elvártak, s kész a csatlakozásra. Ugyanakkor az észak-atlanti tanácsba való belépéshez elengedhetetlen politikai-jogi elvárásokról már nem ejtett szót.
Egy héttel a vilniusi csúcs előtt tehát még nem tudjuk, Volodimir Zelenszkij elutazik-e oda? A megnyilatkozásokból az szűrhető le, hogy csak abban az esetben teszi tiszteletét, amennyiben kézzelfogható eredmények születnek, statiszta nem kíván lenni.
Az államfőnek egy sor megnyilatkozása volt már a remélt NATO-tagság ügyében. Ezekből érdemes idézni, kezdjük a legújabbal. A CNN-nek nyilatkozva Zelenszkij azt mondta, gyakorlatilag az USA elnöke, Joe Biden dönt Ukrajna sorsáról. (Mindez egy beismeréssel is felér…) Az elnök szerint nem kétséges, hogy országa a katonai blokk tagja lesz, a kérdés csak az, hogy mikor. Szerinte most kell megadni a zöld jelzést, mert az hatalmas motivációt jelentene a fronton harcoló ukrán katonák számára. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ameddig tart a háború, Ukrajna aligha lehet a NATO teljes jogú tagja. Ám kompromisszumokra ezzel együtt sem hajlandó. Sokadszorra is leszögezte, a háború csak akkor érhet véget, ha Ukrajna visszaszerzi az összes megszállt területét, beleértve a Donbászt és a Krímet is.
Azt már az alkotmány napja alkalmából a parlamentben elmondott beszédében jelentette ki, hogy Oroszországnak egyedül kell kérnie Ukrajna NATO-tagságát, ha biztonságban akarja tudni magát.
Elsőre furának tűnő kijelentését magyarázat kísérte. Emlékeztetett, hogy az észak-atlanti tanács elsősorban egy védelmi szövetség, tagállamai nem támadhatnak, így Ukrajna sem. Ezért aztán Moszkva érdeke szomszédjának a csatlakozása, hogy a blokk féken tartsa Ukrajnát az esetleges későbbi revanstól. Korábban ugyanezt a logikát Henry Kissinger, a világpolitika doyenje is vázolta. Zelenszkij szerint Ukrajnának joga van meghatározni, hogy a NATO és az EU tagja kíván-e lenni, és ezen szövetségeknek erkölcsi kötelességük Ukrajna szándékainak támogatása, különben miért ömlött annyi ukrán vére? – tette fel a kérdést a 2019 májusában megválasztott korábbi humorista, aki kampánya során azt ígérte, minden eszközzel megakadályozza a 2014-ben kirobbant háborús konfliktus folytatását.
Az ukrán vezetők érvelése mellett még inkább lényeges, mit mondanak a világpolitika jelenlegi alakítói. Olaf Scholz német kancellár az ARD televízió kérdésére válaszolva a minap leszögezte: – Mindaddig, amíg Ukrajna területén háború zajlik, az ország nem lehet a NATO tagja. Erről tájékoztattuk az ukrán vezetést. Érdemi tárgyalások csak azután kezdődhetnek, ha Kijev rendezi fennálló határvitáit. Ezzel együtt Németország kész biztonsági garanciákat nyújtani Kijevnek.
Utóbbi mondata nagy súllyal bír, hiszen Ukrajna kétoldalú egyezményekben garantálná saját maga számára a biztonsági garanciákat. Ebben az Egyesült Államokra, Nagy-Britanniára, Franciaországra és Németországra számít. A Financial Times ezzel foglalkozó cikkében kitér rá, hogy ezen garanciák keretében hosszú távú katonai célú finanszírozás, katonák kiképzése, hadügyi felszerelések, a felderítési adatok megosztása szerepel. Ez ugyan korántsem ér fel egy NATO-tagsággal, de reményt adhat Kijevnek és ideiglenes megoldásként szolgálhat. Az amerikai lap azt azonban megjegyzi, az ilyen típusú kétoldalú garanciák jogi meghatározása azért sok kérdést felvethet.
Fontos idéznünk Jens Stoltenberget:
„A NATO-ba való belépés megvitatásához az kell, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot. Ukrajnának nyernie kell, hiszen a szuverenitása forog kockán. Most azon kell dolgozni, hogy Ukrajna megnyerje ezt a háborút és majd utána lehet diskurzust folytatni a tagságról” – ezek a szervezet főtitkárának a szavai.
Egyértelműen utalt rá, hogy a jövő héten Kijev csatlakozást ne várjon, cserébe több éves támogatási programot és az együttműködés szorosabbra fonását ígérte, de mindemellett a háború folytatása mellett érvel, orosz szempontok alapján nem lehet béke.
– Ukrajnának minden joga megvan saját területeinek a felszabadítására, minél több területet foglal vissza, annál erősebbek lesznek a pozíciói a későbbi tárgyalások alkalmával – vázolta Stoltenberg. Szavaiból arra lehet következtetni, hogy az Oroszországgal háborúban álló Ukrajnának nem biztosítanak olyan típusú egyszerűsített útvonalat, mint a finneknek és svédeknek adtak. A CNN-nek adott nyilatkozatában azt mondta, hogy Kijevnek végig kell járnia a teljes utat, s a katonai-biztonságpolitikai szempontok mellett más aspektusokra, mint a korrupció elleni harcra is figyelni kell.
Azt már a The Economist írta meg, hogy a NATO-ért cserébe Ukrajna lemondhat területeinek visszaszerzéséről. Az 1991-es határok ígéretének az alternatívája lehet a csatlakozás. Területvesztés a békéért cserébe? – teszi fel a kérdést az említett lap szerzője. Emlékeztet arra is, hogy Oroszország fő céljának Ukrajna semleges státuszát nevezi meg, de az oroszokkal senki sem tárgyal. A sokat emlegetett koreai forgatókönyv emiatt Moszkvának sem lehet érdeke, helyette az állandó konfliktussal tudja Ukrajnát távol tartani a NATO-tól és közben még gyengíteni az atlanti szövetséget. A The Economist cikke szerint az USA ugyanakkor a kivárás politikáját használja, nem akarja teljesen Oroszországra csukni azt a bizonyos ajtót, aminek Ukrajna ihatja meg a levét. Irak, Afganisztán példájáról is szó esik a cikkben. Az USA fél, hogy Ukrajna oldalán háborúba sodródik, ezért nem támogatja finn példára az egyszerűsített csatlakozását. Washingtonnal ellentétben Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország és a Baltikum érvel az azonnali ukrán csatlakozás mellett.
A NATO-csúcs közelsége miatt kellett elkezdeni az ellentámadást, holott a légitámogatás hiányzott hozzá, ezért voltak veszteségek. Az USA állandóan azt kommunikálta, elégséges a muníció az offenzívához. Ezt már a Washington Post írásában olvashattuk.
S hogy a NATO mellett az EU-ról is szót ejtsünk, Ursula von der Leyen bizottsági elnök nem tudott konkrét időpontot megnevezni, de úgy fogalmazott, nem tudja elképzelni 20-30 év múlva Ukrajna nélkül az EU-t…
Kérdés, mit szólnak ehhez a háborút megszenvedő ukránok? A 2004-es és a tíz évvel későbbi forradalmak is arról szóltak, azok az események elvezetnek a hőn áhított integrációhoz. A valóság mást mutat. Az EU-hoz és a NATO-hoz való tartozás igénye nagyon magas az ukrán társadalomban. Ezt az utat támogatja a túlnyomó többség. Jövő héten kiderül, mit szólnak ehhez azok, akiken Ukrajna sorsa múlik…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
